A HÉT VERSE – Dsida Jenő: Új imádság

ÚJ IMÁDSÁG

Nézd én Uram, a lázas világnak
Hörgő mellében vonagló kín dúl –
Csontkezü Halál végigsimítja,
S torzzá meredten oszlásnak indul.

Kezedtől emelt roppant nagy égbolt
Hiába lövell szent, ölelő fényt:
Sóhajtoz a föld a hideg űrben
November esti zord temetőként.

Sötét ravatal, lobogó gyertya...
Hajdan édenkert, mily árva, mily bús!
Könyörülj rajtunk, gyere mihozzánk;
Életet osztó, irgalmas Krisztus!

Rád néz a halott üveges szemmel,
Érintésedet epedve várja –
Életre vár, mint temetett Lázár,
Naimi ifju, Jairusz lánya...

Gyere hát Krisztus! Könyörülj rajtunk!
Nagy, erős hangon mondd ki igédet:
A megfagyott vér pezsdüljön újra!
Haljon a Halál, éljen az Élet!

(1924)

Fotó: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír