Könyökölve, mint híd-karfára,
a szeptemberi délutánra,
két perc rése között rálátva
a teljesség pillanatára,
a csordulásig teli tájra,
a fák öntelt diadalára – – –
folytathatatlan, mondhatatlan,
folytatnám még, de csak szavam van.
Kép: Borsodi Heni
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria


