A jó pásztor óv, gyógyít, éltet – Boldog Apor Vilmos vértanú püspökre emlékeztek Győrben

A Győri Egyházmegye piros stólát viselő papsága együtt mutatta be a legszentebb áldozatot az egyházmegye vértanú püspökének példájára emlékezve. A szentmise olvasmányai, a zsoltárok, énekek mind-mind az életáldozatra utaltak, ahogy a liturgia piros színe is.

Az emléknap szentmiséjének főcelebránsa és szónoka Udvardy György veszprémi érsek volt. Koncelebrált Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke; Pápai Lajos nyugalmazott győri püspök; Reisner Ferenc, a Brenner János Hittudományi Főiskola rektora; Kálmán Imre püspöki irodaigazgató; Németh Gábor, az MKPK Titkárságának irodaigazgatója; Böcskei Győző, a győri székesegyház plébánosa. Liturgikus szolgálatot teljesítettek a győri szeminárium papnövendékei.

A szertartás elején Veres András köszöntötte az egybegyűlt papságot, a híveket, a Magyar Máltai Lovagrend képviselőit, a Boldog Apor Vilmos Imaszövetség tagjait. Megköszönte Udvardy György érseknek, hogy együtt ünnepel a Győri Egyházmegyével.

Veres András püspök örömét fejezte ki, hogy az imaszövetség imáit a papi és szerzetesi hivatásokért ajánlja fel.

Udvardy György kiemelte: Apor Vilmos emléknapja az egész Magyar Katolikus Egyház ünnepe. „Amióta ismerem Apor püspök életét, mindig lenyűgözött az, hogy bár nem készült a vértanúságra, de minden cselekedete a Krisztusnak való teljes odaadottságra irányult. Példa számunka, krisztusi magatartást tanulhatunk tőle. Kívánom, hogy a közös ünneplés megerősítő pont legyen az egyházmegye számára, adjon erőt a szövetség minden napján a paptestvéreknek” – fogalmazott a veszprémi érsek.

A szentmise evangéliumában a Jó Pásztor példabeszéde hangzott el.

Udvardy György érsek a paptestvérekhez szólt, a Jó Pásztor személyét állítva követendő példaként eléjük.

A példabeszédben megjelenő pásztor „Isten önközlése”, a Jó Pásztor alakjában maga Isten az, aki lehajol, és gondját viseli a nyájnak.

Ilyen jó pásztor volt Apor Vilmos is, példaként áll előttünk élete, erényei.

Jézus Krisztus, a Jó Pásztor nem fél ránk bízni üzenetét, küldetését. Nem fél magához hívni, kiválasztani a küldötteket, akik ismerik szívének szándékát, felismerik az Atya jóságát, és hiszik, hogy a Szentlélek képes átalakítani az embert testestül-lelkestül, vágyaiban, akaratában. Jézus „magához választ”, a maga életére hív meg annak teljességében; a vele való életközösségben pedig benne van a keresztáldozat, a végsőkig való helytállás, az élet odaadása.

Öröm és megdöbbenés volt hallani, amikor Jézus azt mondja: „Én vagyok a jó pásztor”. Ez kifejezi a választott nép és az Isten közötti kapcsolatot: Krisztussal Isten hűsége jelent meg, abban, ahogyan gyógyít, törődik a szegényekkel, életét adja a juhokért – emelte ki az érsek. – Ezzel új értelmet ad annak, ami megtartotta a választott népet a szövetségi hűségben, Jézus személyében ez egészen emberközeli értelmet kap: az Isten ilyen, életét adja Fiában azokért, akiket szeret.

A pap kimondhatja: „Én vagyok a jó pásztor.” Arra kapott meghívást, hogy „jó legelőre vezesse, tiszta forráshoz juttassa, megóvja a népet”. És a pap nem fél ezt kimondani. Mint jó pásztor, ismeri a nyáját, kész megkeresni azokat, akik elvesznek. Nemcsak észreveszi, hanem keresi, ki van bajban, ki szenved, ki veszítette el a reményét, ki mondott le önmagáról. Keresi az övéit. Tudja, mire van szüksége az embernek: bátorításra, erősítésre, feddésre vagy csendes kísérésre. Tudja, mit jelent tanítani; keresi, hogyan tudja átadni, érthetővé tenni az igaz tanítást. Tudja, mi élteti és mi pusztítja az embert, és nem vehet tőle távolságot. Gyógyítani akar – és képes rá, mert Krisztustól kapott javakat birtokol; megkapott Istentől, az Egyházától mindent, hogy gyógyítani tudjon. „Milyen jó úgy tekinteni magunkra, hogy jó pásztorként gyógyulására lehetünk az embereknek, azoknak is, akik akár nem is gondolják, hogy gyógyulásra van szükségük.”

A jó pásztor nem fél, sem a jövőtől, sem a küzdelemtől, sem attól, ha nem ő irányít. Akitől kapta a küldetést, hatalmasabb ezeknél. De nem is fut el. Mennyire jellemző, hogy meg akarunk oldani konfliktust, problémát, egy ideig, aztán inkább elvágjuk a kapcsolatot, mert akkor nincs konfliktus. Feladni kapcsolatot, hűséget, igazságot: megfutamodás.

Az Úr a papságra hívva erre az útra állított minket. A Jó Pásztor példája áll előttünk. A diktatúra közel hozta a vértanúság lehetőségét, számos példát látunk erre Apor Vilmos kortársai között. Ma élhető, rendezett társadalmat alakítottunk ki, megszoktuk ezt. Ebbe azonban sokszor be tud költözni az emberi mérték, a kiszámíthatóság és a kényelem. A vértanú közel hozza Krisztus életáldozatát.

Apor Vilmos vértanú és jó pásztor volt. Krisztus módjára akart élni bármilyen körülmények között is. Azonosult vele.

Kereste a rászorulók segítésének lehetőségét. Megvolt benne a készség a szolgálatra, és kész volt vállalni bármikor a küzdelmet véleményekkel, társadalmi megoldásokkal, rossz irányokkal szemben. Nem félt, és nem futott el. Benne volt mindennapjaiban az imádság tapasztalata. Apor Vilmos élete példa számunkra, akinek közbenjárását kérhetjük, hogy mi is jó pásztorokká váljunk: aki életét tudja adni a nyájért, aki ismeri és érti annak hangját. Kész erre, mert életét Isten kezében tudja, és érzi, hogy ez jó, ez örömmel tölti el. Ehhez erőt meríthetünk helytállásából; életpéldája felkészít minket arra, hogy a magunk helyén mi is helytálljunk – buzdított Udvardy György.

A szertartás végén a veszprémi érsek bejelentette, hogy Ferenc pápa engedélyezte a dekrétum kihirdetését Isten szolgálója Bódi Mária Magdolna világi hívő vértanúságáról, ami megnyitja az utat boldoggá avatása előtt.

A főpásztor kezdeményezésére a jelenlévők elimádkozták az imaszövetség fohászát a papi és szerzetesi hivatásokért, majd a főpásztorok és az asszisztencia a vértanú boldog sírjához járult. Közbenjárását kérték, és imádkoztak Apor Vilmos szentté avatásáért.

Szerző: Trauttwein Éva 

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír