A jezsuita holtig tanul. De mit? – Tudós rendtagokat kérdezett a Jézus Társasága lapja

A M.I.N.D. 2026. tavaszi száma többek között tartalmazza a Jezsuita Levéltár és a 30 éves Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia bemutatóját; egy, a 20. századi magyar jezsuitákról szóló ismeretterjesztő írást; Szigeti Szabolcs interjúját és Vértesaljai László SJ a Vatikáni Rádióról szóló elmélkedését. A jezsuita holtig tanul. De mit? című cikk a körkérdésekre érkezett válaszokból áll, ezekből közlünk részleteket.

A tizenegy doktori fokozattal rendelkező vagy azt rövidesen megszerző magyar jezsuita tudósok eddigi tanulmányaikról, munkáikról írnak, illetve kifejtik, miért tartják fontosnak a szakterületükön végzett tudományos munkát, miért áll közel hozzájuk a terület, amivel foglalkoznak.

Az egyik ilyen téma, ami foglalkoztat, a szavak élete. Ahogy korról korra a fogalmak jelentése finoman alakul: kialakul egy-egy új felismerés hatására vagy átalakul egyik szerzőtől a másikig. Kitágul, leszűkül, megváltozik.
(Hódsági Kristóf SJ fizikus)

A mágikus realista szövegértelmezés hasonlóan működik, mint ahogy Isten jelenlétét megélik a hívő emberek: nem tudhatjuk, hogy a kegyelem pontosan hogyan lehetséges, és hogy hol van a határ a természetes és természetfeletti között, ha azonban mégis elfogadod és komolyan veszed, „ami felülről jő”, az életed egészen új perspektívában jelenik meg és a menete is teljesen megváltozhat.
(Horváth Árpád SJ irodalomtudós)

Egy-egy szakterületen szerzett jártasság olyan, mint egy híd, amely valamilyen – sokszor nem is vallási – terület mentén tud összehozni embereket.
(Jancsó Árpád SJ teológus)

A teljes cikk ITT érhető el.

Forrás és fotó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya

Magyar Kurír