A HÉT VERSE – Stabat Mater

STABAT MATER

Állt az anya keservében
sírva a kereszt tövében,
                melyen függött szent Fia,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
                kínzón általjárnia.

Óh mily búsan, sujtva állt ott
amaz asszonyok-közt-áldott,
                ki Téged szült, Egyszülött!
Mily nagy gyásza volt sírása
mikor látta szent Fiát a
                szívtépő kinok között!

Van-e oly szem, mely nem sírna
Krisztus anyjával s e kínra
                hidegen pillantana?
aki könnyek nélkül nézze,
hogy merül a szenvedésbe
                fia mellett az anya?

Látta Jézust, hogy fajtája
vétkéért mit vett magára
                és korbáccsal vereték.
S látta édes fiát végül
haldokolni vigasz nélkül,
                míg kiadta életét.

Kútja égi szeretetnek,
engedd érzenem sebednek
                mérgét: hadd sírjak veled!
Engedd, hogy a szívem égjen
Krisztus isten szerelmében,
                s ő szeressen engemet!

Óh szentséges anya, tedd meg,
a Keresztrefeszítettnek
                nyomd szívembe sebeit!
Oszd meg, kérem, kínját vélem,
kinek érdem nélkül értem
                tetszett annyit tűrni itt!

Jámborul hadd sírjak véled
és szenvedjek mígcsak élek
                Avval, ki keresztre szállt!
Álljak a kereszt tövében!
Szívem szíved keservében
                társad lenni úgy sovárg!

Szűzek szűze! légy szívedben
hozzám jó és nem kegyetlen!
                Oszd meg vélem könnyedet!
Add hogy sírván Krisztus sírján
sebeit szívembe írnám
                s bánatodban részt vegyek!

Fiad sebe sebesítsen!
Szent keresztje részegítsen
                és vérének itala,
hogy pokol tüzén ne égjek!
S az ítélet napján, kérlek,
                te légy védőm, Szűzanya!

Ha majd el kell mennem innen,
engedj győzelemre mennem
                anyád által, Krisztusom!
És ha testem meghal, adjad
hogy lelkem dicsőn fogadja
                a pálmás paradicsom!

Forrás: Nyugat, 1931. 20. szám

Kép: A mester, aki megfestette a Szűz életét: Krisztus a kereszten, Máriával, Jánossal és Mária Magdolnával (1465–70)

Az eredeti latin szöveget ITT olvashatják.

Magyar Kurír