A házasság szentsége az Eucharisztia fényében

A Magyar Schönstatt Család az Eucharisztiában és a házastársi szeretetegységben „nekünk ajándékozott isteni jelenlétet, forrást, szeretetet és önajándékozást” igyekezett a hétköznapi életben felfedezni, élethelyzetekkel összekötni a könyvben.

A kötet tizenöt állomásból álló elmélkedéssorozatot tartalmaz, amely alapján egy meditációra, beszélgetésre meghívó „tanösvényt” hoztak létre Óbudaváron, a kápolna közelében. Július 4-én a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelképének és „követének”, a missziós keresztnek köztéri szobrát is felállították itt, a két szentség szoros kapcsolatának jeleként. A szoborállítás másik indítéka az volt, hogy Óbudaváron hunyt el 2009. július 9-én Ozsvári Csaba, a missziós kereszt alkotója, aki a Schönstatt közösség tagja volt. Életfelajánlását Magyarország lelki megújulásáért tette, alkotása ezért az eszményért jár körbe a Kárpát-medencében és a világban.

A kötet két szerkesztője tényként állapítja meg: szentségtani értelemben az Eucharisztia áll a szentségek csúcsán, hiszen nemcsak Krisztus kegyelmét, hanem magát Krisztust tartalmazza, aki valóságosan van jelen benne.

A házasság szentségének ikonjellege van, vagyis szimbolizálja, megjeleníti Krisztus és az Egyház jegyesi szövetségét.”

A férfi és nő örök szeretetkapcsolata a Szentháromság szeretetszövetségének földi mása, természetesen nem olyan értelemben, hogy az apa, az anya és a gyermek megfeleltethető lenne az Atya, a Fiú és a Szentlélek személyének. „Ha a szövetség ikonjaként, szimbólumaként értelmezzük a házasságot, akkor tárgya lehet a vallásos tiszteletnek, elmélkedhetünk róla a misztérium mélyebb megismerésének vagy Isten dicsőítésének szándékával.”

A könyv szerzői emlékeztetnek: a keresztények a kezdetektől asztal körül ünnepelnek és emlékeznek. Az első közösség az utolsó vacsora termében gyülekezett és várta a Szentlelket. Ezért ünnepelnek a Schönstatt házaspárjai is mindent étkezéssel: keresztelő után agapét rendeznek, esküvőn lagzit tartanak, születésnapon tortát sütnek, karácsonykor fenséges vacsora készül, húsvétkor sonkát tálalnak, temetés után tort ülnek. „Megadjuk a módját:

készülünk, időt adunk egymásnak, örömmel fordulunk egymás felé… az oltár és az asztal köré gyülekezünk, hogy tanúságot tegyünk Isten szeretetéről, hogy töltekezzünk, és Isten gondviselő szeretetéből táplálkozzunk.

Azt szoktuk mondani, hogy a családi étkezés profán Eucharisztia. A családi asztal telve van élettel, vibrál benne a kapcsolat dinamikája, hangoskodás, egymáson átnyúló kezek…, mindezek jelzik: összetartozunk, számítunk egymásnak, figyelünk egymásra, tápláljuk egymást, mindenkinek megnyílhat szíve-lelke.”

A kötet írói vallják, hogy az igazi szeretet kiárad, szétosztja magát. A házastársi túlcsorduló szeretet ajándéka, gyümölcse a gyermek. A szétosztás által nem lesz kevesebb a szeretet, sőt gazdagabbá válik, mint ahogy a szétosztott kenyérben és borban rejtőző Isten szeretete sem csökken.

A könyv szerzői kiemelik: szívünk a határtalan, tökéletes, elfogadó szeretetre van teremtve, amit csak Isten képes betölteni. Természetes, hogy a legtökéletesebb ember is tud csalódást okozni, mert többet keresünk benne, mint amit egy ember nyújtani tud. Ezért a házasságnak a csalódás szükségszerű velejárója. „Hosszú évek alatt együtt élve látjuk, megtapasztaljuk egymás gyenge és bűnös oldalát is. Érzékeljük azt is, hogy a mi gyarlóságaink is terhet és fájdalmat okoznak a társunknak.” A házasság folytonos megbocsátás, „és ez visz minket előbbre a szeretetben… Küzdelmünkben nem vagyunk egyedül:

az Oltáriszentség vétele kimozdítja a fókuszpontot a magunk körül forgásból, nekem mi fáj, és mit kellene másképp csinálnia a társamnak. Jézus ereje segít más nézőpontra helyezkedni: én hogyan tudnám boldogabbá tenni a házastársamat?”

Az elmélkedések mellett az életből vett példákat is olvashatunk. Az egyik történet szerint egy fiatal házaspár néhány nappal karácsony előtt „lelki kőkorszakban” élt egymással. Verbális husángokkal verték egymást. Később magukra eszméltek, és elszégyellték magukat. Átkarolták egymást, és visszagondoltak egy prédikációra, amelyben azt hallották, hogy „az ünnepnapok előtt az ördög csóválja a farkát”. Ezt úgy vették, hogy akkor nem is ők a hibásak, de azért bocsánatot kértek egymástól, és ezt a gyengeségüket is a korsóba helyezték: a kánai menyegző csodájára utalva a Schönstatt közösség házi szentélyeiben egy korsó jelképezi, hogy munkájukat, kötelességteljesítésüket, áldozataikat felajánlhatják, és Jézus Mária közbenjárására mint egykor a vizet borrá, úgy ezeket kegyelmi segítséggé formálja mások javára.

Egy másik történet szerint egy tinilány nagyon problémás gyerek volt, édesanyja folyamatosan imádkozott érte. Később rendbe jött, egyetemre járt, és egy táborban megírta a történetét, amit színpadra vittek: egy lány reggel elköszön az édesanyjától, aki arra kéri, vigyázzon magára. A lányt az utcán ijesztő ruhákba öltözött alakok támadják meg. A színpad sarkában imádkozó anya hófehér ruhába bújik, a támadókat leteríti, mint egy harcművész, majd visszaváltozik hétköznapi anyukává. Előadás után az édesanyja megkérdezi a lányt, ki volt a történetben a harcos angyal. A válasz: „A ti imáitok, azok védtek meg.”

A kötethez Székely János szombathelyi megyéspüspök írt ajánlást:

Ez a könyv igazi, nagy kincs… A titokról szól: a családról, amely az élet és a szeretet bölcsője, amely kicsi mennyország lehet, ha valóban a hit és szeretet tölti be…

Az Eucharisztia Krisztusnak értünk szeretetből odaadott, minket tápláló teste, a házasságban pedig két ember szeretetből odaadja a testét és egész önmagát, hogy tápláló kenyér legyenek egymás számára, hogy életadó, termékeny szeretetközösséggé váljanak.”

A könyvet Ozsváriné Ramocsai Imri 15 táblaképe díszíti, melyek a házasság 15 lépését, 15 arcát mutatják be, egy-egy szóval jelezve e lépés belső tartalmát.

A házasság szentsége az Eucharisztia fényében
Családok a Családért Egyesület, 2021

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír