Haldoklik az öreg tanú,
Petőfi vén körtefája.
Azt beszélik, ő látta volt
verset írni utoljára.
Alatta ült, onnan indult
éjfélkor a csatatérre…
Be rég is volt az a csata!
Van annak már jó száz éve.
Több is már, mint jó száz éve.
S a körtefa ma is áll még.
De mögötte, körülötte
olyan kicsi lett az árnyék.
Úgy összement s gyümölcsöt is
ritkán, ha vét nehány ága.
Híréhez hű méltósággal
készülődik a halálra.
Hogy nem is pusztult el eddig?
Társai már rég kidőltek –
kemény idők jártak, de ő
ellenállott az időnek!
Várt, mert tudta, ki alóla
indult el, annak győzni kell.
S visszatér majd egyszer ide
egy hatalmas hadsereggel.
(Nagygalambfalva, 1954)
Kép: Borsodi Heni
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria