A HÉT VERSE – Ó, jöjj, ó, jöjj el…

Ó, JÖJJ, Ó, JÖJJ EL…

Ó, jöjj, ó, jöjj el, Bölcsesség,
ó, Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő,
amit tudnunk kell, tárd elő!

Eljő, eljő Emmánuel,
hogy üdvözüljön Izrael!

Ó, jöjj, ó, jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kőbe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!

Eljő, eljő Emmánuel,
hogy üdvözüljön Izrael!

Ó, jöjj el, Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele,
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!

Eljő, eljő Emmánuel,
hogy üdvözüljön Izrael!

Ó, Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!

Eljő, eljő Emmánuel,
hogy üdvözüljön Izrael!

Ó, jöjj, ó, jöjj el, Napkelet,
mert éjben járunk nélküled,
jöjj, igaz Napunk, halld imánk,
és fényességed áraszd ránk!

Eljő, eljő Emmánuel,
hogy üdvözüljön Izrael!

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!

Eljő, eljő Emmánuel,
hogy üdvözüljön Izrael!

Ó, jöjj, ó, jöjj Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!

Eljő, eljő Emmánuel,
hogy üdvözüljön Izrael!


Kép: pfarre-pottschach.at

Magyar Kurír