A hunok „Isten haragjának ostorai” – Attila a Magyar Nemzeti Múzeumban

A kiállított tárgyak tizenhárom ország hatvannégy jelentős múzeumából érkeztek.

Ha azt hallom, Attila, nekem Gárdonyi Géza A láthatatlan ember (1902) című regénye nyomán azonnal egy filmbe illő, látványos és borzalmas temetés jut eszembe, amikor is a hármas koporsóba helyezett hun uralkodót sírba tették a rabszolgák, akiket a temetés után egytől egyig lenyilaztak. Gondolom, azért ölték meg őket, hogy később ne találhassák meg a sírhelyet, és ne áshassák ki a kincseket. Micsoda vadromantika!

Fiatal koromban hallottam, hogy voltak, akik keresték Attila sírját. Néha eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha én találnám meg? Az csuda izgalmas lenne. No, de térjünk a lényegre. Korántsem csak Gárdonyi regénye az egyetlen alkotás, amely az ezerhatszáz évvel ezelőtt élt nagy király történetét elbeszéli. Jókai Mór A magyar nemzet története regényes rajzokban (1854) című művében szintén helyet kapott Attila életének és alakjának bemutatása.

Kétségtelen: a nagy hun király személye és uralkodása manapság is foglalkoztatja az embereket. Hiszen nem olyan régen, 2001-ben – hogy csak egyetlen példát említsünk a mozi világából – Attila (Attila, Isten ostora) címmel film készült róla Gerard Butler főszereplésével, aki a kétezres évek új férfiideálját testesítette meg az erő és az érzékenység, a vadság és a szenvedély kettősét alakítva a legendás király szerepében.

Attila már az igen korai irodalmi alkotások egyikében, Dante Isteni színjátékában is feltűnik. A kiállításon látható egy rézkarc, Joseph Anton Koch Dante poklának hetedik köre című grafikája, melyen Nesszosz kentaur, Dante és Vergilius elhalad a vérpatak mellett, amelyben Attila és más zsarnokok bűnhődnek. Ne felejtsük, hogy Dante műve, a Pokol (Inferno) 1315 körül íródott.

Híres zeneművészeket is megihletett Attila személye. Például Liszt Ferencet, amikor Wilhelm von Kaulbach 1854-ben a berlini Neues Museum lépcsőházában bemutatta neki az emberiség történetét ábrázoló freskóciklusát, amely később sajnos elpusztult a második világháborúban. Liszt e faliképek nyomán komponálta Hunok csatája szimfonikus költeményét, amelynek színvázlatát élettársa, Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegné 1855-ben meg is vásárolta. Kaulbach kompozíciója, amint a kiállításon megtudhatjuk, elementáris hatást tett a zeneszerzőre, sőt közvetlen inspirációvá vált számára.  Liszt úgy fogalmazott: a kép „csontvelőig hatoló” látványának hatására alkotta meg a Hunok csatája című művét.

A gazdag gyűjteményt felvonultató tárlaton, amely számos oldalról közelít témájához, példákat találunk arra is, hogy a kortárs kultúrában a hunok királya sokszor a brutalitás és a nyers erő metaforájaként tűnik fel. Plakáton láthatunk egy Attila nevű bozótvágót, az elzászi székhelyű Etesia mezőgazdasági gépgyár traktorját a 2010-es évekből. Különböző angol, olasz és dél-afrikai cégek pedig rozsdamentes edényt, elektromos rovarcsapdát, valamint rovarölő- és gyomirtószert is gyártanak Attila márkanévvel.

„Attila, az egykori hun uralkodó, bár ezerhatszáz évvel ezelőtt meghalt, máig él a világban, emlékezete eleven Keleten és Nyugaton egyaránt. És hangsúlyosan él a magyarok emlékezetében, Székelyföldtől Budapestig. A tárlaton ezért a magyar emlékezetben megőrzött képeken keresztül tárul fel alakja: Attila, mint a hadisten kardja, Attila lakomája, halála és sírja, és Attila, mint a magyarok őse. A kiállítás a tudomány és a legendák párbeszéde is: egyszerre mutatkozik be a régészet, a történettudomány, a művészet, az archeogenetika és a néphagyomány” – fogalmazott Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központjának elnöke a kiállítás megnyitóján.

A tárlaton elindulva először sztyeppi típusú leletegyütteseket láthatunk: korsókat, korongolt kerámiákat, rézbográcsot, üvegpoharat, aranyból készült csatokat. Ám mielőtt továbbmennénk, érdemes áttekintenünk a hun király életútját: Attila, Mundzsuk fia feltehetően az 5. század elején született. Életéről keveset tudunk. 434-ben testvére, Bleda (Buda) társuralkodójaként került a Hun Birodalom trónjára, majd Bleda meggyilkolásától fogva egyedül uralkodott, egészen haláláig. Uralomra jutásakor a hunok a Nyugatrómai Birodalom szövetségeseként harcoltak Galliában, germán csoportok ellen. A Nyugat elleni támadás Attila utolsó éveinek nagy fordulata volt. Az európai Attila-legendák többsége ezekhez a hadjáratokhoz kapcsolódik. A 451. évi galliai hadjárat a rendkívül véres catalaunumi ütközettel zárult, amely után Attila visszavonult. A következő évben, 452-ben azután Itália ellen fordult, a hun seregek Aquileia után sorban vették be Észak-Itália városait. Amikor Attila már Róma felé tartott, Mantova városánál találkozott a Nagy Szent Leó pápa vezette követséggel, amely békét kért tőle. A hun sereg ekkor visszavonult, majd a következő évben, 453-ban Attila elhunyt. Sevillai Izidor A gótok eredete című művében így ír az Attila vezette, rettegett, harcos népről : „A hunok ugyanis Isten haragjának ostorai, és Isten valahányszor haragra gerjed a hívők ellen, velük ostoroztatja őket, hogy a csapásokon okulva tartóztassák meg magukat a bűnös földi vágyaktól, hogy elnyerhessék a mennyei örökséget.” 

Az egyik legérdekesebb leletegyüttes a mesterségesen torzított koponyák gyűjteménye. Fiatal nő és férfi, gyerek, középkorú férfi és nő megnyújtott koponyái láthatók a vitrinben az 5. század közepéről, második feléből. Amint a kiállításon megtudhatjuk, a koponyatorzítás a birodalom alattvalóinak külsejét egységesíteni kívánó szokásként alakult ki, ezzel akarták jelezni hovatartozásukat, birodalmi identitásukat.

A nagyszabású kiállítás igazi szenzációja egy hatalmas festmény, amely Attila és Nagy Szent Leó pápa találkozását ábrázolja. A méretes képet a ma már kevéssé ismert Haan Antal festette 1874 és 1881 között. A mester közel eredeti méretben készített másolatot a vatikáni stanzák három Raffaello-freskójáról, köztük (magyar vonatkozása miatt) az Attila és Nagy Szent Leó találkozását ábrázoló jelenetről. A békéscsabai születésű Haan Antal Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából festett képe 1883 és 1905 között a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának állandó kiállításán szerepelt, majd a Szépművészeti Múzeum raktárába került. Az újonnan restaurált festményt százhúsz év után most először láthatja ismét a közönség.

Attilát, mint nagy és gazdag uralkodót, a 19. század második felében reprezentatív épületek belső falain is előszeretettel jelenítették meg. Egy ilyen freskó látható volt a Pesti Vigadó épületében is: Than Mór alkotása Attila lakomáját ábrázolta. A falfestmény Budapest 1944–1945-ös ostroma során elpusztult, fennmaradt azonban egy másolata, amelyet szintén maga Than festett, 1870-ben. A kompozíció Attila udvarát és a bizánci követek tiszteletére adott lakomát mutatja be. A hun király a díszes fapalotába helyezett jelenet középpontjában, trónon ül, egyik kezében a hadisten kardjával. Balján a hunok, jobbján a keletrómaiak foglalnak helyet, akik között ott van a történetíró és rétor Priszkosz is, fehér tógában. A kiállítótérben elhelyezett vitrinben e témához kapcsolódóan olyan tárgyakat láthatunk, amelyek a hun lakomák kellékei voltak: késő római jellegű kerámia korsókat, veretekkel díszített aranycsészéket a II. szilágysomlyói kincsből, a 4–5. századból.

A tárlaton továbbmenve láthatjuk azt is, hogyan jelent meg Attila alakja a századforduló művészetében. Megnézhetjük például Nagy Sándor Attila lakomája című vázlatát, amely a velencei biennálé magyar pavilonjának üvegablakához készült 1909-ben. A korszak művészetében Attila ábrázolása a közemlékezet alakításának kedvelt eszköze volt, s a velencei „magyar ház” képi programjában is ez a téma szerepelt. A homlokzat mozaikjain megjelenített Attila-mondakört a nagyterem ötrészes üvegablaka koronázta meg. A Róth Miksa által kivitelezett alkotás Attila „udvarházát” és lakomáját ábrázolta, de 1958-ban, az épület felújítása során megsemmisült. Fennmaradt azonban az üvegfestmény 1:1 arányú színes kartonja, ezt láthatjuk a mostani kiállításon. A háttérben a gödöllői művésztelep formakincsének megfelelően dunántúli és erdélyi népi építészeti motívumok és kopjafák jelennek meg.

Szerepel a kiállításon egy másik kolosszális méretű festmény is: Paczka Ferenc Attila halála címűképe. A festő azt a pillanatot örökítette meg a vásznon, amikor az Ildikóval töltött nászéj utáni reggelen a palotaőrök „az ajtót betörvén Attilát ágyán elterülve vértengerben látják, ágya mellett gyönyörű nejét lesütött fővel, hosszú fátyla alatt könnyben úszó szemekkel”. A mű annak idején nagy feltűnést keltett, de nem a hun uralkodó háttérbe tolt, naturalista módon ábrázolt holtteste, hanem a főszereplővé avanzsáló Ildikó szexualizált bemutatása miatt. A tárgyi környezet tekintetében Paczka archeológiai pontosságra törekedett: a nászágy körül az ekkor Attila kincsének tartott nagyszentmiklósi lelet néhány darabja látható, az ágyon pedig több kék, illetve piros szállal készített keresztszemes hímzés teremtett „magyaros” környezetet a jelenethez. Az ágy mellett álló háromlábú állványt a Vatikáni Múzeumban őrzött, Kr. e. 500 körüli etruszk triposzról másolta a festő.  

A kiállítótérben megtekinthetünk sok egyéb mellett egy igazi atillakabátot is, amely egykor Kossuth Lajos tulajdona volt. A kékeszöld posztóból készült dolmány díszöltözet, amit a hagyomány szerint az emigrációban, 1851. évi angliai és amerikai útjai során viselt Kossuth. A ruhadarab örökségként fiához, Kossuth Ferenchez került, aki a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.

A tárlaton dolgozó szakemberek rendkívül gondos munkát végeztek, a sokféle tárgy és értelmezés bemutatása nem lehetett könnyű feladat. A kiállítás projektvezetője és főkurátora Varga Benedek. Kurátorok: Szenthe Gergely, Serfőző Szabolcs, Szerdahelyi Orsolya, Sóti Lajos, Bicskei Éva.

A Magyar Nemzeti Múzeum Attila című kiállítása július 12-éig tekinthető meg.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. február 8-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.