Az érsek örömmel és szeretettel köszöntötte a jelenlévő atyákat és külön méltatta Márfi Gyula nyugalmazott érseket, aki elfogadta a meghívást, hogy együtt ünnepeljen és adjon hálát az új papi és szerzetesi hivatásokért.
A főpásztor kiemelte a közösség és az Egyházhoz tartozás fontosságát, melyet a székesegyház harangjainak zúgása is szimbolikusan kifejezett: „mindig a méltóságra, mindig az Isten dicséretére, mindig az Egyházhoz tartozásra figyelmeztet.”
Homíliájában Udvardy György érsek Jézus Szívének ünnepét mély lelki üzenetként értelmezte: „az Isten föltárja szíve legbensőbb gondolatának titkát”. Jézus a jó pásztor, aki ismeri övéit, nem béresként, hanem életét adva vezeti nyáját. Ez a pásztori lét az Egyház papjainak is ajándékozott valóság: Jézus rájuk bízza mindazt, ami neki szent, ami neki fontos.
A pásztori szolgálat kulcsa Krisztus közelsége, amely erősít a reményben, az egység építésében, és abban, hogy a pap „tudjon beszélni az Istenről a mai embernek úgy, hogy az az élet igéjévé váljon számára.”
A szentmise keretében került sor a jubiláns atyák külön köszöntésére és a Szentatya apostoli áldásának átadására. Udvardy György érsek kiemelte:
„az áldás nem pusztán jókívánság, hanem kifejezése az Egyházhoz való hűségünknek, a pápa iránti tiszteletünknek, és annak a szándékunknak, hogy magunk is áldássá váljunk mások számára.”
A jubiláns lelkipásztorok:
Galambos Iván teológiai tanár, tiszteletbeli kanonok, nyugalmazott plébános – rubinmisés, 70 éve szentelték. Bár személyesen nem tudott jelen lenni, telefonon kért imát, és ő maga is imádságáról biztosította az ünneplőket. Udvardy György érsek meghatottan idézte fel az ünnepelt humorral átszőtt szavait, amelyek méltósággal viselt öregkorról és rendíthetetlen papi hivatásról tanúskodtak.
Varga István címzetes apát, a Veszprémi Hittudományi Főiskola nyugalmazott rektora – gyémántmisés, 60 éve szentelték. Köszöntésében az érsek háláját fejezte ki a hosszú évtizedek tanítói, nevelői szolgálatáért, mellyel nemcsak papi hivatásokat formált, hanem „identitást adó szavakat” hagyott örökül a főegyházmegye papságának.
Nyíredy István Maurus bencés szerzetes, teológiai tanár, templomigazgató – vasmisés, 65 éve szentelték. Szolgálatát megköszönve Udvardy György érsek kiemelte irodalmi, tanítói és lelkipásztori munkáját, valamint azt a törekvését, hogy minden évben új könyvvel járuljon hozzá a hívek lelki épüléséhez.
Farkas László dióskáli plébániai kormányzó – aranymisés, 50 éve szentelték. Bár személyesen nem tudott jelen lenni, az ünnepen érte is hálát adtak, és a Szentatya áldását számára is eljuttatják.
A szentmise záró áldása előtt Udvardy Görgy érsek személyes szavakkal mondott köszönetet: „Hányszor mondjuk ezt, hányszor mondták jubiláns paptestvérek, az áldást, illetve az elbocsátó felszólítást, ami azt fejezi ki, hogy a misztériumnak voltunk részesei. Amit megtapasztaltunk, aminek részesei voltunk, most menjünk és hirdessük életünkkel.”
E gondolat jegyében köszönte meg az ünneplő közösség jelenlétét és imáit, valamint ismételten háláját fejezte ki a jubiláns atyákért, akik hűségükkel és szolgálatukkal építették az Egyházat.
Külön köszönetet mondott Márfi Gyula érseknek is, „aki hosszú szolgálati ideje alatt számtalan módon kapcsolódott a jelenlévő paptestvérekhez, különösen azokhoz, akik az ő 22 éves főpásztori szolgálata alatt is jelentős módon járultak hozzá az Egyház építéséhez.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria