Az ázsiai püspökök azért küzdenek, hogy ne a háború legyen a kontinens életmódja

A Bangkokban ülésező katolikus püspökök az ázsiai kontinens aktuális valóságát, a társadalom, kultúra, gazdaság jelenét kívánják megismerni, pasztorális válaszokat szeretnének kidolgozni, illetve az evangelizáció lehetőségeit felmérni.

Charles Maung Bo SDB bíboros, a mianmari Yangon (Rangun, Rangoon) érseke és az FABC elnöke mutatta be a „a párbeszéd, béke és kiengesztelődés küldetését, amely az ázsiai egyház előtt álló új út”, kiemelve, hogy „Ázsia ma is a nagy lehetőségek földje, azonban fennáll a veszély, hogy a háborút választja életmódjául”.

Az ázsiai egyházak előtt áll az a feladat, hogy „a béke előmozdítói legyenek, kezdeményezzék vagy segítsék a párbeszéd folyamatait, támogassák az egyenlőséget, védelmezzék az emberi méltóságot – fegyvertelen kézzel, kizárólag a hit, a remény és a szeretet erejével”. Nem feledve, hogy „minden jubileum megtérésre buzdít, engedjük magunkat kiengesztelni Istennel, és legyen a béke az új evangelizáció” – mondta Bo érsek.

A kultúrák és vallások pluralizmusában élő ázsiai kontinens egyházai számára kulcsfontosságú párbeszéd témájáról Edmund Chia, a melbourne-i (Ausztrália) katolikus egyetem teológiaprofesszora, a vallásközi párbeszéd tanszék igazgatója elmondta, „a Katolikus Egyház Ázsiában egy olyan egyház, amelyik tanul másoktól”, és dicsérte az FABC gyűlésén részt vevőket, akik megmutatják, milyen „a dialógus egyháza”, egy olyan közösség, amelyik meghallgat másokat. Lawrence Chong szerint, aki a szingapúri érsekség szinodális bizottságának egyik moderátora, a fiatalokat is be kell vonni a párbeszédbe, mert ők nyitott gondolkodásúak, és könnyen kapcsolódnak másokkal.

Edmund Terence Gomez, aki a malajziai egyetem közgazdaságtudományi karán a politikai gazdaságtan professzora, szemléltette a politikai és gazdasági trendeket, amelyek napjainkban meghatározzák Ázsiát, átfogó képet nyújtva a kontinens politikatörténetéről, bemutatva a népi mozgalmakat, a korrupció hatásait a demokráciára, a gyors ipari és technikai fejlődést és a nagyhatalmak közti geopolitikai konfrontációt.

A jezsuita Bryan Lobo, a római Pápai Gergely Egyetem oktatója az evangélium hirdetéséről beszélt Ázsiában, a „hídépítésről” a vallásközi párbeszéd révén, az Evangelii gaudium fényében. Hangsúlyozta, hogy a különböző nemzetekben élő egyházak olyanok, mint „egymás mellett haladó zarándokok az úton”; a kapcsolatuk középpontjába az „agapé valóságát kell állítani, azt az alapelvet, amelyre minden kezdeményezést építeni kell”, az igazságból és a szeretetből kiindulva.

Pedro Walpole SJ többek között a teremtés védelméről beszélt, kiemelve az emberek megélhetésének elősegítését és a környezetük védelmét, mindezt a környezeti fenntarthatóság és az emberi élet védelme szempontjából, amint azt a Laudato si’ enciklika tanítja.

Az FABC gyűlésén a családok szempontjait és a családpasztoráció feladatait is megvizsgálták. Daniel és Shelley Ee, a Házas Hétvége (Marriage Encounter) mozgalom tagjai beszéltek a családi élet értékeiről és a házasságok gondjairól, ezenkívül javaslatokat tettek a családpasztoráció fejlesztésére; hangsúlyozva annak a fontosságát, hogy a házaspár tudjon együtt cselekedni, szolgálni, együtt ünnepelni. Michael Phichit és Lucia Achara Sukeewat, a thaiföldi Christian Family Movement nemzeti elnökei felhívták a figyelmet a társadalmi előítéletekre, a generációk közötti kapcsolatok elértéktelenedésére, az anyagi bizonytalansághoz köthető problémákra. „Egyházként és családként is először el kell ismernünk, hogy gyógyulásra van szükségünk, mielőtt növekedni tudnánk Isten szeretetében.” Az ezt követő felszólalások azokat a lehetőségeket érintették, melyeket az Amoris laetitia dokumentum kínál az ázsiai egyházaknak, és kiemelték azt, hogy a keresztény házasságok és a keresztény családok élete a hitről tud tanúságot tenni.

Különös figyelemmel fordultak a püspökök a fiatalok felé, akik „az Egyház hangja”, amint azt Akira Takajama atya, a japán Takamacui Egyházmegye ifjúságpasztorációs referense is kifejezte. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy fontos és sürgető együttműködni a fiatalokkal; nem szabad csak „különítménynek”, „munkacsoportnak” tekinteni őket, illetve lelkivezetőket kell biztosítani számukra, akik tapintatosan, kedvesen és türelemmel követik fejlődésüket. Az ifjúságot képviselő indiai Anthony Judy és Ashita Jimmy arra kérte a főpásztorokat, „hallgassák meg a fiatalokat és haladjanak együtt velük”. Gregory Pravin, a Kuala Lumpur-i érsekség ifjúságpasztorációs munkatársa szerint a pandémia után a fiatalok egy digitális, individualista, önellátó és önreferenciális világban élnek; arra kérte a helyi egyházakat, keressenek új utakat arra, hogyan tudják bevonni őket.

A találkozón foglalkoztak a nők helyzetével is, illetve az ázsiai egyházakban betöltött szerepükkel. Stephanie Puen, a manilai egyetem teológiaprofesszora, Mary Yuen, a hongkongi Szentlélek-szeminárium teológiaprofesszora, valamint Rasika Pieris nővér a Srí Lanka-i Szent Család Nővérektől felvázolták a nők megújuló lehetőségeit a helyi egyházakban. Beszéltek az aktuális helyzetről, a legégetőbb problémákról, amelyekkel az ázsiai nők szembenéznek, így például a diszkrimináció, a nőgyűlölet, az egyenlőtlen jövedelmek és a családon belüli erőszak problémájáról. A gondoskodás, igazságszolgáltatás, közös felelősség, bizalom és tisztelet kérdéseiről osztották meg nézeteiket a nők helyzete kapcsán, arra kérve a püspököket, alakítsák ki a gondoskodás kultúráját a lelkipásztori tevékenység, a támogatóközpontok, a családsegítők révén. A nők – mondták –, „a társadalmi átalakulás eszközei” lehetnek, „ők is tanítványok, mint a férfiak”, és „az Egyház befogadó arcát mutathatják meg”.

A jelen problémáival szembenézve, az ázsiai főpásztorok megvizsgálták a papképzés, valamint az evangélium hirdetésének új lehetőségeit, köztük a digitális eszközöket, melyekről Pablito Baybado, a manilai Szent Tamás-egyetem teológiaprofesszora beszélt, hangsúlyozva a formátorok jelentőségét, akik érzékenyen reagálnak az aktuális eseményekre, és képesek elkísérni az embereket, bármilyen életállapotban éljenek is.

Alexander Lopez, az EWTN médiahálózat regionális igazgatója bemutatta a technika nyújtotta lehetőségeket a papképzésben, amellett érvelve, hogy biztonságos és önálló platformokat kell létrehozniuk az egyházaknak. A püspököknek leszögezte: „Önök influenszerek. Önök valódi és igaz válaszokat tudnak adni az embereknek, nem csupán üres ígéreteket.”

Brinston Carvalho, a bombay-i érsekség kommunikációs munkatársa azt javasolta: „használják ki a kreatív hitoktatás lehetőségét a digitális környezetben, hogy az evangéliumot és Krisztus szeretetét terjeszthessék”. „Napjainkban, amikor a hívek nyája a közösségi médiába vándorolt, a lelkipásztoroknak is oda kell menniük, azokon a mezőkön kell járniuk” – erősítette meg.

Végül Sebastian Francis, a malajziai, szingapúri és brunei püspöki konferenciák elnöke „kreatív, befogadó paradigmaváltást sürgetett a papképzésben, amely hidakat épít mindenki felé, a párbeszéd, öröm, irgalom és remény stílusában”.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás és fotó: Fides.org

Magyar Kurír