A Jóisten ad erőt nap mint nap – Interjú a Pécsi Egyházmegye kórházlelkészségének koordinátorával

– Hogy lesz valaki előbb önkéntes beteglátogató, majd pedig miért választja hivatásként ezt a szolgálatot?

– Érdekes volt a kezdet, amikor 2019-ben felmerült, hogy Pécs után Szekszárdon is legyen kórházlelkészség, alakuljon meg önkéntesekkel. Megszólítottak, és úgy döntöttem, vállalom. (…)

Komoly segítséget kaptunk a kezdeti lépéseknél azoktól az idős társainktól, akik már korábban, de még nem szervezett módon idősotthonokba jártak látogatni. Nálunk minden önkéntes olyan munkát végez, amit szeret és olyan kórházi osztályon vagy programban, ahol szívesen vesz részt. Van olyan önkéntes például, aki nem kórházakban látogat betegeket, hanem az úgynevezett Tanya programhoz kapcsolódik, melynek keretében egyedülálló időseket keres fel.

– Az Ön feladata kettős, munkája egyik részeként koordinátorként fogja össze a szekszárdi csapat munkáját, a szolgálat lelki vonulatában pedig a beteg emberek ágyán ülve fogja a kezüket; és ami talán a legfontosabb, hogy időt ad nekik az idejéből. Valahogy ezekben a pillanatokban ölthet igazán testet a krisztusi szeretet csodája. Jól gondolom?

– Ez így van. Szeretném elmesélni az egyik első élményemet, amikor az egyik idősotthonban találkoztam egy nénivel, akit nem látogattak a rokonai. Egyik alkalommal paravánnal körbe volt véve az ágya, a néni haldoklott. Odamentem hozzá, megfogtam a kezét, adtam a homlokára egy kis keresztet és imádkoztam mellette. Egyszer csak egy könnycsepp gördült ki a szeméből. Fél órára rá a néni békésen el tudott menni. A tapasztalás meghatározó volt, talán ez volt, ami miatt ezt a munkát ilyen elszántan vállaltam.

Mi, beteglátogatók nagyon sokat tudunk adni az időseknek, a magányosoknak, ugyanakkor még többet kapunk ezektől a pillanatoktól, mint ahogy sokan gondolnák.

Csak így érdemes élni, hogy adunk, pedig közben sokkal többet kapunk mi magunk.

– A beteglátogatás mellett fel-feltűnik a neve karitatív feladatok szervezéséhez kapcsolódóan, ami azt mutatja, hogy az Ön teljes életét átszövi a szolgáló szeretet.

– Úgy gondolom, hogy ahol baj van, ott azonnal kell segíteni. Az önkéntes beteglátogatók jellemzően nők, de van egy civil egyesületünk, melynek férfi tagjaira bármikor számíthatunk, ott segítenek, ahol mi, nők nem tudunk. De ha fizikai segítségre van szükség, a katonák is mellénk állnak és segítenek, például a favágásban.
(…)

– Az Ön által végzett szolgálatot a Triebler Irmáról elnevezett kitűntető címmel ismerte el Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata augusztus 20. alkalmából. Ezt a díjat az kapja, aki szakmai tevékenysége és elkötelezettsége révén jelentős mértékben hozzájárult a szociális ellátás magas színvonalú biztosításához. 2024-ben önnek ítélték ezt az elismerést. Hogy fogadta?

– Nagyon meghatódtam, nem gondoltam, hogy ily módon is észreveszik vagy értékelik a munkámat. Amikor előzetesen megtudtam a hírt, felhívtam a fiamat, vele osztottam meg először, de aztán sokáig csak lebegtem a meghatódottságtól. És az is nagyon felemelő volt számomra, hogy az ünnepségen a polgármester úr (Berlinger Attila – a szerk.) jelezte, hogy továbbra is számítanak a munkámra. Olyan intézményvezetők is odajöttek hozzám, akikkel eddig nem volt kapcsolatom, és kérték, hogy közösen folytassuk ezt a szép munkát, ami nagy elismerés számomra. Tulajdonképpen öt éve végzem ezt a szolgálatot, ezért is jelent különösen sokat számomra ez az elismerés.
(…)

– Az önkéntes beteglátogatók nap mint nap emberi nyomorúságokkal, betegségekkel, a halál közelségével vannak kapcsolatban. Mi ad energiát ahhoz, hogy tisztességgel helytállva tudják kísérni az időseket, a betegeket, a rászorulókat?

– Nagyon sokat segít a hit.

A beteglátogatók közt mindenki keresztény. Amikor elindulunk a munkába, imával kezdjük a szolgálatot, ami önmagában óriási erőt ad. De a legnagyobb erő maga a Jóisten.

Volt egy lelkivezetőm korábban, Farkas Béla plébános atya, aki mindig azt mondta, ha egy kicsit elkeseredek vagy nehéz a szolgálat, akkor nézzek fel az égre, ahol meglátom a Jóisten arcát és utána tovább tudok menni, tovább tudom folytatni. Ez ad nekem erőt azóta is. A Jóisten ad erőt nap mint nap. De vannak lelki napjaink is, amelyek szintén feltöltődést adnak. Decemberben lesz a következő ilyen alkalom, és az előzetesen lefoglalt helyszínt módosítanom kell, mert már most látszik, hogy időközben létszámban kinőttük a helyet, nőtt a csapat, bőven többen leszünk jelen.
(…)

A teljes interjú ITT olvasható. A Pécsi Egyházmegye Betegek Gyógyítója Kórházlelkészségről további információk és hírek IDE katttintva érhetők el

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír