A Jeruzsálemi Latin Patriarkátus közleménye: Egy szélsőséges ideológia miatt vérzik a Szent Város

Az alapvető emberi jogok egyikének elfogadhatatlan megsértése, hogy a biztonsági erők palesztin családokat űznek el házaikból Jeruzsálemben, a Templom-hegy melletti Sejk Dzsarra városrészben: sérti az embereknek azt a jogát, hogy békében éljenek a saját otthonukban. Az pedig, hogy a muszlim palesztinokat megakadályozzák abban, hogy eljussanak a jeruzsálemi al-Aksza mecsetbe, „veszélyezteti biztonságukat és ahhoz való jogukat, hogy elérjenek szent helyeikre és szabadon imádkozzanak”.

A Jeruzsálemi Latin Patriarkátus ezekkel az erőteljes szavakkal fejezi ki aggodalmát a növekvő feszültség, az összetűzések miatt, amelyek kezdenek az egész Szentföldre kiterjedni, újabb emberáldozatokkal gyarapítva a soha véget nem érő izraeli–palesztin konfliktus egymást követő szakaszainak mérlegét. Május 10-én, hétfőn a Hamász és a Gázai övezet több palesztin csoportja rakétákat lőtt ki izraeli területek ellen, az ezt követő izraeli légicsapásban már több tucat ember vesztette életét a Gázai övezetben.

A Sejk Dzsarra negyedet illetően a Pierbattista Pizzaballa pátriárka vezetése alatt működő Jeruzsálemi Latin Patriarkátus az ENSZ emberi jogi főbiztosa megállapításai nyomán erősen diszkriminatívnak nevezi azt az eljárásmódot, amelyet az izraeli hatóságok gyakorolnak annak kapcsán, ami „a jeruzsálemi általánosan feszült légkörben kezd az egyik legkritikusabb ponttá válni”. Kelet-Jeruzsálemnek azon a részén, az Óvárostól egy kilométernyire északra napok óta palesztin tüntetők akadályozzák nyolc arab család kilakoltatását, akiknek az izraeli rendelkezések értelmében át kellene adniuk saját házaikat zsidó telepesek csoportjainak. Jogi szempontból a kilakoltatási ítélet arra hivatkozik, hogy a – többségében mindig arabok lakta – városnegyedből az Izrael Állam megszületése utáni konfliktusok különböző szakaszaiban menekülni kényszerülő zsidó családoknak „visszatérési joga” van. A zsidó állam azonban minden erejével elutasít bármiféle kísérletet arra nézve, hogy ugyanezt a „visszatérési jogot” elismerje a palesztin kitelepítettek sokaságának, akik évtizedek óta menekülttáborokban élnek, beleértve azokat, akik Jeruzsálemnek abban a részében laktak, amelyet 1948 óta Izrael ellenőrzése alatt tart.

A vitában elsődleges szerepe van a Nahalat Shimon telepesek radikális vallásos szervezetének, akik a kilencvenes években megszerezték azoknak a területeknek a névleges tulajdonjogát, amelyeken Simon Hacadik (Igaz Simon) hagyomány szerinti sírja fekszik. Ez az általuk tisztelt szent rabbi a Krisztus előtti 4. és 3. évszázad fordulóján élt, a Biblia szerint ő fogadta a Jeruzsálembe bevonuló Nagy Sándort. A telepesszervezet nyíltan arra törekszik, hogy csökkentse az arab jelenlétet Kelet-Jeruzsálemben. A New York Times-nak nemrég adott interjúban Árje King jeruzsálemi alpolgármester elismerte, hogy a Nahalat Shimon által folytatott harc „bizonyosan” egy nagyobb kampány része, amelynek célja, hogy Kelet-Jeruzsálemet „zsidó rétegek vegyék körül”.

Szem előtt tartva ezt az ellentmondásos helyzetet, a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus üzenetében hangsúlyozza, hogy a Sejk Dzsarra negyedben történő kilakoltatások „nem magánszemélyek ingatlanok körüli vitáit jelentik”, hanem „egy szélsőséges ideológia által tett kísérlet, amely tagadja a saját házaikban lakó személyek jogát az élethez”.

A szent helyekhez való hozzáférés kérdésében a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus kifogásolja: „a palesztin hívőktől megtagadták a jogot, hogy eljussanak az al-Aksza mecsetbe ramadán hónapban. Ezek az erődemonstrációk megsebzik a lelkét és szellemét ennek a Szent Városnak, amelynek hivatása, hogy nyitott és befogadó legyen; otthona legyen minden hívőnek, azonos jogokkal, méltósággal és kötelezettségekkel”. A Latin Patriarkátus emlékeztet arra, amit „a jeruzsálemi egyházak történelmi pozíciójának” nevez, szemben „minden arra irányuló kísérlettel, hogy Jeruzsálemet valamelyik is kizárólagos tulajdonának tartsa. Ez a három monoteista vallás szent városa, a nemzetközi jog és a vonatkozó ENSZ-határozatok alapján pedig olyan város is, amelyben a muszlimokból és keresztényekből álló palesztin népnek ugyanolyan joga van felépíteni a szabadságra, egyenlőségre és békére alapuló jövőjét. Kérjük ezért a szent helyekre vonatkozó status quo teljes betartását, beleértve az al-Aksza mecsetkomplekszumot.” A patriarkátus nem nevez néven semmilyen kormányt, arra a hatóságra utal, amely „ellenőrzése alatt tartja a várost” és amelynek „védelmeznie kellene Jeruzsálem különleges jellegét, amelynek hivatása, hogy az ábrahámi hitek szíve legyen, az imádság és a találkozás helye, mindenki számára nyitott hely, ahol minden hívő és állampolgár, hitbeli és más hovatartozástól függetlenül otthon érezheti magát, védelemben és biztonságban részesül”.

A békéhez – folytatja a patriarkátus dokumentuma – „igazságosságra van szükség” és „amíg nem támogatják és védik minden ember, izraeliek és palesztinok jogait, addig nem lesz igazságosság, tehát nem lesz semmiféle béke a városban”. A közlemény záró részében a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus azt kéri „a nemzetközi közösségtől, az egyházaktól és minden jóakaratú embertől, hogy lépjen közben a provokatív cselekedetek megakadályozása érdekében, és imádkozzon Jeruzsálem békéjéért”.

A Szent Város egyházai már a patriarkátus üzenete előtt együttes közleményben adtak hangot közös aggodalmuknak és szomorúságuknak „a Kelet-Jeruzsálemben legutóbb történt zavargások miatt, az al-Aksza mecsetnél és a Sejk Dzsarra negyedben, amelyek megsértik Jeruzsálem népének és Jeruzsálemnek mint a Béke Városának szentségét”.

Május 6-án, csütörtökön Riyad al Maliki, a Palesztin Állam külügyminisztere Rómában találkozott Paul Richard Gallagher államközi kapcsolatokért felelős vatikáni államtitkárral. A megbeszélés során szó esett az újonnan megnőtt feszültségről, amelynek epicentruma Jeruzsálem. „A Szent Városban – emelte ki al Maliki a Fides hírügynökségnek adott exkluzív interjúban – egyre több támadás ér mecseteket és templomokat, és egyre többször igyekeznek megakadályozni muszlimok és keresztények számára az istentiszteleti helyeikre való eljutást.” Számos más kérdésről is beszélgettek a vatikáni képviselőkkel, beleértve „az evangéliumi keresztény szekták világszintű növekedését”, ami olyan jelenség, amely „aggaszthatja a Katolikus Egyházat, de aggodalommal tölt el minket, palesztinokat is, látván palesztinellenes beállítódásukat”.

Al Maliki látogatása egy európai körút része volt, amelynek során a palesztin miniszter találkozott Szergej Lavrov orosz és Luigi Di Maio olasz külügyminiszterrel is. Útja során igyekezett megvizsgálni, mit tudnak tenni az európai intézmények és országok, hogy „nyomást gyakoroljanak Izraelre annak érdekében, hogy lehetővé tegye, hogy a következő palesztin választásokat Jeruzsálemben is megtarthassák, ne csak Ciszjordániában és a Gázai övezetben”. A Palesztin Hatóság elhalasztotta a május 22-re kitűzött választásokat, miután Izrael elutasította kérésüket, hogy Kelet-Jeruzsálemben is nyissanak választókörzeteket. A palesztin hatóságok, amelyek igényt tartanak Jeruzsálemre mint saját államuk fővárosára, nem mondhatnak le erről a jogukról. „A választások kérdése – hangsúlyozta al Maliki – Jeruzsálemre vonatkozik. Jeruzsálem nélkül tartani meg a választásokat azt jelenti, elfogadni, amit Donald Trump mondott, hogy Jeruzsálem Izrael örök és osztatlan fővárosa. Ez politikai, nem technikai kérdés.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Fides

Fotó: lpj.org; Vatican News

Magyar Kurír