A Himnusz születésének 200. évfordulóját ünnepelték Szatmárcsekén

2023. január 22-én volt kétszáz éve, hogy Kölcsey Ferenc (1790–1838) lejegyezte (eredeti helyesírással) a Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című versének utolsó sorait Szatmárcsekén. 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját. Az ünnepi alkalmon átadták a Kölcsey-emlékplakettet és a Kölcsey Társaságért Emlékérmet is.

A szertartáson részt vett Orbán Viktor és felesége, Lévai Anikó; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, valamint más közjogi és egyházi méltóságok. „Miközben Kölcsey versét olvassuk vagy Erkel dallamát énekeljük, elfeledkezünk róluk, mert meglátunk és megértünk valami náluk fontosabbat. Úgy érezzük, hogy a nekünk szánt üzenet valahonnan a múlt feneketlen kútjából száll fel hozzánk. Mintha nemzedékek százainak az előttünk élt magyarok, a történelem előtti idők ködébe vesző, legelső, őseinktől kiinduló, minden eddig élt magyart magába ölelő üzenete lenne, amely nemcsak nekünk szól, de minden ezután születő magyar szívét is célba veszi…” – mondta beszédében Orbán Viktor.

A könyörgés imáját Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke; az egyetemes könyörgést Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája; az apostoli köszöntést Szalay Kont esperes mondta.

Az ökumenikus istentiszteletet közvetítette a Duna Televízió. A műsor újranézhető a Médiaklikk.hu oldalon.

„Amikor Kölcsey megírta a Himnuszt, még nem sejtette, hogy az egész nemzet imáját írja meg” – mondta szentbeszédében Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. Pilinszkyt idézte, aki szerint „minden nagy mű a Szentírás parafrázisa”. Kölcsey áldást kér Istentől – áldást, ami az Isten kegyelmének jelenléte. A Himnusz egy hívő ember Istenhez fordulása, fohásza, aki minden bűn, emberi gyarlóság, gyengeség ellenére is szinte könyörögve kéri a kedvet, a kegyet, a védelmet, a jót, a bőséget magyar népe számára.

A mai ünnep elgondolkodtat, mit jelent nekünk a haza – hangsúlyozta a főpásztor. „Szeretjük, szeretnünk kell a hazánkat. Életünk hozzátapadt ehhez a földhöz, mert ez az otthonunk. Hisszük, hogy nem véletlenül születtünk ide. Feladatunk van: őrizni és továbbadni az elődeinktől örökölt keresztény hitünket. Hatalmas felelősség ez!” – figyelmeztetett, és hozzátette: „Kívülről a liberális globalizmus, belülről az önző, élvezethajszoló, magáért élő életforma rombolja erkölcsi tartásunkat. Sok pénzt keresni kevés munkával, ügyeskedve, becsapva másokat, hasznot szerezni. Erre mondják, hogy életrevaló. De vajon az ilyen ember örök életre való?”

Kölcsey arra tanít, hogy a hazaszeretet, mint minden erény, áldozatot követelhet, mert a szeretethez mindig hozzátartozik az áldozat. Tudjuk-e mi is nagy lélekkel, nagylelkűen hordozni a keresztünket és kiállni értékeink mellett? Elődeink, szüleink, nagyszüleink továbbadták nekünk hitüket, mi vajon tudjuk-e továbbadni? – tette fel a kérdéseket. A kulcs az evangélium követésében, Isten szeretetében van – mondta Palánki Ferenc püspök. Nagyszülei példáját említette, akik merték odaadni életüket, méricskélés nélkül, szeretetből a családnak, a gyerekeiknek, egymásnak.

Ahogyan elődeink és a Himnuszunk is tanítja: Istenbe, a hitükbe kapaszkodjunk. „A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol” – írta Illyés Gyula.

„Ragaszkodjunk tehát őseink keresztény hitéhez, így szerethetjük igazán hazánkat. A Szentlélek erejéből legyünk hiteles tanúi a krisztusi szeretetnek, hogy felemelkedjünk a bűn, a sötétség, az önzés mélységeiből, és mi mindannyian örök életre valók legyünk” – buzdított a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A teljes cikk ITT olvasható.

Forrás: Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: MTI

Magyar Kurír