A HÉT VERSE – Nemes Nagy Ágnes: Január

Kultúra – 2020. január 11., szombat | 20:30

A 98 éve született Nemes Nagy Ágnes nehéz, nagy verse adjon erőt napjainkhoz, amikor az ünnepet hátunk mögött hagyva belépünk az évközi időbe. Ünnepen, gyónás után mintha egyszerűbb volna szeretni, és a hit is könnyebb, lelkesen indulunk… aztán újra megérezzük a bűn rettenetes súlyát. Előttünk január és február hosszú hetei, de növekszik a fény. A költő is keresztet rajzol magára.

JANUÁR

Hová jutottam? Nem tudom.
Szeretni, nem szeretni: vétek.
Ha volna még akáclevél,
azon számlálnám érverésed.
A magamét is számolom,
a csontok közti félsötétet
fél-éjszakán át szaggatom –
ha volna még akáclevél,
felelni tudna értem, érted –
egy alvadt vér a mellkasom.

Hogy füstölgött az a folyó,
hogy füstölgött a téli alkonyatban!
Érzett az alvilági hő,
még átsütött a földalatti katlan,
melyből zuhogva dőlt elő –
a zúzmarás, fehér sötétben
egy sor fekete nád, s a gyéren
hófoltos, néma, sík mező –
hogy füstölögne itt a vérem,
az alvilágból felszökő,
hogy füstölögne a félsötétben.

Hosszabbodik a nap az évben,
ez szült: téli napforduló.
Most kéne újra megszületni,
mint egy folyó.
Vagy a sötét, magánvaló
természet odvaiba halva,
hol nem nő már akáclevél,
inkább letérdelek a partra,
s a sűrű, alvilági vízzel
míg gyéren szálldogál a hó
keresztet rajzolok magamra.

(1958. január 30.)

Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia

Fotó: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír

#A hét verse #irodalom #istenkeresés #művészet

Kapcsolódó fotógaléria