A háromkirályok útjáról tartottak előadást Veszprémben

Kultúra – 2016. január 1., péntek | 16:59

„El kell érnünk Betlehembe” – A háromkirályok útja címmel tartott vetített képes előadást Toldi Éva tanár, újságíró december 20-án, advent negyedik vasárnapján a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény felkérésre a veszprémi Érseki Palotában.

A háromkirályok a ravennai bazilika mozaikján

Toldi Éva a karácsonyi időszak, a betlehemi történet központi szereplőiről, a csillag nyomában útnak induló és Jézus Krisztus köszöntésére Betlehembe érkező háromkirályokról beszélt hallgatóságának. Elmondta, se szeri, se száma e különös csoport útját és megérkezését ábrázoló, bemutató, megszólaltató képzőművészeti, irodalmi, zenei alkotásoknak, sőt rajzfilmeknek, mesefilmeknek; majd feltette a kérdéseket: Kik voltak ők valójában? És mi volt az a csillag, amit követtek? Ki vagy mi késztette őket a csillag követésére?

Az előadó először a ravennai bazilika mozaikábrázolását hívta segítségül, amely a napkeleti bölcseket ábrázolja, majd a tudomány álláspontját idézte, amely feltételezi, hogy a napkeleti bölcsek csillagászok lehettek. Így fedezhették fel a többinél nagyobb, fényesebb csillagot. Kepler az 1600-as évek elején bizonyítani próbálta, hogy tulajdonképpen nem is csillag volt, amit láthattak, hanem egy különleges fényjelenség, amely valószínűleg a Jupiter és a Szaturnusz húszévenkénti „együttállásából” fakad. Számításokat végzett, melyek nyomán valószínűsítette, hogy ez történhetett Krisztus születése időpontjában is.

Az eredeti görög Szentírás a bölcseket mágusokként említi. Ebből arra következtettek, hogy a háromkirályok a perzsa papság legfelső rétegéből származhattak, vagy babiloni csillagjósok lehettek.

A Szentírás nem említi, hányan voltak a bölcsek, számukra ajándékaik számából következtethettek, valamint abból, hogy a 14. századig a világ csak három kontinenst ismert: Európát, Ázsiát s Afrikát, és így akarta a történetíró hangsúlyozni, hogy Jézus születésének híre a bölcsek által az egész világra eljutott. Egy másik tudóscsoport megállapította, hogy a 6. század körül adott a hagyomány nevet a királyoknak. A művészettörténészek szerint a bölcseket királyként, koronával a 11. századtól kezdték ábrázolni.

Ez azonban mind csupán a felszín – mondta el az előadó. – A lényeges az az üzenet, amely örök, amelyet mindannyiunknak külön-külön kell kibontanunk személyes földi vándorutunkon. A királyok útja ugyanis nem csupán vándorút, hanem zarándokút, belső lelki út. A várakozás és vágyakozás útja a sötétségből a világosságba, fizikai és lelki értelemben egyaránt. És a tisztulás útja is.

Toldi Éva Tolsztojt idézte, aki az Anna Karenina előszavában írja: „Az ember élete folytonos zarándokút, akkor is, ha nincs ennek tudatában, akkor is, ha tudja, de nem látja be, akkor is, ha csupán végigfutja földi útját.”

Pilinszky János pedig így folytatja ezt a gondolatot: „A zarándokút egyes állomásai a karácsonyok és a húsvétok. Az út maga az élet, az ember adventi útja a csillag nyomában, a Megváltásra vágyakozón.”

Az újságíró előadó Nagy Gáspárra is emlékeztetett. A Kossuth- és József Attila-díjas költő számos művének főszereplői a háromkirályok, valamint az út, amelyet végigjártak Betlehemig. A Hótalan a hegyek inge című versben például természeti és bibliai képek párhuzamaival és ellentéteivel érzékelteti a költő az adventi út szépségét és nehézségét, a kilátástalanság és a remény feszültségét, a belső tisztulásra vágyakozás küzdelmét. 

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria