Merjünk élni, hinni, újrakezdeni – Húsvétvasárnap egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a húsvétvasárnapi szentmisét a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban mutatta be. A szentmisén koncelebrált Csordás Gábor pasztorális helynök, a társszékesegyház plébánosa és Juhos Imre.

A főpásztor elmélkedésének középpontjában a „kert” motívuma állt, amely különleges keretbe foglalja az üdvösségtörténetet. Mint rámutatott: az ember története az Éden kertjében kezdődött, ahol Isten barátságban élt az emberrel. A bűn azonban eltávolította az embert Istentől, és ezzel együtt a boldogságtól is. Húsvét hajnalán azonban – immár egy másik kertben – újra megkezdődik a találkozás: a feltámadt Krisztus kilép a sírból, és megszólítja az embert.

Palánki Ferenc püspök felidézte az evangéliumi szereplők különböző reakcióit az üres sír tapasztalatára.

Mária Magdolna szeretete őszinte, de még nem érti a történteket; Péter látja a jeleket, de bizonytalan; míg János „látta és hitt”. A különbség kulcsa abban rejlik, hogy János abból indul ki: ő a szeretett tanítvány. Ez a felismerés – hogy „engem szeret Jézus” – alapjaiban formálhatja át az ember gondolkodását, hitét és kapcsolatait.

Hangsúlyozta: a keresztény élet lényege, hogy felismerjük Isten szeretetét, és ezt a szeretetet továbbadjuk. Jézus példája – aki lehajol tanítványaihoz, és megmossa lábukat – arra tanít, hogy minden emberben fel kell fedeznünk Isten arcát. A kérdés ma is aktuális: képesek vagyunk-e így tekinteni egymásra?

A megyéspüspök arra is figyelmeztetett, hogy a mai világ gyakran Istentől távol keresi a boldogságot, ám nélküle minden üressé válik. A feltámadás azonban nem csupán múltbeli esemény, hanem jelenvaló valóság: Krisztus ma is él, ma is megszólít, ma is reményt ad a reménytelenségben, és irgalmas szeretettel fordul minden ember felé.

A húsvéti hit központi igazságaként emelte ki: a feltámadás nem választási lehetőség, hanem minden ember sorsa. Az viszont rajtunk áll, hogy életünkkel az üdvösség vagy az elutasítás útját választjuk-e. A szeretetben megélt élet – amely felismeri Krisztust a másik emberben – az örök élet felé vezet.

Homíliája végén a főpásztor arra buzdította a híveket, hogy a feltámadás öröme ne csupán ünnepi pillanat legyen, hanem mindennapi valóság. A Krisztussal való találkozás átalakítja a szívet, tágassá teszi a belső világot, és képessé tesz arra, hogy életünk a szeretet, az öröm és a béke ünnepévé váljon.

A szentmisét követően ételszentelést végzett a főpásztor, amelyet követően boldogan vihették a hívek haza az örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban Feltámadt!

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Egri Főegyházmegye

Április 5-én, húsvétvasárnap délelőtt Ternyák Csaba érsek ünnepi szentmisét mutatott be az egri bazilikában.

Húsvétvasárnap az év legszebb reggele – köszöntötte a híveket a főpásztor. Hozzáfűzte: a kétezer évvel ezelőtti esemény volt a legnagyobb hatással mindmáig az egész világ életére. És ennél nagyobb esemény nem is lehet. Hiszen Jézus feltámadása meghozta nekünk is a reményt, hogy életünk nem a semmibe, hanem Isten szerető karjaiba vezet.

Szentbeszédében Ternyák Csaba kiemelte: a húsvéti evangélium szereplői – Mária Magdolna, Péter és János – különböző módon fogadták az üres sír látványát. Míg volt, aki kételkedett és kereste a magyarázatot, volt, aki már az első pillanatban hitt. Ez a különbség ma is jelen van az emberek között. Ki-ki a saját érzékenysége szerint találkozik a feltámadás titkával.

Az érsek rámutatott: a feltámadás nem csupán egy múltbeli esemény, hanem ma is élő valóság, amely reménnyel tölti el az embert. Egy személyes példát is megosztott: egy latin-amerikai püspökkel való találkozását idézte fel, aki nehézségei ellenére is derűt és békét sugárzott. Amikor ennek okáról kérdezte, egyszerű választ adott: „A sír üres.”

Amikor gondjaink vannak, amikor problémákkal kell szembenéznünk egyéni, családi vagy nagyobb közösségeinkben, akkor jusson eszünkbe, hogy a legnagyobb problémát az Úr maga megoldotta – hangzott el a prédikációban. 

A homília központi gondolata az volt, hogy Krisztus feltámadása választ ad az ember legmélyebb kérdésére, az élet végességére. „Ha Krisztus feltámadt, akkor van feltámadás, és mi is feltámadunk” – idézte Szent Pál tanítását az érsek, hangsúlyozva, hogy keresztény életünk alapja az, hogy ha Krisztus sírja üres, az azt jelenti, hogy egyszer a mi sírjaink is megnyílnak.

Életünk legnagyobb gondjára Krisztus feltámadása meghozta a választ. Ez húsvét világraszóló örök érvényű üzenete. Azért van ma az év legszebb reggele, mert a feltámadásról szól.

Az Egyház ismét ezt az örömhírt kiáltja világgá: „Krisztus feltámadt!” A keresztények pedig erre azt válaszolják: „Valóban feltámadt!”

Beszédében Ternyák Csaba érsek kitért arra is, hogy a feltámadás hite nem elszakít a földi valóságtól, hanem új erőt és motivációt ad a mindennapi élethez. A főpásztor arra buzdította a híveket, hogy a húsvéti örömhír alakítsa át személyes és közösségi életüket is: segítse az elfogadást, a békét és az előítéletek levetését.

Külön hangsúlyt kapott a társadalmi felelősség kérdése is. Az érsek arra hívta fel a figyelmet, hogy

a keresztény közösségek nyissanak a peremre szorultak felé, különösen a nehéz helyzetben élők, betegek, szenvedélybetegek és a társadalom peremére került emberek irányába.

A feltámadás örömhíre ugyanis mindenkihez szól, és mindenki számára újrakezdést kínál.

Ternyák Csaba úgy fogalmazott: botorság lenne közömbösnek maradni a feltámadás hírével kapcsolatban, hiszen az választ kínál a nagy ismeretlennel, a halállal kapcsolatos értetlenségünkre. Ez a hír olyan, mint egy kiaknázásra váró rejtett kincs az emberiség, külön-külön minden ember számára. Ezért a kincsért mindent érdemes odaadni, mert aki ezt megszerzi, elfogadja, az lelki békét, szívbéli örömet és igazi életet talál. Ássuk ki tehát ezt a kincset, helyezzük életünk középpontjába! Ne maradjon elrejtve az ismeretlen hittételek tárházában, hiszen éppen a feltámadás élő hite tesz bennünket kereszténnyé!

Ez a hit ma is erőt és bátorítást ad arra, hogy érdemes felemelni tekintetünket. Érdemes és lehet békében és kölcsönös megbecsülésben élni a körülöttünk élő népekkel. Ez a hit bátorít ma arra, hogy hívő közösségeink még jobban megnyíljanak roma embertársaink felé, hogy Szent István nyitott és befogadó szeretetéből ők se érezzék sehol kizárva magukat.

Vessük le hát régi előítéleteinket és a nemzeti gőg mindenfajta megnyilvánulását. Krisztus feltámadásának hite megváltoztatta az emberiség történelmét, tegyen minket is igazabb keresztényekké!

Ternyák Csaba érsek húsvéti jókívánságát fejezte ki: Krisztus feltámadása alakítsa át a gyengeséget erővé, a gyűlöletet szeretetté, a háborút békévé.

A főpásztor a szertartás végén megáldotta az oltár elé helyezett ételeket.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Szöveg: Domán Vivien

Fotó: Kissné Vanyó Boglárka/Szent István Televízió

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök április 5-én, húsvétvasárnap az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét.

Az ünnepi liturgia elején bejátszotta Erdő Péter bíboros, prímás húsvéti hangüzenetét.

Fábry Kornél homíliájában arról beszélt, hogy a keresztény hit alapja az üres sír. Ha a sír nem lenne üres, ma nem ünnepelnénk, mert Krisztus feltámadása nélkül a hitünk értelmét vesztené – emelte ki a püspök. Szent Pált idézve emlékeztetett: ha Krisztus nem támadt fel, akkor a hívők mindenkinél balgábbak és szánalomra méltóbbak volnának, mert olyasmiben hinnének, ami nem igaz.

A húsvéti evangélium kapcsán a püspök rámutatott: a tanítványok nem egyszerűen egy üres sírt találtak, hanem olyan sírt, ahol a holttest helyett már csak a leplek és az összehajtott kendő maradt. Mindez arra utal, a holttest úgy tűnt el, hogy senki nem nyúlt hozzá.

Végül húsvét három üzenetét fogalmazta meg. Az első, hogy nem a halálé az utolsó szó: Jézust hiába feszítették keresztre, az Atya feltámasztotta a halálból.

A második, hogy mindig van lehetőség újrakezdeni: Jézus eltörölte a bűnöket, ezért amíg földi életünk tart, vissza lehet térni hozzá, bűnbánatot tartva és belé vetett hittel. A harmadik üzenet pedig az, hogy a kereszténység életforma: egészen másként él a földön az, aki tudja, hogy a halállal nem ér véget minden, hanem Isten elé érkezünk.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Merényi Zita

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

*

Győri Egyházmegye

Április 5-én, húsvétvasárnap, Krisztus feltámadásának ünnepén Veres András megyéspüspök szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

A feltámadás nemcsak az apostolok életében hozott fordulatot, tömegek kezdték el hirdetni, miután az apostolok tanúságtételét vagy Jézus tanítását még földi életében hallották. Az első évszázadok keresztényüldözése ellenére Krisztus tanúi továbbéltek. Azóta is folyamatos az üldözés, de Krisztus tanúi számban nem csökkennek.

Bebizonyosodott, amit Gamáliel mondott a főtanácsban: ha emberi műről van szó, el fog enyészni, de ha Isten műve, semmit sem lehet ellene tenni (vö. ApCsel 5,38).

Jézus feltámadása erősítsen minket is keresztény hitünkben, életünkben. A feltámadás hite járja át az életünket. Mert a mi életünk sem múlhat el következmények nélkül, ha megismertük Krisztust, és tudomást szereztünk az ő feltámadásáról – fogalmazott szentbeszédében a főpásztor.

A feltámadás hite azért terjedhetett gyorsan, mert az apostolok és az első keresztények hitelesen tudtak tanúságot tenni a hitükről. Társadalmi értelemben vett előnyük nem, de bátorságuk egyre inkább fokozódott. Péter apostol mondta: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20).

A hit továbbadásának elsődleges helye a család. De úgy tűnik, napjainkban meg kell küzdeni azért, hogy a család valóban a hit közössége lehessen. Még a vasárnap ünnepén is elszakít bennünket egymástól a világ, amelyben élünk. De jó lenne, ha ellen tudnánk ennek állni! Annyi mindenre fecsérlünk időt, energiát! Legyen a vasárnap a mienk, a családé!

Ennek kapcsán Veres András püspök megosztotta egy paptestvére élményét egy édesanya példaértékű kiállásáról. A szülő azzal a kéréssel fordult a plébánoshoz, hogy írjon egy igazolást versenyszerűen sportoló gyermekének és két társának, hogy a szervezők halasszák el a meccset, amely a bérmálás idejére esett volna. Az édesanya fontosnak tartotta, hogy ne a szentség kiszolgáltatásának, hanem a sporteseménynek keressenek másik időpontot.

A tavasz beköszöntével sok, fiatalok számára szóló sporteseményt vasárnapra szerveznek, ami miatt elmarad a szentmisén való közös részvétel és az ünnepi ebéd.

Ki kell állnunk azért, hogy Krisztus feltámadásának ünnepe, a vasárnap családjaink összetartó ereje legyen;

hogy minden családtag a szentmisén való részvétel és az együtt töltött idő által megerősödjön Isten és egymás iránti szeretetében.

„Kívánom, hogy ez a mai ünnep mindnyájunknak hozzon új elhatározást! Mindannyiunknak van mit tökéletesíteni, akár egyéni, akár családi életünkben. Vállaljuk, tegyük meg ezt önmagunkért, de legfőképpen szeretteinkért. Ehhez bátorság, erő, elhatározás szükséges” – hangsúlyozta a megyéspüspök.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

*

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Ünnepi szentmisét mutatott be Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban húsvétvasárnap, Urunk feltámadásának főünnepén.

Az érsek beszédének kezdetén Aranyszájú Szent János idézetével indította gondolatait, miszerint örvendeznünk kell. Húsvét olyan nap, amely sem előtte, sem utána nem volt. A zsidók húsvétjával új naptári számítás kezdődött: míg Egyiptomban voltak, alkalmazkodtak az ottani naptárhoz, de amikor kiszabadultak, az első húsvét napja lett a legfontosabb nap a zsidóság életében.

A kereszténységben Jézus feltámadása az a nap, amellyel új korszak kezdődött. Átértékelődött a világ, méghozzá visszamenőleg is. Az idő három dimenziója benne van ebben a napban.

A feltámadás napja a történelem jövője lett. Jézus által mi új eget és új földet várunk. Az anyagi test és az anyagi világ át kell hogy alakuljon, mint a feltámadt Krisztus.

A feltámadás igazolását az ősegyház elkezdte. Jézus körülbelül tizenegy alkalommal jelent meg – volt, amikor jelentős embercsoportok számára. Pál külön kitér arra, hogy megjelent több mint ötszáz testvérnek is. Mondhatni egy egész falu népe találkozott a feltámadt Jézussal. Ezt ők igazolták vérükkel, életükkel is. Az üres sír megerősítette a feltámadás tényét. Beteljesedtek a prófétai jövendölések.

Nem véletlenül mondjuk a hitvallásban, hogy az „írások szerint”. Ez a Szentírás súlyos tanúságát jelenti. A Szentírás a legnagyobb dokumentum, hiszen maga Isten mondta ki a próféták által. Eszerint Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. Ahogy Isten a világ kezdetén azt mondta, hogy legyen, úgy Jézusnak is fel kellett támadnia a halálból. A mai ember is bizonyítékokat keres.

Pilinszky János azt írja, hogy azért hisz a feltámadásban, mert olyan csendesen történt meg, amely csend átjárja az emberi lelkeket.

Jézus feltámadásának alapja Jézus békéje, mely az első szava a feltámadás után. Ez a szív békéjében található. A világ a fegyverek békéjét akarja, de az nem megy. Jézus a maga csendességében támadt fel, és békességet hozott, valamint hagyott ránk. Jézus nemcsak meghalt az igazáért – erre a hősök is képesek –; feltámadásával igazolta azt, amit mondott és tanított. Ezért, akik komolyan hisznek, azok megvallják a feltámadt Krisztust, és más lesz az életük, a gondolkodásuk.

János evangélista azt írja, hogy átmentünk a halálból az életre. Ennek oka a szeretet. Tudunk megbocsátani, tudunk nagylelkűek lenni, tudunk szeretni. Aki feltámadott életformában él, az képes értékelni a világot, és képes kovászként megváltoztatni a világot. Akik a feltámadt Krisztushoz tartoznak, azok tudják rangsorolni az értékeket. Ő pedig a szeretet értékrendjét hozta el. Más nem is maradhat meg, csak a szeretet tettei. Ez a húsvét üzenete minden kor emberéhez, ez a húsvét mai üzenete is.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

*

Kaposvári Egyházmegye

Varga László megyéspüspök húsvétvasárnap ünnepi szentmisét mutatott be a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. 

„A szentmise elején úgy köszöntöttelek benneteket, ahogyan a feltámadt Krisztus köszöntötte tanítványait: »Békesség veletek!« A szentmisében egy másik helyen is elhangzik a felszólítás: »Az Úr békéje legyen veletek mindenkor!« (...) Krisztus áldozattá tette magát a szentmisében. Kiüresítette magát, beletestesült a kenyérbe és a borba” – mondta homíliája kezdetén a főpásztor. – Az ő békéjét adja nekünk, és amikor áldozunk, egyesülünk a feltámadt Krisztussal. Az önmagát teljesen kiüresítő és szeretetben odaajándékozó Krisztus békéjét vesszük magunkhoz, hogy mi is hasonlóképp cselekedjünk. Ezért hangzik el a szentmise végén, hogy „menjetek békével”. „Azt a békét vigyétek, melyet Krisztus ad nektek. S ő nem úgy adja, ahogyan a világ. Nekünk Krisztus békéjét kell ajándékoznunk szeretteinknek, a világunkban és az Egyházunkban” – hangsúlyozta Varga László.

A feltámadt Krisztus a szív forradalmát akarja megvalósítani mindannyiunk életében. Forradalmian át akarja alakítani a szívünket – fogalmazott a kaposvári megyéspüspök. – Az evangéliumnak ma is forradalmi ereje van. Aki hittel egyesül az evangéliummal, annak átformálja a szívét. Nem kell hozzá semmi kényszer, szabadon történik. Krisztus szava meg tud változtatni bennünket; ma is forradalmi erő. Megtérést, változást tud hozni a feltámadt Krisztus valamennyiünk életébe.

A feltámadt Krisztus nem szereti a falakat. Átmegy rajtuk. Valamennyiünk szívében ott vannak az ítélkezés, a megosztottság, a megvetés és gyűlölködés falai. Krisztus meg szeretné szüntetni ezeket a falakat, hogy testvérekként, egy Atya gyermekeiként tudjunk jelen lenni a világban; szeretné lebontani azokat a falakat, melyeket mások építettek belénk, vagy mi magunk húztunk félelemből magunk számára. Szeretné kitágítani a szívünket az evangélium teljességére. Engedjük meg neki!

Csak akkor tudjuk Krisztus békéjét ajándékozni, ha megnyitjuk a szívünket és igent mondunk a szenvedéssel teli világunkra, s közösséget vállalunk azokkal a testvéreinkkel, akik peremre jutottak, szegények, akiket leselejtezett a verseny társadalma, akiket kiközösítettek maguk közül az emberek. Az evangélium – mivel lebontja a bennünk lévő falakat –, közösséget épít a szenvedő testvéreinkkel, mert nekik is nagy szükségük van a feltámadt Krisztus békéjére. Küldetésünk van! Krisztus békéjét kell vinnünk ebbe a békétlen és megosztott társadalomba, világba – hangsúlyozta a főpásztor.

Jézus nem áltatja a tanítványait. „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Egy farkastörvényű világban kell megjelenítenünk a feltámadt Krisztus békéjét. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha hiszünk a feltámadásban. Nemcsak Krisztuséban, hanem a saját feltámadásunkban is. Amikor úgy merünk jelen lenni az erőszak világában Krisztus békéjével, hogy hisszük, ha meghalunk is, élni fogunk.

„Boldogok a békességteremtők, mert ők Isten fiai” – mondja Jézus. Ti vagytok azok! Ti vagytok Isten fiai és leányai, akiknek hitük van, mert hisznek a feltámadásban, a feltámadt Krisztusban és ti vagytok azok, akik tanúságot tehetnek ebben a világban Isten országának békéjéről és öröméről – mondta prédikációjában Varga László püspök.

„Ne féljetek!” – köszönti a feltámadt Krisztus a tanítványait. S Krisztus, a feltámadott, aki a szív forradalmát megvalósítja bennünk, képes minden félelmet és szorongást megszüntetni és átalakítani bizalommá, reménnyé, szeretetté és irgalommá. „Adjátok meg magatok a feltámadt Krisztusnak, s az ő szeretetének. Ne védekezzetek, hanem nyissátok meg előtte a szíveteket és engedjétek, hogy teljesen átjárjon benneteket a feltámadt Krisztus békéje és öröme!” – buzdított szentbeszéde végén a főpásztor.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Kling Márk

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

*

Miskolci Egyházmegye

Orosz Atanáz megyéspüspök húsvét vasárnapi homíliájában felhívta a figyelmet: húsvét reggelén a görögkatolikus egyház az evangéliumot nem a hívek, hanem Kelet, az oltár felé fordulva olvassa. Ez a mély értelmű jelkép azt a szokást idézi fel, ahogy hajdan a jeruzsálemi keresztények ünnepelték a feltámadást. A csodálatos fényből merítettek fáklya- és gyertyafényt, s annál olvasták fel a feltámadás evangéliumát.

A Feltámadás- vagy latinosan Szent Sír-bazilikába be van építve az a barlang, ahol Jézust eltemették, s ahonnan föltámadt. Ott végezték a húsvéti ünnepi liturgiát, ott hangzik fel mindenki számára a feltámadás evangéliuma.

De az idén – a háborús viszonyokra hivatkozva – a hatóságok kitiltották Isten népét erről a szent helyről; egy hete még maga a pátriárka sem léphetett be oda. Hogyan lehet ilyen helyzetben nyugodtan ünnepelnünk a húsvétot? Hiszen ahogy Szentatyánk, Leó pápa is fogalmazott a keresztútján: „akárcsak Jézus idejében, ma is kaotikus, zavaros és zajos környezetben haladunk olyanok között, akik osztják a Jézusba vetett hitünket, de olyanok között is, akik kinevetnek és sértegetnek: ilyen a mindennapos élet!”

Egyik későbbi apostola abban látta Jézus küldetésének lényegét, hogy „a halál által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott.” (Zsid 2,14–15) Ez ma, a sokakra kiterjedő háborús rettegés és halálfélelem idején igencsak aktuális üzenet: a félelem nem lehet úrrá rajtunk! Ahogy a kenethozó asszonyokkal szembemenő Jézus húsvét hajnalán mondja: „Ne féljetek!”.

Mai evangéliumunk írójától kaptunk egy csodaszép apostoli levelet is, amelyben fontos mondanivalót fejt ki: „A szeretetben nincs félelem! A tökéletes szeretet kizárja a félelmet. Aki fél, az nem tökéletes a szeretetben.” (1 Jn 4,17–18) Ha Isten a gyűlöletre hajlamos érzületeinket megváltoztatta, nyíljunk meg a tökéletes szeretetre! Nem rémülhetünk halálra a háborús hírektől vagy a társadalmi mozgósítások rideg hangulatától. A „tökéletes szeretet” Isten irántunk megnyilvánult szeretetének következménye, amely kiűzi a félelmet, megszabadít a félelemtől. Isten végtelen szeretetének ajándéka megnyitotta előttünk országa ajtaját, szabadítást, bocsánatot ad, olyan oltalmat-védelmet biztosít, amely nem hagy teret a rettegésnek.

Zavaros és zajos környezetünk kaotikus állapotát előbb-utóbb megszünteti, és a jövő az ő új rendjének helyreállításáról szól.

Húsvét azt is jelenti, hogy peremre szorulva vagy megöregedve sem lettünk elfelejtve. Isten és a feltámadt Jézus törődik velünk, boldog életet szán nekünk.

Megadja az esélyt arra, hogy újra levegőhöz jussunk, hogy jobb életünk legyen. Ő előbb szeretett minket, és istengyermeki szabadságot adott nekünk.

Segítsünk egymásnak, hogy az önzetlen szeretet tiszta fénye igazán és végérvényesen szabaddá és boldoggá tegyen bennünket, a feltámadt Jézus tanítványait! Egymást mint testvérek öleljük, s a föltámadás által gyűlölőinknek is bocsássunk meg! Mert föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!

Orosz Atanáz püspök teljes beszéde ITT olvasható. 

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

*

Nyíregyházi Egyházmegye

Fényes liturgia keretében ünnepelték húsvétvasárnapot a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban április 5-én. A Szent Liturgiát Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök vezette, aki ünnepi homíliájában a bátorság és a megújulás fontosságára hívta fel a figyelmet.

A főpásztor az ikonok szimbolikáján keresztül rávilágított: Krisztusnak hatalma van kiemelni az embert a világ sötétségéből és fájdalmaiból. „Arra bátorítok mindenkit, hogy merjen: merjen élni, merjen hinni és merjen újrakezdeni!” – buzdított Szocska Ábel.

Merjünk élni. Talán azt gondoljuk, az élet magától értetődően könnyű és szép. De vajon nem volt-e mindenki életében olyan pillanat, amikor azt érezte: jobb lenne már nem élni? A szakemberek szerint szinte mindenki eljut egyszer egy olyan mélypontra – legyen fiatal, vagy idős –, amikor az elkeseredés elhomályosítja az élet értelmét. Nehéz élni, amikor elhagyatottak vagyunk, amikor elveszítünk valakit, vagy betegséggel küzdünk – mondta a főpásztor. – Mégis, lehet-e ilyenkor élni? A mai nap válasza: igen, Jézussal igen! Krisztus által merjünk élni, hiszen ő azért jött, hogy „életük legyen és bőségben legyen”. Ő minden rosszat jóra tud fordítani. Ha nehéz helyzetbe kerülnek, tegyék fel a kérdést: Vajon Krisztus most mit tenne? Megvallom, az én életemben is volt pillanat, amikor elfogyott az erőm. De olyankor eszembe jutott: Jézus mit tenne az én helyemben? És a válasza mindig ez volt: merj élni!

Merjünk hinni. De kinek? Itt van ez a sok gyermek és fiatal. Hadd meséljek el egy kedves történetet. Egy szülőpár összeszólalkozott egy öt-hat éves gyermek előtt, majd megkérdezték tőle: „Szerinted kinek van igaza?” A gyermek a maga naiv egyszerűségével rávágta: „Krisztusnak!” Érezte, hogy ha bármelyik szülője mellé áll, azzal megbántja a másikat, de ráérzett a legfontosabb igazságra: Krisztusnak kell hinnünk.

Mi, felnőttek sokaknak hiszünk: orvosoknak, tanároknak, barátoknak. De mennyivel fontosabb lenne mindenekelőtt Krisztusnak hinni! Hinni abban, amit értünk tett, amit megígért, és abban, hogy nem hagy magunkra. Hinni, hogy a halál után van élet, és hogy az életünk minden fordulata – legyen az jó vagy rossz – Isten kezében van.

Végül: merjünk újrakezdeni. Van-e köztünk olyan, akinek sikerült már talpra állnia egy tragédia, egy tönkrement kapcsolat vagy egy betegség után? Húsvétra készülve figyeltem fel a karzaton lévő ólomüveg ablakra, amely XII. Pius pápát ábrázolja. Az ő jelmondata ez volt: „Mindent megújítani Krisztusban.” Mintha a szent pápa előre látta volna:

ha merünk megújulni, nemcsak az egyén, de az egész Egyházunk is képes a megújulásra.

A teljes szentbeszéd ITT olvasható.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra

*

Pannonhalmi Főapátság

A szent három napon több mint háromszázan ünnepeltek a pannonhalmi bencés közösséggel. A húsvétvasárnapi konventmisén Bokros Márk atya hirdetett igét.

Az élet ismétlődéseivel kapcsolatban elmondta, hogy ez alól még a húsvét sem kivétel. Az ismétlődések olykor monotonnak tűnnek, és van úgy, hogy minden próbálkozásunk ellenére nem tudunk kilépni belőlük – mintha elmozdíthatatlan kő állna a változás útjában. Máskor pedig éppen az ismétlődés az, ami hiányzik: amikor egy élmény annyira megragad, olyan lendületet ad, hogy szívesen töltekeznénk belőle újra, vagy éppen egy helyzetet annyira rosszul kezeltünk, hogy legszívesebben visszaforgatnánk az időt, hogy megváltoztathassuk döntésünket, visszavonjuk szavainkat, és semmissé tegyünk tetteinket. Súlyos, mozdíthatatlannak tetsző kövek ezek, amelyek várják a feltámadás csodáját.

És ez a csoda fel is kínálja magát minden tavasszal. A nehéz kő megmozdul, az üres sír megnyílik, hogy odafuthassunk és bepillanthassunk – valóban nincs ott, valóban feltámadt. Ekkor útra kelhetünk, hogy mi is részt kapjunk a tanítványok tapasztalatából. Hogy az ismétlődésben felfedezzük a változás lehetőségét.

Negyven napon keresztül a tanítványok újraélik Jézussal közös történetük fontos pillanatait, hogy fény vetüljön korábbi tapasztalataik rejtett összefüggéseire és megértsenek valamit a megélt valóság mélységeiből; hogy újra elköteleződjenek, vagy ezúttal – túllépve kudarcaikon – másképpen cselekedjenek. Mária Magdolna, más asszonyokkal együtt követte Jézust, és gondoskodott róla. Azon a reggelen is útnak indul, hogy még egyszer gondoskodjon halottnak hitt testéről. Ez a végsőkig kitartó szeretet, ez a meg nem kérdőjeleződő elköteleződés teszi őt elsővé a tanúk között.

Aztán ott van Péter, aki elmenekül az Olajfák hegyéről, most pedig fut a sír felé. Pár napja félelemtől és aggodalomtól hajtva, titokban követte csak Jézust a főpap udvarába, ma kétségek között, mégis magabiztosan lép be az üres barlangsírba. Néhány nap múlva egy kudarcos próbálkozás után újra megtapasztalja a csodálatos halfogást, hármas tagadását pedig felülírhatja a Mester háromszori kérdésére válaszolva: „Tudod, Uram, hogy szeretlek.”

Az emmauszi tanítványok is ketten haladnak, éppen úgy, ahogy annak idején másik hetven társukhoz hasonlóan a Mester előhírnökeiként. Most végre ők is teljesen megértik, amit akkor még nem is láttak át igazán.

Végül ott van Tamás, aki az utolsó vacsorán még azt kérdezte, „Hogyan ismernénk az utat, ahová mész?”; most pedig Jézus sebeit érintve világossá válik számára az „Én vagyok az út, az igazság és az élet” igazi értelme.

A feltámadással új utak és távlatok nyílnak, az igazság láthatóvá, az élet elmélyültebbé válik.

A Feltámadottal való találkozás az ismerőst új erővel tölti meg, a megszokottban észrevehetővé teszi a változatosságot, az egyszerit és megismételhetetlennek tűnőt elérhető közelségbe hozza, a tévedés és a gyengeség pillanata után és ellenére új esélyt kínál fel.

Ez történt akkor negyven napon át, és ez történhet meg azóta is, minden alkalommal, amikor Jézus nevében összegyűlünk és Krisztus útját járjuk, amikor valóban elhisszük a feltámadást. Ez a mai nap bátorítása, egyúttal ez a holnapi nap reménysége.

Márk atya többek közt azért fohászkodott, hogy nehéz helyzeteinkben és csalódásainkban ne az üres sír hiányát, hanem Isten különleges jelenléted és közelséged jelét lássuk, a tehetetlenség helyett az elhatározás és a szeretet erejét tapasztalhassuk.

A teljes szentbeszéd ITT olvasható.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Andrónyi Tamás

*

Székesfehérvári Egyházmegye

A püspöki nagyheti és húsvéti szertartások a húsvétvasárnapi ünnepi szentmisével zárultak Székesfehérváron.

Spányi Antal megyéspüspök szentbeszédében arra biztatott, hogy az emmauszi tanítványokkal járjuk együtt utunkat; engedjük, hogy Jézus mellénk szegődjön, és lássuk meg benne a feltámadt Urat, akié a hatalom és dicsőség mindörökké.

A feltámadás ünnepén a főpásztor arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus a halála utáni félelem, szorongás és kilátástalanság helyébe elhozta tanítványainak a békét, a hit békéjét.

Nekünk is észre kell vennünk, mint az emmauszi tanítványoknak, hogy Jézus velünk járja utunkat,

és ha megnyílt a szemünk, hirdetnünk kell, hogy Krisztus eljött értünk, és vele mi is föltámadhatunk a bűnből, a félelemből, a szomorúságból.

„Krisztus szeretete fölemel, új élettel ajándékoz meg bennünket. A föltámadt Krisztus üres sírja ezt üzeni mindannyiunk számára. Ezért húsvét az öröm napja, az alleluja éneklésének a napja. Ezért van, hogy húsvét különös fénye ragyogja be nemcsak a világot, de beragyogja szívünket és lelkünket is, egész életünket.

Járjuk hát utunkat a föltámadt Krisztussal! – buzdított szentbeszédében Spányi Antal püspök. – Bajban és örömben tekintsünk a föltámadt Úrra, az apostolokkal, a szent asszonyokkal együtt, és erről a föltámadt Krisztusról tegyünk tanúságot. Legyen az életünk tanúságtétel, vigaszt és reményt nyújtó fény a világ minden gondjára, bajára, szorongására! A föltámadt Krisztus újítsa meg szívünket, tanúságtételünket és általunk a világot is!”

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Kovács Kornél, Kovács Marcell

*

Szombathelyi Egyházmegye

Húsvétvasárnap az ünnepi szentmisét Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök mutatta be a szombathelyi székesegyházban.

A püspök szentbeszédében a bárányról, a húsvéti Bárányunkról elmélkedett. Elmondta: a bárány az alapszimbolikája a mi húsvétunknak. Ez a csendes, alázatos, visszafogott állat mint áldozat tűnik fel. A biblia történetében Jézus jelenik meg bárányként: Keresztelő János azt mondja róla, íme az Isten Báránya. Vele ugyanaz történik, mint az ószövetségi báránnyal. A vére rákerül egy fára, a kereszt fájára, hogy megmentsen minket.

A Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében jelenik meg egy győzedelmes Bárány, aki győzött a halál fölött.

A gyengeségből erő lesz, az áldozatból győzelem, a halálból élet, a sötétségből világosság. Ez a húsvéti győzelem.

Jézus azt mutatja meg, hogy az igazi győzelem belül van, a szelídségben, az alázatosságban. Az igazi győzelem legbelül az, amikor szabaddá válok a negatív érzelmektől, a dühömtől, nem engedem, hogy a mérgem uralkodjon rajtam. Micsoda győzelem, amikor legyőzőm a haragom, és szelíd maradok. Nem az győz, aki hangoskodik, hanem aki nem engedi, hogy a rossz legyőzze őt; az győz, aki nem engedi, hogy a dühe uralkodjék rajta; az győz, aki nem engedi, hogy a harag legyőzze őt – emelte ki szentbeszédében Fekete Szabolcs Benedek.

Húsvét ott történik, ahol megbocsátunk, pedig könnyebb lenne haragudni; szeretünk, amikor visszautasítanak; kitartunk a jóban, ha azt nem is viszonozzák. Krisztus győzelme viszont így folytatódik bennünk. Ferenc pápa mondta a papoknak: legyünk bárányszagúak. Ez a buzdításom mindannyiunknak: merjünk bárányszagúak lenni – tette hozzá a szombathelyi segédpüspök. – Menjünk oda a mi húsvéti Bárányunkhoz! Nem baj, ha mindannyian bárányszagúakká válunk. Ő a mi igazi gazdánk. Nagyon hiányzunk neki, ha elmegyünk, vár minket haza az élet nagy iskolájából.

Fekete Szabolcs Benedek püspök szentbeszéde ITT visszahallgatható.

A szentmise fényét a VOX Savariae ökumenikus vegyeskar és a Savaria Szimfónikus Zenekar felemelő játéka és éneke emelte.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

*

Váci Egyházmegye

Húsvétvasárnapi szentmisét mutatott be Marton Zsolt megyéspüspök a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban a liturgikus év legnagyobb ünnepén. A szertartáson részt vett Kocsis Imre, a székesegyház nagyprépostja. Az asszisztenciát diakónusok, kispapok biztosították.

Jézus életeseményei nagycsütörtök estétől kezdve megrendítik a tanítványokat és azokat az asszonyokat is, akik az ő tanítványi köréhez tartoznak. Az Urat és Mestert, Isten Fiát úgy hurcolják meg és végzik ki, mint valami szégyenletes gonosztevőt – mondta Marton Zsolt püspök a szentbeszédében. – A látszat ellenére azonban nem a halál, hanem az élet győzedelmeskedik. Az élet reményének fénye jelent meg Péter és János apostolok szívében is, amikor meglátták az üres sírt.

A húsvéti szentlecke első mondata így hangzik: „Keressétek tehát azt, ami odafönt van.” Pál apostol azt is megmondja, hogy miért: „mert Krisztussal együtt ti is föltámadtatok” – idézte a váci főpásztor, majd arról beszélt, hogy a templomtornyok több célból épültek. A harangok misére hívtak, tüzet jeleztek, a torony tájékozódási pontként szolgált, és az időt is jelezte. A legfontosabb feladatuk azonban, hogy az égre mutassanak, és bennünket is erre figyelmeztessenek.

Ma sem szabad elfelejtenünk, hogy keresztségünknél fogva természetfölötti életre vagyunk meghívva. Földi életünk minden mozzanata ott éri el célját.

Hitünk szerint testünk föltámadása és az anyagvilág megújulása a világvégi újjáteremtésben valósul meg, lelkünk azonban örökké él. Jézus föltámadása ne a világ végét vagy földi életünk végét jelentse, hanem hogy itt és most föl kell támadnia lelkünknek a bűnökből, az önzésekből. A feltámadás azt is jelenti, hogy meg tudunk bocsátani egymásnak – hangsúlyozta Marton Zsolt püspök.

Végül elmesélt egy történet egy férfiról, aki vonattal tartott hazafelé, a börtönből szabadulva. Tettével szégyent hozott családjára, akik nem látogatták, ezért szabadulása előtt levelében azt kérte, hogy ha megbocsátanak neki és visszafogadják, akkor az állomás melletti almafára tűzzenek fehér szalagot. Ha nem lesz rajta szalag, akkor továbbmegy. Az almafát beborították a fehér szalagok.

Növekedjen bennünk is a megbocsátás, a kiengesztelődés – zárta szentbeszédét a váci megyéspüspök.

A szertartáson közreműködött a Váci Székesegyházi Kórusiskola, Szurdok Ildikó karvezető tanár, valamint a váci székesegyház Szent Cecília és Ifjúsági Kórusa, Varga László karnagy vezényletével.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

Húsvét vasárnapján ünnepi öröm töltötte be a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházat, ahol Udvardy György érsek mutatott be szentmisét Krisztus feltámadásának ünnepén.

A főpásztor köszöntőjében a feltámadt Krisztus örömére irányította a figyelmet: húsvét nem csupán egy ünnep a sok közül, hanem a keresztény hit alapja és forrása. Arra hívta a jelenlévőket, hogy tiszta szívvel, bűnbánattal és megújult lélekkel ünnepeljék az Úr szent titkait.

Az Apostolok cselekedeteiből vett olvasmányban Szent Péter tanúságtétele hangzott el, amely megerősíti: Jézus Krisztus valóban feltámadt, és tanítványai személyesen találkoztak vele; a szentlecke pedig arra buzdította a híveket, hogy Krisztussal együtt feltámadva az égiekre irányítsák tekintetüket, hiszen életük immár Istenben van elrejtve. Az evangélium Mária Magdolna és a tanítványok húsvéti hajnali találkozását idézte fel: az üres sír látványa és a leplek tanúsága által megszületett a hit – a tanítvány „látta mindezt és hitt”, még akkor is, amikor a feltámadás titka még csak bontakozott bennük.

Homíliájában a főpásztor ennek a hitnek a mélységére mutatott rá. Krisztus feltámadása nem pusztán esemény, hanem az Atya hűségének és üdvözítő akaratának beteljesedése. „Fel kellett támadnia a halálból” – hangsúlyozta –, mert Isten igaz, és nem hagyja elveszni az embert, hanem életet ajándékoz neki.

A feltámadott Krisztussal való találkozás új távlatot nyit az ember életében. Ez a találkozás nem elmélet vagy eszme, hanem valóságos esemény, amely átalakítja gondolkodásunkat, döntéseinket és kapcsolatainkat.

Benne válik világossá, mi a jó és mi a rossz, mi az, ami valóban értékes és maradandó.

Udvardy György érsek kiemelte: a feltámadás új látásmódot ad, amely kiemel bennünket a mindennapok szűkösségéből, és képessé tesz a megbocsátásra, az újrakezdésre, a közösség építésére. Krisztus békéje nem az erőszak békéje, hanem az a mély, belső béke, amely a szeretetből fakad és valódi megújulást hoz.

A húsvéti hit nem marad meg a templom falai között: küldetést ad. A hívek nemcsak ünneplői, hanem tanúi is a feltámadásnak. „Az emberiség várja ezt”, hogy találkozzon azokkal, akik életükkel tesznek tanúságot arról, hogy Krisztus él – hangzott el a veszprémi érsek szentbeszédében.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír