A Jóisten szeretne minket jobbá tenni – Versegi Beáta Mária Punya című könyvének bemutatója

A punya a cigánykenyér. A kötet előszavát jegyző Török Csaba teológus – az esztergom-vári Nagyboldogasszony és Szent Adalbert-főszékesegyház plébániai kormányzója – kiemelte: a punya „a kenyérszaporítás kenyere. Krisztus asztalának a kenyere. Szegényes, mégis szeretetben gazdag eledel. Megtörésre termett. Olyan, ami fölött

a mindennapjaink sodrában is jólesik kimondani a hála és az áldás szavait. Az Emmánuel, a »köztünk élő Isten« jóízű, tápláló, »köztünk élő« kenyere ez”.

A kötet az Esztergomi Keresztény Múzeum gondozásában jelent meg, mely a december 31-ig nyitva tartó kapcsolódó kiállításnak is otthont ad. A könyv bemutatóját a közeli Loyolai Szent Ignác-templomban tartották. A moderátor Kontsek Ildikó, a múzeum igazgatója, a könyv szerkesztője volt.

A könyvbemutató elején felolvasták Erdő Péter bíboros, prímás üzenetét, melyet teljes terjedelmében közlünk:

„A Punya – egy falat kenyér kötet egymástól első ránézésre egészen különböző világok találkozásába vezeti be az illusztrációk nézőit és a szerző, Versegi Beáta Mária által újragondolt evangéliumi történet olvasóit. A jól ismert jézusi életesemények egy nemzetiség, a cigányság kulturális keretei között jelennek meg szövegben és képekben. A

Szentírás üzenete kilép a megszokott közegéből, és új módon keres utat az olvasóhoz. A cigányság sorsán keresztül újra megtapasztalhatjuk az evangélium életteli frissességét és megdöbbentő kifejezőerejét.

Misztikus találkozás jött létre az irodalom és a festészet között, mely egyre bővülni kezdett a mai világunk online kommunikációs nyelvezetének felhasználása révén. A járványügyi veszélyhelyzet kihívása elősegítette, hogy a köteten túl digitális, interaktív képregény, a drámapedagógiai feldolgozás módszertana, forgatókönyvei, hittanfoglalkozások irányelvei is felkerülhessenek a világhálóra, immár részben angol nyelven is. E meglepő találkozások középpontjában ott találjuk az élet Kenyerében jelen lévő Krisztust. Ő teszi lehetővé a különböző emberek és a különböző világok találkozását, amelyet lépten-nyomon átélünk. A történetek hangulata Selma Lagerlöf és boldog Salkaházi Sára Jézus-legendáira emlékeztet.

A nemzetközi eucharisztikus kongresszusok feladatai közé tartozik, hogy felmutassák az Oltáriszentség titkának egyetemes üzenetét és erejét. 2020-ban újra aktuálisan hangzik számunkra az 1938-as budapesti kongresszus mottója: Vinculum caritatis. A kenyér és a bor, főként pedig Krisztus teste és vére valóban a szeretet köteléke köztünk. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés mostani szakaszában fontos megragadnunk minden eszközt és valamennyi médiumot, mely segít bennünket abban, hogy hidak épüljenek kultúrák, nemzetek, nyelvek, társadalmi csoportok között. Így találhatjuk meg az eucharisztikus közösségben a diakónia és a remény kapcsolatteremtő erőforrását is.

A Punya – egy falat kenyér összművészeti alkotás, mint hitünk tartalmának újszerű felmutatási lehetősége a kongresszus legszebb céljainak megvalósulásához vezető lépések egyike.

Köszöntöm mindazokat, akik az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében létrehozták és bemutatják mindezt először Esztergomban, majd az ország más területein is.”

*

A főpásztori köszöntő után Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) Általános Titkárságának vezetője nyitotta meg a kötethez kapcsolódó kiállítást. Kifejtette: amikor több mint öt évvel ezelőtt felmerült a lehetőség, hogy Magyarország 1938 után ismét Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust rendezhessen, akkor még valószínűleg senki nem látta előre, hogy mennyi ajándékot, gazdagságot, termékenységet jelent ez Egyházunknak, hívő közösségünknek és minden hazánkban élő embernek. Ez a könyv, amely alapján a mostani kiállítás is megnyílik – illetve sokféle más módon is tudunk hozzá kapcsolódni, így az interneten keresztül is –, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készülődés időszakának kiemelkedő ajándékai közé tartozik. A könyv és a kiállítás is olyan beszélgetésekből, találkozásokból, együttműködésekből született meg, melyek valószínűleg nem jöttek volna létre a NEK nélkül.

Az eucharisztikus kongresszus nem csupán arról szól, hogy egy nagy ünnepet rendezünk, hanem arról, hogy Jézus az életünk középpontja, a legfontosabb számunkra, ő az, aki egészen valóságosan jelen van, itt is, az Oltáriszentségben, ebben a templomban is Jézus az, aki éltet minket.

Mohos püspök idézte Kalkuttai Szent Terézt, aki Az élet himnuszában írta: „Az élet élet – éljed!” Hozzátette: az Oltáriszentség nemcsak azért van köztünk, hogy időnként megjelenjünk a színe előtt, imádkozzunk és imádjuk Krisztust, segítséget várjunk tőle, hogy segítsen megoldani életünk különböző kihívásait, hanem az Isten meg szeretne hívni bennünket, hogy működjünk vele együtt, a Jézussal való kapcsolatunk váljon élővé és termékennyé.

A püspök kiemelte: amikor a mai bemutatóra készülve belelapozott a könyvbe, megfogalmazódott benne: a tevékeny szeretet jelenik meg a kötetben és a hozzá kapcsolódó kiállításban, az alkotókhoz eljutott Jézus üzenete, átalakította a szívüket, és a szeretet nem csak érzésként jelenik meg, hanem abból a szeretet konkrét cselekedetei fakadnak. Ez világlik ki a történetből. Ez az egyik legfontosabb üzenete ennek az alkotásnak, és ez az igazi üzenete a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak is. Hagyjuk, hogy Jézus átformáljon bennünket, hogy a szeretet, ami mindnyájunk szíve mélyén ott rejlik, utat tudjon törni magának.

Ne álljunk ellen a szeretet szívünk mélyéről való előretörésének. Osszuk meg az Istentől kapott szeretetet.

Mohos Gábor azt kívánta, hogy mindazok, akik segítettek ennek a könyvnek és kiállításnak a létrejöttében, a szeretetből fakadó áldásokat tapasztalják meg a mindennapokban, és ezek az áldások ne csak rájuk szálljanak, hanem mindazokra, akik ezt a könyvet a kezükbe veszik, megnézik a kiállítást, vagy az interneten keresztül kapcsolódnak hozzá. Jézus legyen az orvosunk, szívünk orvosa, e történet által, s így váljunk mi is Jézushoz hasonlóvá, hogy tudjunk egy Isten szíve szerinti világot építeni. Ahogy Szent Pál apostol írta: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.”

A Punya – Egy falat kenyér című könyvet Kuzmányi István, portálunk igazgató-főszerkesztője mutatta be, személyes hangvételben. Egykori esztergomi ferences gimnazistaként erősen kötődik a városhoz, beszédében hangsúlyozta: Esztergom az értékek városa, és ebben a könyvben is rengeteg érték van. Már maga a borító is gyönyörű. Nem mesekönyvről van szó azonban – szögezte le a főszerkesztő. Kifejtette: a szerző, Beáta nővér a szentírási történeteket vette alapul, és ezeket öt fejezeten keresztül a legkiválóbb irodalmi alkotások magas szintjén szőtte meg. Ha egy irodalmi mű – legyen szó versről, prózáról – olvasása közben azt vesszük észre, hogy megszűnik számunkra a környezet, az idő, akkor az több mint értékes alkotás, és Versegi Beáta Mária könyve ilyen.

Közismert, Jézushoz kapcsolódó újszövetségi történetekről van szó, mégis a szerzőnek sikerül új ízt belevinni ezekbe, az élet pezsgését érezzük,

mint amikor tikkadtak vagyunk a nyári forróságban, vagy belefásultunk az életbe, megyünk be az erdőbe, és egyszer csak hűsítő forrásra bukkanunk – ilyen érzés ezeket a történeteket olvasnunk. Ahogyan a könyv írója beleszövi a cigányság történetét a jól ismert elbeszélésekbe, az több mint elragadó. Kuzmányi István köszönetet mondott Kontsek Ildikó igazgatónak, hogy a Keresztény Múzeum gondozta a kötetet. A kiállításba a közreműködők annyira beletették a szívüket, profizmusukat, mintha egy M. S. mester-kiállítást szerveztek volna. Kuzmányi István  felidézte: amikor eldőlt, hogy Magyarország rendezi az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, Beáta nővérrel egy kávé mellett arról beszélgettek, vajon milyen lesz. Egyetértettek abban: ha mindenki a saját tehetsége alapján hozzáteszi azt, amihez ért, akkor csodálatos. A Magyar Kurír már kiadott egy könyvet Beáta nővértől, Élet-Forrás címmel, az Eucharisztiáról. Most megjelent ez a második könyv, és csak köszönettel tartozunk neki, hogy megtette mindazt a kongresszus sikeréért, amit a szívével és a tehetségével megtehetett..

Ráczné Kalányos Gyöngyi pedig csodálatos képeket alkotott a könyvhöz – méltatta Kuzmányi István a festőművésznő alkotásait. Az igazgató-főszerkesztő figyelmeztetett, időnként elveszítjük a személyiségünk színeit. A kötetben szereplő képek viszont sokszínűek, bennük is az élet van, arra hívnak, hogy nyerjük vissza azt a valóságot, aminek a Jóisten elképzelt bennünket, mindnyájunkat, azzal a sok-sok színnel, ami ezeken a képeken megjelenik. Végül a főszerkesztő emlékeztetett rá: a vasárnapi evangélium (Mt 22,1–14) szerint az Úristen mindnyájunkat menyegzőre hív meg. Fő üzenete egyezik ennek a könyvnek a küldetésével: a Jóisten nem a jókat hívja meg, hanem a meghíváson keresztül szeretne minket jobbá tenni, a kérdés, engedjük-e, hogy átalakítson bennünket. Ennek fényében

a könyv meghív bennünket sok-sok estére, engedjük-e, hogy hasson ránk ez a történet, a képek, hogy valóban oda tudjunk ülni a menyegzős lakomához, ahová az Úristen mindnyájunkat elvár.

Záróbeszédében Kontsek Ildikó, a Keresztény Múzeum igazgatója köszönetet mondott mindenkinek, aki részt vett abban, hogy a könyvhöz kapcsolódó kiállítás létrejöhessen. Kiemelte Versegi Beáta Mária nővér szerepét. Mellette sok-sok ember közös munkája révén született meg ez a tárlat, másként, mint egy klasszikus kiállításnál történni szokott. Nem egy klasszikus értelemben vett írónő könyvét mutatják be, és nem egy hagyományos értelemben vett, magas képesítésekkel rendelkező művésznő alkotását láthatjuk.

Mindkettőjükben az a közös, hogy küldetésként élték meg azt, hogy ebben a missziós folyamatban, az innovációban, amiről ez a kiállítás is szól, szerepet vállaljanak.

Klasszikus eszközökkel, de úgy, hogy azt a maguk módján, eszköztárukkal, rendkívül őszintén, közvetlenül és nagyon hitelesen valósítsák meg. Ez megy aztán tovább a felhasználói oldal felé, akik nagyon sokrétűen tudják az alapanyagot alkalmazni. Születik belőle képregény, drámapedagógia, óravázlatok, érdekes erkölcsi, etikai témák kerülhetnek elő.

Az igazgató asszony szavaiból kiderült az is: a kiállítás létrehozói korunk nyelvezetét, eszköztárát is alkalmazták, ezért a tárlat a jövőnkről szól, amit mi alakítunk. Végiggondolhatjuk, hogyan vesszük kezünkbe a Punya-történetet, a Punyát mint feladatot, miként kapcsolódunk azokhoz a közösségekhez, melyekkel együtt élünk, hogyan kapcsolódunk a cigánysághoz, hogyan tudjuk egymást megszólítani?

Mi lesz az a közös nevező, amellyel a jövőben szükségszerűen összekapcsolódhatunk? Ennek hitünk szerint az egyik eszköze éppen a kereszténység legfontosabb üzenete, a szeretet, az egymásra figyelés, közeledés egymáshoz, egymás megértése, képben, hangban, találkozásokban, beszélgetésekben.

A könyvbemutatón az Esztergomi Diákszínjátszókör tagjai Vörös Viktória vezetésével részleteket olvastak fel a kötetből.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír