Multikulti spiritualitás és a keresztények jövője – Finn tapasztalatokat is hallhattunk Budapesten

Bár hazánkban kisebbségi egyház az evangélikus, a Finnországi Evangélikus Egyház helyzete valójában a magyarországi római katolikus egyházéval állítható párhuzamba. Tapio Luoma érsek elmondta: ők is azt tapasztalják, mint minden egyház Európában, hogy mélyreható változáson ment át az istenhit jellege. Egy 2018-as finnországi felmérés szerint az emberek 20-30 százaléka gyakorolja a vallását, közben az utóbbi évtizedekben csökkent az elköteleződés, az Egyházba való bekapcsolódás, gyengül a részvétel az egyházi eseményeken. Bár a fiatal generációk kevésbé mondják magukat vallásosnak, mint a korábbiak, sok kutató úgy látja, a szekularizáció nem ért el akkora áttörést, mint gondolnánk, hiszen

nem tűnt el a spiritualitás, csak invidualistább, magánüggyé lett.

A finn evangélikus érsek szerint ez úgy jelenik meg, hogy a fiatalok nem feltétlenül érdeklődnek az Egyház iránt, nem hisznek a kereszténység Istenében, de valamiben mégiscsak hisznek.

A Gallup Ecclesiastica egyházi közvéleménykutató cég legújabb felmérései szerint Finnországban a 15–39 évesek, az Y és Z generációhoz tartozók egynegyede vallja magát spirituális beállítottságúnak. Az ezoterikus New Age-es áramlatok, újfajta angyalhit és mindenféle „energiagyógyítás” dívik manapság, ezek a nyugati ezotérián, egyes keleti hagyományokon, valamint pszichológiai és terápiás gyakorlatokon alapszanak. Még elterjedtebbek a mai világban a spiritualitásnak olyan új formái, mint a tudatos jelenlét (mindfulness), a szekuláris jóga és a meditáció.

Tapio Luoma rámutatott, a nőket jobban érdekli a spiritulitás, de pont ők lettek az utóbbi időben nyitottabbak ezekre az új formákra. Ez azért is lényeges az egyházak szempontjából, mert a hagyományos vallásosságban is kiemelkedő a nők szerepe, például az alapvető imákat – mint az evés előtti és utáni ima – ők tanították meg mindig is.

A nők vallásosságának változásával a családok vallásossága is átalakul, a férfiak hiába nyitottabbak a nőknél jobban a keresztény irányzatokra.

A finn főpásztor, aki hazájában az ökumenikus tanács elnöke is, úgy látja, hogy a nyitott ajtók stratégiája segíthet ebben a helyzetben, az, hogy Krisztus evangéliumát merészen hirdessük a változó társadalomban is, hogy az emberek lássák: a spiritualitáshoz és a miszticizmushoz a kereszténységben személyes istentapasztalat is kapcsolódik.

Elérhetővé kell tenni a vallással kapcsolatos információkat a közösségi médiában is, és legfőképpen el kell indulni az egyirányú kommunikációból az interakció világába, hiszen a mai világ sajátossága, hogy mindenkinek egyenlő joga van megszólalni. Meg kell találnunk, hogy ennek a kornak mi a sajátos keresztény üzenete – hangsúlyozta Tapio Luoma. – Ehhez új egyházi nyelvezetre van szükség, hogy azok az emberek, akik vágyják a spiritualitást, akiket megérint a misztika, megértsék a keresztény tanítást. Ehhez a figyelmünket Krisztusra kell irányítani, mellette kell hitet vallani. Így el tudjuk kerülni, hogy az értékek puszta szlogenné váljanak, hogy érdektelen dolgoknak tűnjenek.

Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a keresztény együttérzésről és megértésről fejtette ki gondolatait. Felidézte Elie Wiesel egyik művét, amelyben a koncentrációs táborban két férfit és egy gyermeket akasztanak fel, s a gyermek – mivel túl könnyű a teste – hosszas haláltusát vív. Hol van ebben a helyzetben Isten? – tette fel a kérdést az íróval együtt Fabiny. – Ott függ az akasztófán.

Jézus Krisztus a szenvedésre a szeretettel válaszol – állapította meg az evangélikus püspök a megváltó életének több epizódját felvillantva. Ha Jézus Krisztus a kereszt útján halad, az Egyház sem mehet a dicsőség útján – Fabiny Tamás előadásában ott visszhangoztak Ferenc pápának az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén mondott szavai. A lutheránus főpásztor a pápának azt a gondolatát is idézte, hogy

a feltámadott Jézus azért kopog az ajtón, hogy kimehessen, nem akar az Egyház falai között maradni. Jézus nem véletlenül a perifériára született,

nem Jeruzsálemben, Rómában, hanem egy névtelen városban, már a megtestesülése által megjelent életében a szolidaritás. S később is, hiszen bűnösöket, leprásokat, nőket keresett fel. Jézus nem akar magába forduló egyházat, hanem a szeretet, az odafordulás egyházát – hangsúlyozta. Fabiny Tamás szerint az Egyház vigasztaló szerepe Isten finomabb, nőiesebb oldalát mutatja be, a Fiát vigasztaló Anyát, az Úr és a királyok királya férfias képe mellett. Mindezt természetesen úgy, hogy Isten sem nem férfi, sem nem nő – tette hozzá.

Az irgalom Egyházon belüli fontosságát a házigazda püspök Sztehlo Gábor munkásságán keresztül mutatta be. A szlovák származású magyar evangélikus lelkész a harmincas években a parasztifjúságnak nyitott északi példa nyomán népiskolákat, a holokauszt idején több ezer zsidó gyermeket mentett meg – amiért a Világ Igaza címet is megkapta –, később börtönben lévő szülők gyermekei számára létrehozta „az öröm városát”, Gaudipolis gyermekköztársaságot. Amikor ezt is ellehetetlenítették, a szeretetszolgálatot (evangélikus kifejezéssel a diakóniai munkát) szervezte meg a gyermekek körében.

Az irgalmasság tökéletesebbé teszi a társadalmat,

az irgalom társadalmi standard, amely megnyitja az Egyház szociális dimenzóit, és a másokkal való együttélés egyetlen lehetséges módját mutatja fel – hangsúlyozta Fabiny Tamás. Az elnök-püspök arról is beszélt, hogy az egyházak egymással való rivalizálása olyan kísértés, amelynek ellen kell állni.

Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita a magyarországi görögkatolikus egyház történetét dióhéjban összefoglalva arra mutatott rá, milyen hídszerepet tölt be Kelet és Nyugat között. A magyar törzsek már a Kárpát-medencébe vezető útjuk során találkoztak bizánci misszionáriusokkal. Vezéreink közül Bulcsú és Gyula meg is keresztelkedtek, előbbi 948-ban, utóbbi 953-ban. A 9. században az ősi Magyarország területén, a mai Szávaszentdemeteren már püspöki székhely volt, ennek püspöki címét egy ideig Szent Metód is viselte.

István király Bizánc-ellenessége nem vallási indíttatású volt, hanem kifejezetten politikai jellegű. Ezt az is bizonyítja, hogy Imre hercegnek eredetileg egy bizánci hercegnőt szántak hitvesül, s az is történelmi tény, hogy Szent Lászlónak élénk bizánci kapcsolatai voltak; lányát, Piroskát is az ottani trónörököshoz, Komnénosz Jánoshoz (II. Ióannész) adta feleségül. Eiréné néven olyan nagy és kedvelt szentje ő az ortodox egyháznak, mint a katolikusnak Szent Erzsébet. A Hagia Sophia kevés ránk maradt szentábrázolása között is megtalálható.

Kocsis Fülöp elmondta: az előadásra készülve döbbent rá, hogy nem ő az első bizánci magyar metropolita – sírleletek bizonyítják, hogy Johannes, Turkia metropolitája 1028 januárjában részt vett az Alexiosz Sztuditész pátriárka elnöklete alatt lezajlott konstantinápolyi zsinaton, s ő a magyarok által lakott terület főpásztora volt.

A tihanyi barlanglakok is összekapcsolják a keleti és a nyugati kereszténységet, kezdetben bizánci szerzetesek laktak bennük, később egyre többet a bencések vettek birtokukba, de békés együttélésben volt a 11. században a két egyház. Ugyanez volt tapasztalható a csanádi Oroszlánoson, ahová a közeli Marosvárról telepítették át a görög szerzeteseket –

teljes békességben élt egymás mellett a keleti és a nyugati szerzetesség.

Kocsis Fülöp beszélt arról is, hogy az első egyházszakadás igazából nem is 1054-ben, hanem 1204-ben vált teljessé, amikor latin császárságot hoztak létre Konstantinápolyban. A két egyház unióját célzó kezdeményezések nagyon hamar elindultak, de a kis uniókból csak nagyon sokára lettek olyan egyházak, amelyek visszatértek a pápa kebelére.

A hajdúdorogi mozgalom kezdete, amely az önálló magyar görögkatolikus egyháztartomány kivívásáért indult el, 1868-ra datálható. A görögkatolikus liturgiának már a 18. századtól volt magyar nyelvű szövege, ám a hivatalos jóváhagyást csak jóval később, a II. vatikáni zsinaton celebrált liturgián kapta meg. A Hajdúdorogi Egyházmegye 1912-ben jött létre, a Görögkatolikus Metropólia pedig 2015-ben, amikor Ferenc pápa két új egyházmegyét is alapított. A három egyházmegyében összesen 250 ezer görögkatolikus hívő él. Kocsis Fülöp szerint a bizánci egyház szerepe ma az, hogy rámutasson:

a mélyben gyökerező hagyományok fenntartása segít, hogy ne veszítsük el a valódi hitet.

Ezt követően Keveházi Klára, az Ökumenikus Segélyszervezet Nemzetközi Fejlesztési és Humanitárius lgazgatóságának igazgatója beszélt a humanitárius segítségnyújtás és a nemzetközi szolidaritás népszerűsítéséről Magyarországon; majd Fábri György, az ELTE Pedagógia és Pszichológia Kar Társadalmi Kommunikációs Kutatócsoportjának vezetője mutatott rá a kisebbségi egyházak szerepére szociológiai szempontból. Ahogy előadása elején mondta:

a számok megmutatják a Szentlélek mozgásterét.

Az egyetemi docens emlékeztetett, hogy a tordai ediktum Európában először garantálta a vallás szabadságát a bevett vallások esetében, még ha ez nem is volt mindig zökkenőmentes. Ezután rámutatott, hogy szinte nincs is értelme kisebbségi vallásokról beszélni ma Magyarországon, mert míg a 2011-es népszámláláskor még enyhe többség vallotta magát vallásosnak, addig ha ma lenne egy ilyen felmérés, a népességi arányok változása miatt már a lakosság kevesebb mint fele mondaná magát annak.

A római katolikust leszámítva a többi vallásnál a földrajzi vagy a nemzetiségi kötődés meghatározó, de az életkor is sokat számít: a három nagy keresztény felekezetnél az átlagéletkor 45 év felett van, de a kisebb egyházaknál is csupán a gyermekek nagy száma miatt csúszik le 40 év alá. Míg a hatvan év felettiek 70 százaléka vallásosnak mondja magát, a 14 év alattiak esetében ez 55 százalék alatt van. Az ifjúság körében végzett kutatás szerint csupán a 6 százalékuk jár templomba, vagyis 150 ezer 10 és 30 év közötti fiatalt lehet elérni ilyen módon. Fábri György a statisztika számainak segítségével arra is rámutatott, hogy ezen az iskolai hitoktatás bevezetése sem segített gyökeresen, az első osztályban hittanra beíratottak száma a hetedik osztályra ötödével csökken, a hittanoktatás szétaprózódása ráadásul elsodorja a gyermekeket a kisebb egyházaktól.

Az 1 százalékos szja-felajánlások adatai viszont épp arra világítnak rá, hogy egyes egyházak akár nagy támogatásra is szert tudnak tenni megfelelő kommunikációval, még ha ebben nem is a Magyarországon történelmileg beágyazott kisegyházak, hanem inkább a buddhisták vagy a Hit Gyülekezete ért el sikereket.

A szeminárium moderátora Eero Yrjö-Koskinen, a FinnAgora igazgatója volt, aki február óta tölti be ezt a tisztet. Lapunknak elmondta, szeretné az intézet alapvetően kulturális spektrumát kiszélesíteni, társadalmi és európai uniós témák behozásával is, ennek egyik első lépése volt a mostani rendezvény, a járvány miatti lezárások utáni második személyes jelenlétű eseményük is.

Az előadásokat panelbeszélgetés követte az előadók részvételével. A moderátor szerepét ezúttal Ambrosius metropolita, a helsinki ortodox egyházmegye püspöke, a FinnAgora Alapítvány elnöke látta el. Az ortodox főpásztor jól beszél magyarul, mivel teológiai diplomája megszerzése után egy évig hazánkban tanult. Magyarország politikatörténetéről írta társadalomtudományi szakdolgozatát, melynek egyik fő témája Kun Béla népköztársasága és annak valláspolitikája volt.

Szerző: Agonás Szonja

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír