A Hittani Kongregáció jegyzéke a Covid-19 elleni egyes vakcinák használatának morális kérdéséről

Az oltások használatának kérdése napjainkban a közvéleményt leginkább foglalkoztató és megosztó témák egyike. Az elmúlt hónapokban a Hittani Kongregáció számos megkeresést kapott egyes SARS-CoV-2 vírus (Covid-19 betegség) elleni vakcinák felhasználásával kapcsolatban. Azokról az oltóanyagokról van szó, melyeket két – a múlt században végrehajtott abortuszokból nyert – szövetből származó sejtvonalakból fejlesztettek ki a kutatási és gyártási folyamat során. Ugyanakkor a tömegtájékoztatásban püspökök, katolikus egyesületek és szakértők olyan sokféle és néha ellentmondó kijelentéseket tettek, amelyek szintén kétségeket ébresztettek ezen oltások használatának erkölcsösségével kapcsolatban. A jegyzék utal a Pápai Életvédő Akadémia e témában közzétett két korábbi megnyilatkozására, melyek „tartalmaznak néhány általános irányadó szempontot az elvetélt emberi magzatok sejtjeiből készített vakcinák használatára vonatkozóan”.

A téma aktulitását az a tény adja, hogy a világ sok országában már hozzáférhetők a Covid-19 elleni első oltások.

A jegyzék „nem a vakcinák biztonságosságát és hatékonyságát akarja véleményezni”, hanem „olyan vakcinák Covid elleni alkalmazásának morális vonatkozásaira reflektál, melyeket két, nem spontán elvetélt magzatból nyert szövetekből származó sejtvonalakból fejlesztettek ki”.

Már a Pápai Életvédő Akadémia Dignitas personae (A személy méltósága) eligazítása kimondja, hogy az elvetélt magzatból nyert szövetekből származó sejtvonalak kutatása „megkülönböztetett felelősséggel” jár, a rosszban való együttműködés lehetősége miatt. Példaként említi, hogy azokban a vállalatokban, amelyek nem törvényes eredetű sejtvonalakat használnak, másfajta felelősség terheli a termelés irányát meghatározó személyeket, mint akiknek nincs döntési jogkörük. Amikor azonban a Covid-19 ellen etikailag kifogástalan oltások nem állnak rendelkezésre – például olyan országokban, ahol hiányoznak az orvosok és a betegek számára az etikai problémák nélküli oltások, vagy ahol terjesztésük, tárolásuk és szállításuk különleges nehézségbe ütközik, vagy abban az esetben, ha az egészségügyi hatóságok az állampolgároknak nem engedik a vakcinák szabad megválasztását –, akkor erkölcsileg elfogadható az olyan vakcinák használata, melyeket elvetélt magzat sejtjeiből fejlesztettek ki.

„Távoli, régmúlt az az érvelés”, mely „a vakcinák erkölcsileg törvényes használatát a rosszban való passzív anyagi együttműködésnek tekinti”. Az ilyen passzív anyagi együttműködés elkerülésének erkölcsi kötelessége nem kötelező, ha komoly veszély áll fenn, például egy súlyos kórokozó egyébként visszafordíthatatlan terjedése, mint amilyen most a Covid-19. Azt kell feltételezni tehát, hogy ebben az esetben minden, klinikailag biztonságosnak és hatékonynak elismert oltást biztosan fel lehet használni, és hogy az ilyen vakcinák alkalmazása nem jelent hivatalos együttműködést az abortuszban, amelyből azok a sejtek származnak, amelyekkel az oltásokat előállították.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ilyen típusú vakcinák erkölcsileg törvényes használata önmagában nem jelenti és semmilyen módon nem jelentheti az elvetélt magzatokból származó sejtvonalak használatának erkölcsi jóváhagyását.

A jegyzék arra kéri mind a gyógyszeripari vállalatokat, mind a kormányzati egészségügyi ügynökségeket, hogy állítsanak elő, fogadjanak el, terjesszenek és kínáljanak etikailag elfogadható oltásokat, amelyek nem okoznak lelkiismereti problémákat sem az egészségügyi szakembereknek, sem pedig maguknak a beoltandó személyeknek.

Az oltás általában nem erkölcsi kötelezettség, és ezért önkéntesnek kell lennie, erkölcsi kötelezettség viszont nemcsak az egyén saját egészségének a védelme, hanem a közjó biztosítása is.

Azoknak, akik lelkiismereti okokból megtagadják az elvetélt magzatokból származó sejtvonalakból előállított vakcinákat, törekedniük kell arra, hogy más megelőző eszközökkel és megfelelő magatartással ne váljanak a fertőzés terjedésének hordozóivá. Végül a jegyzék megállapítja, hogy

a gyógyszeriparnak, a kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek erkölcsi kötelessége annak a biztosítása, hogy az egészségügyi szempontból hatékony és biztonságos, valamint etikailag elfogadható vakcinák is hozzáférhetőek legyenek a szegény országok számára, és ez ne legyen számukra megterhelő.

Az oltásokhoz való hozzáférés hiánya ugyanis diszkrimináció, és igazságtalanságot okoz, mert arra ítéli a szegény országokat, hogy továbbra is egészségügyi, gazdasági és társadalmi szegénységben éljenek.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír