A hitvalló egyház mártírjai összekötnek minket – Esterházy János-zarándoknap a felvidéki Alsóbodokon

A zarándoknap vigíliáján, szeptember 15-én Józsa Judit kerámiaművész nyitotta meg a zarándokközpontban Párkányi Raab Péter Munkácsi- és Kossuth-díjas szobrászművész Via Lucis című fotókiállítását. A megnyitót fáklyás keresztútjárás, majd éjszakai szentségimádás követte. A másnapi, 16-ai programot a Via Mariae – Mária Út Polgári Társulás Esterházy János emlékére szervezett, „A mi jelünk a kereszt!” mottójú gyalogos zarándoklata nyitotta meg, amely a nyitrai Bábindalról indulva érkezett Alsóbodokra, az Esterházy János Zarándokközpontba.

A Kárpát-medence számos pontjáról csatlakozó magyar, szlovák, cseh és lengyel zarándokok itt meghallgathatták többek között Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes pap, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója, Somogyi Alfréd református lelkipásztor, teológiai tanár, illetve Csókay András idegsebész előadását, valamint Szilvási Zalán vállalkozó és Madarász Róbert iskolaigazgató tanúságtételét. Bemutatkozott továbbá az egyetlen felvidéki magyar katolikus újság, a Remény című hetilap. Átadták az Esterházy János-emlékérmeket is: ebben az esztendőben Balga Zoltán, a Prágában élő magyarok plébánosa, Rákóczi Anna, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Egyesületének elnöke, illetve Lubomír Pejchal, Mírov község polgármestere vehette át az elismerést.

Az Isten szolgája mártíriumával összefüggő tanúságtevők előadásait a bátonyterenyei (Nógrád vármegye) Haraszti lányok által énekelt vallásos népénekek keretezték és tették az előadások sorát még felemelőbbé. A hagyományosan megtartott Hűség keresztútját az idén Ďurčo Zoltán, a nyitrai egyházmegye magyar hívekért felelős püspöki helynöke vezette.

A rendezvény csúcspontja a délután három órakor kezdődő ünnepi szentmise volt, melynek főcelebránsa a cseh prímás, Jan Graubner érsek személyes kiküldöttje, Zdenek Wasserbauer segédpüspök volt.  A cseh, magyar, lengyel és szlovák liturgikus szövegekkel bemutatott szentmisét Isten Szolgája Esterházy János boldoggá avatásáért, az ukrajnai békéért és a közép-európai nemzetek közti kiengesztelődés szándékára ajánlották fel.

A prágai segédpüspök szentbeszédében felidézte, hogyan ismerte meg a mártírsorsú Esterházy János személyét és élettörténetét. „Isten Szolgája Esterházy János nevével akkor találkoztam először, amikor néhány évvel ezelőtt meghívtak a Prágai Magyar (Katolikus) Plébániára, ahol a szentmise után találkozót szerveztek és előadást is tartottak róla. Akkor egy rövid életrajzot vittem magammal haza” – osztotta meg a püspök a zarándokokkal, hozzátéve, erre a mostani alkalomra egy hosszabb könyvet is elolvasott, hogy még jobban megismerhesse a néhai magyar politikust. Beszélt arról is, hogy szeptember 16-a, halálra ítélésének napja Csehországban Szent Ludmilla vértanú, Szent Vencel nagyanyjának ünnepével esik egybe. „Ha nem ma lennék itt, ünnepélyes szentmisét mutatnék be a prágai várban, ahol eltemették, s ahová sírjához sokan jönnek a különböző nemzetek képviselői. Férjét, Bořivojt és őt magát Szent Metód, Nagy-Morvaország püspöke, Európa védőszentje keresztelte meg, akit testvérével együtt nagyon tisztelnek itt Szlovákiában is” – mondta. – Esterházy János mély lelki kapcsolatot ápolt Szent Istvánnal, akihez imádkozott, akit csodált, és akinek gondolatait és törvényeit gyakran idézte. Ezt a királyt pedig a prágai püspök, egy másik vértanú, Szent Adalbert bérmálta meg – emelte ki Zdenek Wasserbauer.

A segédpüspök párhuzamot vont Esterházy János személyes életútja és a krisztusi út között: „Jézus isteni származása ellenére szolgává lett; az eredeti görög szerint doulosá, vagyis rabszolgává; igen, Jézust a csütörtök esti letartóztatása után, majd egészen a keresztre feszítéséig úgy tűnik megfosztották minden jogától és minden emberi méltóságától. De valami hasonló történt Esterházy Jánossal is, amikor 1945-ben a szovjet titkosrendőrség Moszkvába hurcolta, ahol kegyetlenül megkínozták. Aztán kényszermunkára küldték az embertelen szibériai körülmények közé. Közben halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a csehországi börtönökben.

Amikor 1946-ban Szibériába vitték, útközben rabtársai mindenét elrabolták, így szinte mezítelenül érkezett a táborba. Valami hasonló történt vele akkor is, amikor börtönében – nem sokkal a halála előtt – úgyszintén mindenétől megfosztották, épp úgy, mint Krisztust a halála előtt” – mutatott rá. – Leopoldovi (ma Szlovákia) és mírovi (ma Csehország) fogolytársai mondták róla: »Esterházyt mindenki tisztelte, mert nem emelte magát senki fölé. Mindenkit egyenlőnek tekintett, nemzetiségtől vagy más hovatartozástól függetlenül.«

A szenvedésben Krisztussal való egyesülése adta neki azt az erőt, hogy még a teljesen embertelen körülmények között is életben tudjon maradni. Egy levelében még ő maga is ezt írta: »Azért kezdtem imádkozni, hogy a jó Isten tegyen képessé arra, hogy szenvedések és megpróbáltatások árán is méltóvá váljak arra, hogy őt követhessem.« – Isten meghallgatta imáját, és János az ő ragyogó tanúja és szolgája lett” – nyugtázta a segédpüspök.

„Tudom, hogy mindannyiunk számára nagyon nehéz elviselni a kellemetlen dolgokat, a fájdalmat, a (testi és lelki) szenvedést, nehéz a keresztet hordozni, de legalább próbáljuk meg elhinni, hogy ez az a királyi út, amelyet Krisztus mutatott nekünk, amelyre ő is meghív minket, és amelyen nem hagy el bennünket. Testvérek, ha valami nehéz dolog történik velünk az életünkben, ha a dolgok nem mennek jól, hogyan reagálunk? Azonnal elkezdünk panaszkodni vagy zsörtölődni, mint az izraeliták, amikor az ígéret földje felé mentek, ahogy a mai olvasmányban hallottuk? Sokan vannak, akik sosem elégedettek és állandóan panaszkodnak, pedig mi itt szabad, gazdag országokban élünk!

Az izraelitáknak elegük volt az életútjukból, sokan a hitüket is elvesztették. És eljött a büntetés. De Isten megmutatja Mózesnek a megváltás útját, és azt mondja neki: »Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára. Akit kígyómarás ért és rátekint, az életben marad.«

A mi rézkígyónk a megfeszített Krisztus, ahogyan az evangéliumban hallottuk. Rá kell szegeznünk tekintetünket, amikor reménytelenek vagyunk, szenvedünk és küzdelemmel hordozzuk keresztjeinket. De akkor is, amikor jól vagyunk! Egész életünket reménnyel kell Krisztusra vonatkoztatnunk. És akkor nincs mitől félnünk, és hiszem, hogy Isten olyan belső erőt ad nekünk, mint Esterházy Jánosnak, aki csodálatos példaképe a türelemnek, az állhatatosságnak és a kitartásnak” – hangzott el a szentbeszédben.

(A prágai segédpüspök homíliája IDE kattintva teljes terjedelemben elolvasható.)

A szentmise végén, a zarándokközpont házigazdája, Paulisz Marián Esterházy János-emlékéremmel és zoboraljai népművészeti ajándékkal köszönte meg a püspök részvételét, a zarándokokhoz intézett szívélyes szavait és Isten Szolgája Esterházy János mártíriuma iránti mély tiszteletet tanúsító tanítását.

Az idén hatodik alkalommal megrendezett Esterházy János-zarándoknap résztvevőit levélben köszöntötte Marek Jędraszewski, krakkói érsek, metropolita.

A levelet alább teljes terjedelemben olvashatják.

Főtisztelendő Excellenciás püspök úr!

Hölgyeim és Uraim, az évfordulós emlékünnepség tisztelt résztvevői!

Az emberek különböző helyzetekben, különböző célokkal képesek egységesülni. Az egyének és a társadalmi közösségek méltóságát alkotó értékek védelme évszázadok óta képes egy cselekvő közösséggé összekovácsolni az egymástól különböző egyéni törekvéseket.

A nagy Szent II. János Pál pápa gyakran mondogatta a fiataloknak, hogy „mindenki találja meg a saját életében az őt megillető jogok és értékek azon rendjét, amelyet meg kell őriznie és meg kell védenie a maga és mások számára egyaránt”. Isten Szolgája Esterházy János az időtálló és egyetemes értékek elkötelezett egységesítéséről és hősies fokú védelméről adott példát számunkra. Ezek azok az evangéliumból levezetett értékek, amelyek a társadalom lelkiismeretét alkotják.

Az értékek és a lelkiismeret védelme mindig is erkölcsi kötelessége volt nemcsak az egyénnek, hanem a társadalomnak is. Az emberiség történelme során mindig akadtak olyan hősök, akik folyamatosan tanúságot tettek az Isten iránti hűségükről, az értékek tiszteletéről és a lelkiismeretnek való engedelmességről. Ezért gyakran a legmagasabb árat kellett megfizetniük azzal, hogy mártírrá váltak. A keresztény mártír olyan személy, aki a Jézusba vetett hite vagy az e hitből fakadó cselekedetei iránti gyűlölettől indíttatott üldözői által szenvedi el a halált. Ez az üldöző lehet egy olyan ideológiai rendszer is, amely a keresztény hitből fakadó értékek és döntések ellen hadakozik.

A mai Európa számára Isten Szolgája Esterházy János annak az egységnek a jele, amely a megbocsátás és a megbékélésre való készség, az igazsághoz való ragaszkodás és az evangéliumi szeretet által tud megvalósulni. Szenvedése és halála az egyének és társadalmak méltóságát romboló ideológiákkal és rendszerekkel szembeni ellenállás jele is egyben. A hamvait tartalmazó urna az Istenben való egység szimbolikus jele, és minden különbözőség ellenére is arra hív fel bennünket, hogy nyíljunk meg egymás felé abban a valóságban, amelyben élnünk adatott.

Szeretettel üdvözlöm Őexcellenciáját, Zdenek Wasserbauer prágai püspök urat, aki a mai szertartás főcelebránsa. Mély hálámat fejezem ki mindazok iránt, akik részt vesznek a mai évfordulós emlékünnepségen, amely Isten Szolgája Esterházy János hamvainak itt, a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnájában történt eltemetéséről emlékezik meg Alsóbodokon.

Főpásztori áldással:

Marek Jędraszewski
krakkói érsek, metropolita

Krakkó, 2023. IX. 16.

A kegyelmi ajándékokban gazdag Esterházy János-zarándoknapot nagycétényi citerazenekar fellépése zárta.

Szerző: Molnár Imre

Fotó: Süle Ágnes Katalin/ Človek a Viera

Magyar Kurír