A Kalazancius Mozgalom második családom lett – Bodajkon táboroztak a piarista diákok

Huszonéves fiatalember fogad minket a bodajki falutáborban – Takács Tamás táborvezető. Egyike azon fiataloknak, akik diákként megismerték a mozgalmat, vezetővé képezték magukat, és ma a hátunkon viszik diáktársaik számára a tábort.

Március óta készítik elő a programot. Nagy gonddal és leleménnyel állították össze a keretmeséket, dolgozták ki a beszélgetések kérdéseit, a hozzá kapcsolódó kísérőprogramokat, melyek az alkotás eszközével támogatják a témák kifejtését.

A mozgalom 2016-os indulása óta folyamatosan nőtt a tagsága. Tiszaugon volt az első tábor, ahol még csak szegedi és budapesti diákok vettek részt. Azóta folyamatosan növekvő létszámmal él a tábor, egyik évről a másikra nőnek ki táborhelyszíneket.

Idén a piarista iskolákban működő ifjúsági csoportokat összefogó mozgalom hatodik magyarországi nagytáborában a rend által fenntartott budapesti, váci, kecskeméti, nagykanizsai és mosonmagyaróvári iskolából kétszáz diák vett részt.

A csoportokat harminc frissen érettségizett és egyetemista önkéntes vezette. A résztvevők állandó vagy érdeklődő tagjai a mozgalomnak. A táborlakók között sok a visszatérő. A mozgalom célja, hogy országos szinten is épüljenek kapcsolatok a piarista diákok között. Mára sok barátság alakult, a diákok évközben is keresik egymást.

Bodajkon két altábor – 7–8., illetve 9–10. osztályosok – él együtt, amelyeket két kerettörténet mentén építettek fel a szervezők. A kisebbek altáborának keretmeséje a Harry Potter-történet volt, a nagyobbaké pedig a Kung Fu Panda című animációs film. Ebbe a két történetbe építették bele a tábor témáját: Helyem és célom a világban – a gimnazistáknál összekapcsolva a hivatás kérdésével.

„Erős pillanatai vannak mindkét történetnek. Értelmezésünkben a két mese azt üzeni a fiataloknak:

elég vagy úgy, ahogy itt vagy, azzal tudsz cselekedni, nem kellenek különleges képességek, erők.

Benned van a képesség, hozd ide, és oszd meg a közösségben” – fejti ki Takács Tamás elképzelésüket.

Elmondja: a tábor három alappillére a beszélgetés, ima és a játék. „Kiemelkedő, hogy a résztvevők szeretik a csoportbeszélgetéseket. Fontos nekik, hogy biztonságosan meg tudnak osztani magukról intimebb dolgokat, beszélni tudnak hitükről, életükről. Ez domináns program, jól kidolgoztuk a beszélgetések felépítését. Kezdetben nehezen megy a megszólalás, de nagy a közlési vágy, ennek talaját kell megteremteni. Ez egy folyamat,

ki kell épülnie a bizalomnak. Ehhez szeretnénk élményt biztosítani. ahol megismerhetik egymást, számíthatnak egymásra”

– mondja a táborvezető.

A tábor megvalósulása nagy részben maguknak a fiataloknak köszönhető. A vezetők diákként résztvevőként kezdtek, ma pedig már csoportvezetők, altáborvezetők és koordinátorok. Csoportvezetővé egy képzés alapján válhatnak, és a piaristák abban is segítik őket, hogy ebben továbbképződjenek. A képzést elvégzők vezetik évközben is az egyes iskolákban működő csoportokat.

A bodajki táborban 36 vezető dolgozik, mindannyian frissen végzett diákok és egyetemisták.

Villant Anna altáborvezető. Az érsekvadkerti lány idén érettségizett a váci gimnáziumban. Kilencedikesként ismerte meg a mozgalmat. Elmondja: sok leendő kilencedikes van itt a táborban, számukra ez egy első élmény a piaristákról.

Anna szerint a három alappillér – játék, beszélgetés és imádság – jól lefedi azt a szabadidős igényt, amelyre a fiataloknak igényük van, ennek tudható be a tábor népszerűsége.

„Jól érzik magukat, miközben formálódnak is. Nagyon fontos, hogy kamaszkorban megtalálják az újukat Istenhez, egymáshoz, közösségben tudjanak együtt lenni. Erre nagy igény van” – mondja Anna.

Személyes élményét is megosztja: „A hitemet itt a közösségben jobban meg tudom élni. Fel tudom fedezni az emberekben a Jóistent és irántunk való szeretetét. A KM nekem közösséget adott, embereket, akikkel sokáig fogom tudni tartani a kapcsolatot. Hivatást is kaptam. Felelősségemnek érzem, hogy a fiatalokat Isten útjára tereljem. Mind a családi életemben, mind ott, ahol majd élni fogok, szeretnék a plébániai közösségbe bekapcsolódni az emberek szolgálatára, és átadni, amit itt megismertem.”

A két éve Budapesten végzett Villám Botond negyedik alkalommal táborozik KM szervezésben. „Hetedik óta benne vagyok a mozgalomban, elvégeztem az alapképzést, a továbbképzést is, most már én is képző vagyok. Az első tábor óta vezetőként vagyok itt, és egyetemistaként is sokat jelent nekem, hogy visszajárhatok. Számomra ez visszakapcsolódás az iskolához. Jó látni, ahogy egymás után felnőnek a generációk.

A KM egy szorosabb közösség az iskolán belül, közös pont az iskolák között. Ez nagyon vonzó. Jó barátok jönnek el, évente találkozni tudnak itt.

Ha valakinek nincs közössége, itt meg tudja találni.

Én megtaláltam itt a közösségemet, egyetemista csoportba is járok a végzés óta. Nekem ez biztos pont volt az új életciklusban.”

Dósa Rebeka Vácott végzett, jelenleg az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tanul gyógypedagógiát. Rebeka viszonylag későn, 10. osztályban lépett be a mozgalomba.

„Nem akartam tag lenni, és az iskolával is voltak gondjaim, még váltáson is gondolkodtam. Úgy éreztem, nem azt kaptam, amit vártam. Egyik alkalommal két KM-vezető bejött hirdetni magukat. Később a folyosón is találkoztam velük. Beszélgettünk, hívtak, jöjjek el a találkozóra. Nem tudtam nemet mondani, elmentem, majd a következő héten is ott voltam. Eltelt pár hónap, és felkértek, hogy végezzem el a vezetőképzőt. Csendes gyerek voltam, meglepődtem, nem is értettem, hogy jutott rám a választás. Megtiszteltetésnek éltem meg.

Aztán a KM második család lett nekem. Minden héten mentem. Szerdánként voltak a foglalkozások. Addigra már lefáradtam az iskolában, az összejövetel újabb lendületet adott – feltöltődtem. Egyszer csak azt vettem észre, megváltoztam, óriási személyiségfejlődésen mentem keresztül, annyi bizalmat kaptam.

Befogadtak, önmagam lehettem.

A vezetőképző nagyon sok pluszt adott. A végzés után sem akartam otthagyni a KM-t, felkértek koordinációra. Jelenleg a közösségi médiában segítem a kommunikációt. Tavaly termet kaptunk a gimnáziumban, ezt formáltuk közösségi térré, sikerült otthonossá tenni.”

Jusztin András szintén másodéves, kommunikációt tanul a szegedi egyetemen. Ő a szegedi KM-koordinátor. „Hetedik óta tag vagyok, mellette cserkészkedem is. Elvégeztem a vezetőképzőt, végig volt csoportom a gimnáziumban. Nekem emberi kapcsolatokat adott a KM, valóban jó barátokat. Ezáltal sokat fejlődtem emberileg. Érettebb lettem mind a kisgyerekek, mind a vezetőtársak által. Sokat tanulok a beszélgetésekben. Formálódik személetem a világról, az emberekről. Ezért akarom csinálni tovább.

Vissza akarok adni abból, amit kaptam, mint egy kút, amiből mások meríthetnek.”

Keserű György SchP az egyik piarista, aki jelen van a táborban. Örömmel állapítja meg, mennyire önálló lett a KM.

A KM saját lábra állt. Viszik a tábort a fiatalok. Nekünk az a dolgunk, hogy engedjük őket, hogy helyzetbe kerüljenek.

A táborban igyekszem hasznosnak lenni; figyelem, hol tudok segíteni. Aktív feladatom, hogy misézek, szentségimádást vezetek, lehetőséget adok gyónni, beszélgetni.

Egész nap a fiatalok között vagyok. Figyelek, elcsípek jó mondatokat, meghallgatom a csoportvezetőket, és az imákban visszautalok minderre. Igyekszem rámutatni fontos dolgokra, kiemelni a jót, akkor talán az életük része lesz.”

A táborban ott van a sajátos piarista íz. Az élményekkel teli hetet zártak. Éhezők viadala, túra, táncház, tábortűz biztosították a jó hangulatot, és alkalmat adtak kinek-kinek a belső fejlődésre,

hogy megtalálják válaszukat: hol a helyem a világban, mi a célom.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír