A Jóisten emberrel együttérző mosolyát varázsolta az arcokra – Eltemették Legeza József atyát

Prédikációja elején Legeza József jóbarátja, Baán István felidézte, hogy az utolsó vacsorán, amikor már izzott a hangulat, Fülöp odafordult Jézushoz, és megkérte: mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk. Erre Jézus így válaszolt: aki engem lát, látja az Atyát is. „Azt hihetitek, hogy blaszfémiát súrolok, amikor erről a néhány mondatról Jozsó atya jut eszembe, de ő

olyan pap volt, aki folyton Krisztushoz közeledett, Krisztust akarta utánozni, hogy ezáltal az Atyát mutassa meg az embereknek.

És egészen különlegesen tudta ezt megtenni, hiszen megkapta a humor ajándékát Istentől. Amikor temetésére gyülekeztek a paptestvérek, akkor is mindenki a rendkívül jó humorát emlegette. Ez a humor elkísérte őt a szenvedésben, a betegségben is – mondta Baán István. – József atya is

a szenvedésből tanulta meg az Atyának való engedelmességet, elfogadta az Atya kezéből a betegséget is, és ettől kezdve a humor egyre fényesebb lett az életében, és igazolta, hogy aki Jézus Krisztusban bízik, az az életet is derűvel tudja végigélni. 

Amikor egy-egy találkozás után elváltunk, így köszönt el: »Örülök, hogy láthattál« – emlékezett vissza Baán István.

Ha végiggondolunk az életén, ő mindig teljesen természetes volt, nem kívánt sem kitüntetést, sem megbecsülést, csak azt kívánta, hogy másokat is mosolyra tudjon deríteni. Istennek az emberrel együttérző mosolyát varázsolta az arcokra.

A szenvedésben aztán Krisztussal keresztre lett szegezve, ami az ő esetében azt a kitárulkozást jelentette, hogy egyik kezével az Atya felé mutatott, belé kapaszkodott, míg a másikat a szenvedő emberek felé nyújtotta. Mindennap együttérzéssel igyekezett elkísérni testvéreit; együtt tudott velük érezni, szenvedésével nem akart rátelepedni másokra, csak elviselte azt. Ehhez óriási segítséget kapott a családjától, akik szeretettel, megértéssel álltak mellette mindvégig.

Együttérzett az emberek, a hívek gyengeségeivel, botladozásaival, és állandóan adni akart nekik egy másik különleges módon is. Jozsó atya folyton olvasott, és olvasmányélményeit igyekezett mindenkivel megosztani, mégpedig azzal a szemlélettel, hogy

Krisztust kereste a könyvekben is: azt, mi lehet Krisztus üzenete mások számára.

Akár magánbeszélgetésben, gyóntatásban, prédikációiban, de humorral megfűszerezve ezt az üzenetet próbálta sugározni. »Érezd magad tisztának« – eresztett útnak a gyónás végén –, hangsúlyozva ezzel, hogy innentől mindenkinek esélye van másként élni” – mondta Baán István atya.

„A humor és az állhatatosság eggyé forrt benne, mert ahogyan az apostol mondja: »Mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követetett el.« Reményt adhat nekünk az ő példája, hogy minél inkább kapaszkodunk a Jóistenbe, a kísértések annál kevésbé vesznek rajtunk erőt.  József atya példája által rájöhettünk mi, papok is, hogy a papság sem abból áll, hogy egyszer eljutok a csúcsra, hanem arról szól, hogy ha hűségesek akarunk lenni, akkor mindennap meg kell, meg tudjuk találni az Istent” – fogalmazott Baán István.

„Tele van a szívünk nagyon vidám emlékekkel, és igenis ki merjük mondani, hogy ilyen a jó pap, mint amilyen ő volt. Mert mindent el tudott viselni: még a megaláztatást és a meg nem értést is. Kért az Istentől vigasztalást, majd élete szinte utolsó perceiben megszületett az unokája, így a vigasztalás nem maradt el, hogy az a szeretet, amit egész életén keresztül próbált akkumulálni, az kiáradhasson a következő generációra is. Merjük remélni, hogy így is lesz. Nemcsak emlékezni fogunk rá, hanem együtt fogunk vele imádkozni. Kérjük őt, hogy legyen közbenjárónk az Úrnál.

Nagyon örülünk, hogy a barátaid lehettünk, mert te Krisztus barátaivá akartál tenni minket”

– zárta a szentbeszédet és a búcsú szavait Baán István.

Legeza Józsefet Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír