A Kálvária-templom búcsúja Pápán

A templomot 1795-ben építtette Esterházy Károly püspök, valószínűleg a Fő téri nagytemplom megmaradt kőanyagából. Kezdetben temetőkápolna volt, 1950-től önálló plébánia, védőszentje a Fájdalmas Szűzanya.

A Fájdalmas Szűzanya kultuszának pontos eredete ismeretlen, talán összefüggésbe hozható a keresztes háborúk Szentföld-élményével. A kultusz népszerűsítésében az 1304-ben, Firenzében alakult Mária Szolgálóinak Rendje, a szervita rend játszott jelentős szerepet. 1423-ban Kölnben a szervita rend által összehívott helyi zsinat liturgikus ünnepet rendelt el: megemlékezést Szűz Mária fájdalmáról és szenvedéséről. Az emléknapot a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napra tették.

A Fájdalmas Szűzanyával együtt siratja az egyház is a Megváltót a keresztfa alatt, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét követő napon. A Fájdalmas Anya a szenvedésben egyesül fiával, a megfeszített Krisztussal. A Jézussal együtt szenvedő Szűzanya gyakran jelenik meg a passió egyes mozzanatainak szereplőjeként, elsősorban a kereszt alatt és fia siratása közben. Látjuk őt a Fájdalmas Krisztus, „a fájdalmak férfija” ellenpárjaként, olykor tőrrel a szívében. Az agg Simeon szavaira („a te lelkedet is tőr járja át”) utalva a Fájdalmas Anyát hét tőrrel a szívében (Mária hét fájdalma), illetve hét tőrrel vagy karddal övezve is ábrázolják. A fájdalmakat szimbolizáló hét tőr a következő eseményekre utal: Jézus körülmetélése, menekülés Egyiptomba, a tizenkét éves Jézus a templomban, Krisztus elfogatása és a keresztvitel, keresztre feszítés, levétel a keresztről, Krisztus sírba tétele – ismertette a szentmisén Mail József apát-plébános.

A templomban található főoltárról a plébános elmondta, hogy a felvidéki sasvári (Šaštín) pálos templom pietà-oltárának másolata: szoborfülkeszerű kiképzésben, oszlopokkal közrefogva a fiát, Krisztust az ölében tartó Fájdalmas Anyát ábrázolja. Az alkotás fából készült. Mária alakja mögül fénysugarak szóródnak, fölötte hat puttó lebeg. A szobor alatt egy szív látható, amelybe hét tőrt szúrtak, a Szűzanya hét fájdalmát jelképezve.

A szentmisén megemlékeztek a Kálvária-domb remetéiről is, akik csak három napra fogadhattak el alamizsnát, és semmiféle vagyont nem gyűjthettek. Feladatuk volt a zarándokok fogadása és kalauzolása. Utolsó képviselőjük a székelyföldi származású Erős Bertalan ferences szerzetes volt, aki szigorúan megszabott életet élt, gondozta a felépült kálváriát, és lelki útmutatást adott az ideérkezőknek.

Fotó: Pápa-ma.hu

Magyar Kurír