Szerb Antalnak
Csöndet? Magányt? Már azt se. Mi volna még
kedvedre? Semmi. Hallgatod úntan a
vak éjszakát. Dadog s elalszik.
Egykor erős, doboló dalokkal
zengett füledbe. Végtelen útjain
forrás fakadt: a líra zuhogva, bő
tüzekkel ömlő áradása.
Hagyd csak! Elúntam a vallomást is.
Csalódtál volna? Nem. Hanem ismered
az „életet”. Se titka, se ingere.
Jelzők, rímek? A nyűtt világ mint
képlet, üres vonalakkal, egy-két
számmal megoldott ócska egyenlet ing
előtted. „Inter arma silent Musae”…
Hallgass. Ne mentegesd magad. Ürügy kell?
Gyáva! Kopár vagy, akár az őszi,
kifosztott fák! Majd egyszer, igen, talán,
megjönnek eltűnt szárnyasaid, vadul
dalolva, szétrepedt torokkal,
tán arámul, csak az isteneknek!
Kép: Borsodi Henrietta
Halála 75. évfordulóján „De megmarad a könyv…” című írásunkkal emlékeztünk Szerb Antalra.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria