A határhelyzetekben legyünk kreatívak, bátrak – Új rendtagokat avatott Budapesten a Máltai Lovagrend

Több mint kilenc évszázados örökséget hordoz a Máltai Lovagrend, amely az 1050 körül alapított Jeruzsálemi Szent János Lovagrend jogutódja. Az eredeti  ispotályos rendet a szentföldi zarándokok elhelyezésére, ellátására, lelkigondozására, védelmére és a betegek ápolására hozták létre. Ma is küldetése a lovagoknak a hit védelme és a rászorulók segítése. Az avatás szertartása során is elhangzott, hogy az új rendtagok a most megkapott köpenyt (más néven kukullát) és a keresztet Krisztus nevének megvédésére, a hit terjesztésére és a szegények és betegek szolgálatára viseljék.

A két új rendtag Schumiczky Mária, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat önkéntese, aki magisztrális dámaként, illetve Németh Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára, aki magisztrális káplánként nyert felvételt a rend harmadik osztályába.

A Máltai Lovagrend ünnepre összegyűlt tagjai, miután a sekrestyében magukra öltötték templomi öltözetüket, az oldalhajóban várakoztak, ahol a szentmise megkezdése előtt az elnök, Szabadhegÿ Kristóf vezetésével elmondták a beöltözési imát.

A bevonulási énekre a keresztvivő rendtagot követve előbb a dámák, majd a lovagok vonultak a főoltár elé, őket követték a koncelebráló papok, köztük a káplánjelölt Németh Gábor is, végül a főcelebráns, Martos Levente Balázs. Miután meghajtották fejüket, elfoglalták helyüket a stallumban.

Az avatási szertartás ceremonárja Ugron Ákos volt, a főministráns Benkóczy Máté, a ministránsok Beöthy Csanád és Tunkel Tamás.

Az evangélium elhangzása után a rend egyik legfontosabb pártfogója, Keresztelő Szent János alakját állította az egybegyűltek elé Martos Levente Balázs, a lovagrend vezető káplánja. A püspök rámutatott, a határhelyzetek embere lehet ő a Máltai Lovagrend tagjai számára, egyrészt azért, mert a beteljesedéséhez érkező Ószövetség és az Újszövetség határán helyezkedik el, gyakorlatilag ő az Ószövetség utolsó prófétája. Másrészt

Keresztelő Szent János szavaiban új ég és új föld, a végső ítélet jelenik meg. Azaz az újnak a prófétája ő, a radikálisan, csak Isten által megvalósítható újnak a prófétája.

S végül, mivel nyilvános működésében ő az, aki Krisztusnak a rejtett életből a nyilvánosságra lépését előkészítette, ő az a személy, aki nemcsak általános értelemben mutatott rá a Bárányra, hanem valóban tanúskodott arról, hogy az Isten eleve elrendelt terve mindenki számára nyilvánvaló akar lenni.

A napi evangélium nem említi Keresztelő Szent Jánost, de arról beszél, hogy Isten terve titokban kezdődik, egyszer aztán mégis láthatóvá válik, sőt Krisztus tanítványainak a feladata, hogy ezt a tervet kinyilvánítsák mások előtt.

Az ó és az új határán kérnünk kell Keresztelő Szent János segítségét, hogy az új helyzetekben kreatívak, bátrak, félelemtől megbéklyózott helyett ügyesek és a szeretet találékonyságával ékesek lehessünk.

Ne féljünk az egész életünket rátenni egy ilyen küldetésre – buzdított a szónok. János a halálával jelzi, hogy ugyanígy majd a Báránynak is fel kell áldoznia az életét. Az ónak és az újnak a határán az élet odaadásával szembesülve vajon mikor jön el az a pillanat, hogy Krisztus szeretete olyannyira sürget, hogy nem tehetünk mást, mint hogy igent mondjunk rá? – tette fel a kérést a püspök.

Keresztelő Szent János nem a karitatív cselekedetek szentje, de a mai világ éppen az ilyen tettekben látja meg a határhelyzeteket, amelyekben tanúságtételre, odaadott életre, bátorságra és találékonyságra van szükség.

Martos Levente Balázs kérte, hogy imádkozzanak azokért a rendtagokért, akik imával és tettekkel már jó példát mutatnak, és azokért is, akiket a mai napon elköteleződésüket látva közéjük fogadnak.

A homília után vette kezdetét az avatási szertartás. Felsorakoztak a várományosok és a tanúk: Schumicky Mária tanúja Ugron Imre, Németh Gáboré Maurer Péter volt.

Martos Levente Balázs megáldotta a lovagok templomi öltözékét, az úgynevezett kukullát, és rendi jelvényeit.

Ezt követően a jelöltek e szavakkal kérték felvételüket: „Kérem az Úr irgalmát, és a Szuverén Jeruzsálemi és Máltai Szent János Lovagrend közösségébe való felvételemet.” Az avató, a lovagrend elnöke így válaszolt: „Kérelmetek komoly és nagy jelentőségű. Amit kértek, az nagy megtiszteltetés, olyanok részére fenntartott megkülönböztetés, akik erre vagy származásuk és személyes érdemeik, vagy pusztán ez utóbbiak folytán méltóak rá.”

A várományosok megerősítették: ismerik a rend törvényeit és célkitűzéseit, azt, hogy a rend évszázados hagyományokat és törvényeket követ, hordozója és hirdetője a szeretet és a testvériség keresztény erényeinek, és gyakorolja az irgalom cselekedeteit, gyámolítva a szegényeket és a betegeket lelki felemelkedésük elősegítésével és Istenbe vetett hitük erősítésével; célja Isten dicsőségének hirdetése és a felebarátok gyámolítása a rendtagok szentségi életének eszköze által.

A jelöltek megerősítették elkötelezettségüket, hogy életüket példamutatóan élik az Egyház tanítása és törvényei szerint, erőiket a rend szolgálatába állítják, és hűek maradnak annak eszméihez.

A dialógust a jelöltek beöltözése követte, a következő szavak kíséretében:

A kereszt fehérsége a tisztaság jelképe. Hordozzad bátran szívedben.

Nyolc ága a nyolc boldogságot jelképezi: légy lelkedben szegény, légy önmegtartóztató, szomjazd az igazságot, viseld türelemmel a megpróbáltatásokat, légy irgalmas szívű, őrizd meg szíved tisztaságát, légy türelmes, vállald az igazságért az üldöztetést.”

Az avatást követően a hitvallással és a könyörgéssel folytatódott a szentmise, a végső áldás és elbocsátás előtt immár az új tagok részvételével hangzott el a Máltai Lovagrend imája.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír