A hűség lehet a mi hősiességünk – A vezekényi csata hőseire emlékeztek Nagyszombatban

Az eseményen a magyar zarándokok között jelen volt Solti Ferenc, a Kereszténydemokrata Néppárt Pest Megyei Nemzetpolitikai Munkacsoportjának elnöke, a Charta XXI Megbékélés Mozgalom alelnöke, Kotolácsi Mikóczy Ilona, Molnár Imre szociológus, történész, Csehszlovákia mártír sorsú magyar politikusa, Isten szolgája Esterházy János életének és munkásságának kutatója, valamint Deme Tamás vallásszociológus, egyetemi docens, művelődéskutató.

Molnár Imre a szentmisét megelőzően elmondta, 1652 nyarán egy török sereg Párkánynál átkelve a Dunán rabló és rabszolgaszerző portyát indított a Nyitra és a Zsitva folyók völgyében, majd több száz fogollyal és a zsákmánnyal Esztergom felé vonult vissza. Forgách Ádám  érsekújvári várkapitány mintegy 1300 fős serege élén augusztus 26-án csapott össze Nagyvezekénynél a közel 4000 főt számláló ellenséggel.

A korszak egyik legbefolyásosabb magyar főúri családjaként a galántai Esterházy grófok is aktívan részt vettek a védekezésben, hiszen a portyázó török csapatok közvetlenül veszélyeztették családi birtokaikat és alattvalóikat is. 

Az Esterházyak halála súlyos veszteség volt a család és az egész magyar főnemesség számára, és bár a magyarok papírforma szerint megnyerték a csatát, a győzelmet árnyékába borította a főurak halála.

Ján Orosch érsek a szentmisét népeinkért és a békéért ajánlotta fel, és hogy közösségeinkben a hűség, az igazság és a szeretet uralkodjék. Homíliáját egy János evangéliumából kiemelt részletre fűzte fel: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13)

„Ma, itt, a nagyszombati székesegyházban ezek a szavak különösen erősen szólnak. Amikor a vezekényi hősökre emlékezünk, nemcsak a múltat idézzük fel. Azt ünnepeljük, hogy Isten jelen van a történelemben, és hogy a szeretetből hozott áldozat soha nem vész kárba” – fogalmazott.

„Dicsérjük a híres férfiakat” (Sir 44) – idézte ismét a Szentírást, és arra emlékeztetett, a Biblia azt tanítja nekünk, hogy a hűség és az önfeláldozás tartja egyben a közösséget. Vezekénynél a túlerővel szemben is helytállás született: hitből, hazaszeretetből és a közjó iránti felelősségből.

„Négy fiatal nemes – Esterházy László, Ferenc, Tamás és Gáspár – s mellettük sok névtelen katona nem a dicsőségért küzdött, hanem mert tudta, hogy ez a kötelessége. Mi ezért nemcsak tisztelgünk előttük, hanem hálát is adunk áldozatukért. Nekik is köszönhetjük, hogy szabadon imádkozhatunk, és családjaink jövője biztosított” – mutatott rá.

Az érsek úgy vélekedett: „Ma is érnek minket rohamok – nem karddal, hanem megosztottsággal, és olyan gondolatokkal, amelyek lebecsülik a család és az élet méltóságát.” Arra emlékeztetett, hogy a keresztény válasz erre nem a keserűség, hanem rend a lelki életben. „A hősiesség nem a nagy tettekkel kezdődik, hanem a hűséges, apró lépésekkel” – mondta, hozzátéve, hogy Krisztus keresztje ad értelmet minden igaz áldozatnak. „A négy Esterházy – és sok társuk – a barátaiért adta életét (vö. Jn 15,13). Nem gyűlöletből, hanem védelemből; nem bosszúból, hanem hűségből.”

A nagyszombati érsek kiemelte, hogy nem mindenkit hív az Úr vértanúságra, de mindenkit hív a hétköznapi hősiességre: hűség a házastárshoz és a családhoz, akkor is, amikor nehéz; tisztességre a munkában, akkor is, amikor a megalkuvás könnyebb lenne; türelemmel végzett szolgálatra a betegek, idősek, rászorulók mellett; s azt is kéri tőlünk, hogy minden időben álljunk ki az igazságért és az élet védelméért, még ha ára van is.

„Jézus példája ma is érvényes: »Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal, egymaga marad; ha azonban elhal, sok termést hoz.« (Jn 12,24) E székesegyház védőszentje, Keresztelő Szent János az igazság melletti tanúságtétel példája. A Boldogságos Szűz, a kereszt alatt álló Anya pedig arra tanít, hogy a szenvedés órájában is őrizzük a reményt. Kérjük közbenjárásukat népünkért, Egyházunkért, családjainkért és mindazokért, akik ma is a közjó védelmében fáradoznak” – zárta szentbeszédét Ján Orosch.

Az ünnepi szentmise kiemelt momentuma volt az apostoli áldás előtt elhangzó közösen megfogalmazott megbékélési imádság, melyet magyar nyelven Molnár Imre, szlovák nyelven pedig Ján Čarnogurský olvasott fel.

Az imádság előtt elhangzott könyörgés szövege:

„Bűneinkkel nemcsak saját magunkat sebezzük meg, hanem minden személyt, akinek a méltóságát bármilyen módon megsértettük. Kérjük az Úr Jézus Krisztustól, hogy adja meg a megbékélés kegyelmét a ma élő embereknek, és a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek, hogy meg tudjanak bocsátani maguknak és másoknak, és tiszta szívvel bánva bűneiket rábízzák magukat Isten irgalmasságára. Kérjük, hogy a Mindenható Isten gyógyítsa meg azokat a máig fájó sebeket, amelyek a múlt fájdalmas és tragikus eseményeinek következményei, és adja meg a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek az üdvösség mennyei kegyelmét, a ma élőknek pedig az egymás melletti békés, nyugodt és áldott élet ajándékát.”

A magyar és szlovák nyelven felolvasott imádság szövege:

„Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy életedet adtad értünk! Kérünk, add meg a megbékélés kegyelmét mindazoknak, akiknek erre itt a közép-európai térségben, különösen Magyarországon és Szlovákiában szükségük van. Kérünk, adj erőt ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani, mindenekelőtt saját magunknak, továbbá mindazoknak, akik a múltban vagy a jelenben bármilyen formában ártottak népeinknek. Bocsánatot kérünk a másik nemzet ellen elkövetett gyűlöletkeltés, üldözés, kitelepítés, elnemzetietlenítés, a kegyetlenkedés, a bebörtönzések, kínzások, kivégzések, az agresszió, az erőszak, árulás, a megosztottság és az igazságtalanság bármilyen formájában elkövetett bűneiért. Uram, a megbocsátás kegyelmével együtt kérünk, hogy mindazok élete, akiknek a mi népünk okozott fájdalmat, legyen áldott. Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy Te, elviselve a bűneinkből fakadó szenvedések minden formáját, életedet adtad a mi megváltásunkért! Kérünk, add meg a megbékélés kegyelmét és adj erőt ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk és meg tudjunk bocsátani.

Dicsőítsd meg nevedet Urunk, és nyilvánítsd ki mindenhatóságodat és irgalmadat! Segíts, hogy Szentlelked erejével Krisztusban testvérekként éljünk s megtartsuk parancsaidat!

Vértanúink érdemeiért kérünk segíts ellene mondanunk a gonosz kísértéseinek és példájuk szerint segíts élő hittel követni Krisztust, aki a mi békénk és kiengesztelődésünk. Ámen.”

Záró imádságként az Oltalmad alá futunk és a Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben kezdetű imádság hangzott el.

Végül a magyar zarándokok nevében Molnár Imre megköszönte Ján Orosch érseknek a bemutatott szentmisét és azt, hogy évtizedek óta szószólója a magyar–szlovák lelki kiengesztelődésnek. Emlékeztetett arra, hogy jövőre lesz a 20. évfordulója a Megbocsátunk és bocsánatot kérünk című, a magyar és a szlovák püspöki konferencia által a kiengesztelődésről és az együttműködésről kiadott pásztorlevél megjelenésének. Az évfordulóra való felkészülés jegyében az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban magyar és szlovák hívek rendszeresen imádkoznak a magyar–szlovák kiengesztelődés és a béke ügyéért, amit a mostani emlékező zarándoklat programjába is fontos imaszándékként iktattak be.

A szentmise után a magyar és szlovák megbékélés jegyében az érsek és a magyar–szlovák delegáció tagjai közösen koszorút helyeztek el a templom előtti téren Szent II. János Pál pápa szobránál.

Vezekényben a hős Esterházyak emlékét a helyszínen az 1896-ban felállított, Markup Béla által készített, harcos oroszlánt ábrázoló bronzszobor őrzi, amelyet a szlovák–magyar delegáció a szentmise után ugyancsak közösen látogatott meg, hogy ezen a történelmi helyszínen is elhelyezze az emlékezés virágait. 

Beszédét követően Ján Čarnogurský volt szlovák miniszterelnök hangsúlyozta: „A történelem folyamán a magyarok és a szlovákok békében éltek egymás mellett, még ha voltak is köztünk ellentétek és feszültségek. De ahogyan a vezekényi csatában a török hódítás idején összefogva harcoltak a hódítók ellen, úgy ma is össze kell fognunk hitünk és keresztény értékeink védelmében, mert csak közösen tudjuk megvédeni önazonosságunkat és jövőnket.”

A nap záróállomása az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont meglátogatása volt, ahol a résztvevők szintén Ján Čarnogurský volt szlovák miniszterelnökkel együtt emlékeztek meg a magyar nemesi család sarjáról, aki a vezekényi csata után évszázadokkal később hasonló lelkülettel vállalta a halált hitéért és a rábízottakért, valamint imádkoztak a két nép közötti kiengesztelődésért.

Csámpai Ottó, a zarándokközpont vezetője itt hangsúlyozta: a közös hang és az összetartó hit Zoborvidéken megvan, de

a szlovák és a magyar nép nyitottságára és kéznyújtására egyaránt szükség van ahhoz, hogy a régi sebek gyógyulási folyamata – mindkét nép esetében – megkezdődhessen, és hogy egy új, békés jövőben, Krisztusban bízva keresztény testvériségben tudjunk egymás mellett élni.

„Erre biztat minket vértanúink öröksége is. E cél elérése érdekében sok hasonló magyar–szlovák közös lelki élmény megélésére lenne szükség” – hangsúlyozta az igazgató.

E szándék jegyében szervezik meg szeptember 12–13-án az Isten szolgája Esterházy János zarándoknapot, melyre az idén is szeretettel hívnak és várnak minden érdeklődőt. 

Részletes információk és program ITT érhető el, a plakát pedig IDE kattintva tölthető le.

Szöveg és fotó: Horogszegi-Lenhardt Erika

Magyar Kurír