A HÉT VERSE – Babits Mihály: Jónás imája

Kultúra – 2024. augusztus 3., szombat | 20:30

1941. augusztus 4-én halt meg Babits Mihály. Rá emlékezünk az évfordulón megrázó imájával, utolsó, versbe írt segélykiáltásával, melyben a halálos beteg, beszédre képtelen ember és már versben való megszólalásra is alig-alig képes költő könyörög hangért, szóért.

JÓNÁS IMÁJA

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy míg az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Kép: Martsa Alajos, 1941. augusztus (Forrás: http://archivum.ekor-lap.hu/2016/0912/kolos_fuzetek_babits_kuld.pdf)

Magyar Kurír

#A hét verse #évforduló #irodalom #istenkeresés #művészet

Kapcsolódó fotógaléria