A HÉT VERSE – 116. zsoltár

116. ZSOLTÁR

Szeretem az Urat, mert meghallgatta
könyörgésem szavát.
Mert felém fordította fülét
azon a napon, amelyen segítségül hívtam.
Körülvettek engem a halál gyötrelmei,
rám találtak az alvilág veszedelmei.
Szorongatásba és nyomorúságba jutottam,
de segítségül hívtam az Úr nevét:
»Uram, szabadíts meg engem!«
Irgalmas az Úr és igaz,
megkönyörül a mi Istenünk.
Megoltalmazza az Úr a kicsinyeket,
megaláztatásomban megszabadított engem.
Térj vissza, lelkem, nyugalmadba,
mert az Úr jót tett veled.
Megmentett engem a haláltól,
szememet a könnyhullatástól,
lábamat az elbukástól.
Az Úr kedvében járok
az élők földjén.

Hittem, még ha így is szóltam:
»Nagyon nagy megalázás ért!«
Elkeseredésemben azt mondtam:
»Hazug minden ember!«
Mivel viszonozzam az Úrnak
mindazt, amit velem cselekedett?
Fölemelem a szabadulás kelyhét,
és segítségül hívom az Úr nevét.
Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat
egész népe előtt.
Az Úr szemében drága dolog
szentjeinek halála.
Én is, Uram, a te szolgád vagyok,
szolgád vagyok és szolgálód fia.
Széttörted bilincseimet:
a hála áldozatát mutatom be neked,
és segítségül hívom az Úr nevét.
Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat
egész népe előtt
az Úr házának udvaraiban,
tebenned, Jeruzsálem.

(Forrás: szentiras.hu/KNB/Zsolt116)

Kép: Fra Angelico: Dávid király pszaltériumon játszik (1430 körül)

Magyar Kurír