A jezsuita generális a fiataloknak: Isten a békéjével megerősíti hivatásválasztásunkat

Ezt követően 18 és 30 év közötti fiatal férfiakkal beszélgetett a jezsuita generális többek között a hivatás felismeréséről, a jezsuita hivatás sajátosságairól és azokról a félelmekről, amelyek a hivatás keresését kísérik.

A szentmisén, amelyen főként egyetemisták és fiatal felnőttek vettek részt, Arturo Sosa szentbeszédében úgy fogalmazott, hogy hitünk „nem kínál kész megoldásokat, amelyek mindenkire egyformán érvényesek lennének, hanem inkább olyan szempontokat ad, amelyek segítenek megérteni az életet, hogy azt értelmesen és teljesen élhessük meg, miközben mindenkinek magának kell felfedeznie, számára mi a legjobb”.

Ehhez négy szempontot említett: az első, hogy „van Isten, aki létbe hív bennünket, életre szólít, mert szeret minket (…) A hitünk szerint tehát az élet hívásból fakad. Az élet hivatás.” A második szempont, hogy „elsősorban arra kell törekednünk, szeressünk, (...) a szeretet pedig figyelemből és válaszból áll, aktív válaszból, választásból”.

A harmadik fontos szempont, amely segít életünket jól élni, Jézus ígéretéből fakad, hogy a Szentlélek megtanít minket mindenre, és eszünkbe juttat mindent, amit Jézus mondott – hangsúlyozta a generális. – A negyedik fontos szempont hivatásunk keresésénél pedig az, hogy

Isten egyértelmű ajándékkal erősíti meg választásunkat: az ő békéjét adja nekünk.

„Nem vagyunk egyedül, amikor formáljuk azt a hivatást, ami az életünk. Nem vagyunk egyedül, ha figyelünk arra, amit Isten mond nekünk a Szentlélek által. Igen, ezek Jézus szavai lesznek, aki által Isten kiválasztott minket a világ teremtése előtt. Ezek azok a szavak, amelyeket Jézus a tanítványainak mondott, amikor köztük járt a földön. De

most nekünk mondja őket, a jelen időben és ebben az élethelyzetben, amelyben élünk.

Ezért mondja Loyolai Szent Ignác, hogy keressük Istent mindenben: a körülöttünk lévő világban, a látott eseményekben, a szívünkben, amely reagál és vágyakozik – éppen azért, hogy meghalljuk azokat a szavakat, amelyek itt és most egy konkrét életútra hívnak bennünket” – mondta szentbeszédében a jezsuita generális.

A szentmise után a templom közösségi termében fiatal férfiak beszélgettek Arturo Sosával, mintegy ötvenen. A fiatalok többek között arról kérdezték, milyenek a hétköznapjai, és mit csinálna, ha lenne egy szabad délutánja. Szóba került, hogyan ismerheti fel valaki a hivatását; mi a jezsuita hivatás esszenciája; milyen kihívásokkal néznek szembe napjainkban a jezsuiták, és milyen nehézségek vannak egy jezsuita hivatásában.

Saját hivatásáról elmesélte, hogy több tényező is szerepet játszott benne. Egyrészt keresztény családba született, azután a jezsuitákhoz járt iskolába, szombatonként pedig bejártak egy gyerekkórházba, ahol olyan gyerekekkel játszottak, akiknek elhúzódott a gyógykezelésük. Azt is elmondta, hogy mivel az iskolájában sok jezsuita testvér és skolasztikus volt, ezért először jezsuita akart lenni, nem pap.

Kérdezték arról is a generálist, hogy a sok munkája közepette mennyi ideje van imádkozni. „Imádkozni a legfontosabb” – válaszolta Arturo Sosa, és hozzátette, ha egy jezsuitának nincs ideje imádkozni, akkor nem is tagja a rendnek. Az emberi testet hozta fel példának a jezsuita rendre, ahol a törzs a rendtagok, a fej pedig Jézus, ő pedig a nyak, aki segíti a kapcsolatot a fej és a törzs között.

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Pásztor Péter

Videó: Jézus Szíve jezsuita templom

Magyar Kurír