A kaposvári plébánia története – Érsekségi ékességek (154.)

A mű szerzője, Hoss József (1881–1969), a veszprémi püspökség egykori papja változatos és magasra ívelő pályát futott be egyházmegyéjében: nagyprépostként, illetve általános helynökként a második világháború végétől több alkalommal a püspökség irányítójának számított az aulából 1951-ben történt eltávolításáig. 

Kaposvárra 1923-ban nevezték ki plébánosnak, amely „historia domusának” megírására húsz év kutató munka után került sor. A könyv A Veszprémi Egyházmegye multjából sorozat 12. köteteként 1948-ban jelent meg, A kaposvári plébánia története címmel.

A szerző minden számára elérhető forrást felhasznált, munkája elöljárói és a történész szakma korabeli véleménye szerint is magas tudományos értéket képviselt.

A ma már püspöki székhelyként is funkcionáló Kaposvár az egyházi közigazgatás szempontjából 1993-ig a veszprémi egyházmegyéhez tartozott. A hódoltság végére – a határvidéken lévő városokhoz hasonlóan – szinte teljesen elnéptelenedett, katolikus lakossága megszűnt.

A harcok végezetével először ferences és jezsuita szerzetesek kezdték el az itt élő hívek lelki gondozását.

Az első plébániatemplom építési éve nem maradt fent, de a levéltári források arról tanúskodnak, hogy 1701-ben már állt. Több lépésben indult meg a betelepítés: magyar, szláv és német etnikumú lakosság érkezett az újjászülető városba. A katolikus megújulás korának hitvitái és küzdelmei elkerülték a települést, mivel az újonnan betelepített népesség döntő többsége a katolikus felekezethez tartozott.

Az első kaposvári plébános, Vörös József 1716-ban foglalta el hivatalát. Hoss József kötetében ismerteti a kaposvári plébánosok neveit és működésük főbb eredményeit a kezdetektől a 20. század elejéig. Külön fejezetet szentelt a plébánia világi kisegítőinek: a templomatyák, kántorok felsorolásának is. Részletesen megismerkedhetünk a városban található három templom történetével, építésük körülményeivel; rajzokkal, illetve fotókkal illusztrált képet kapunk az épületek korabeli állapotáról. A szerző külön fejezetet szentelt a más egyházi tulajdonban lévő épületek bemutatásának és az egyházközség korabeli vagyoni helyzetének ismertetésének.

A könyv a helytörténet és a vallási néprajz szempontjából is releváns információkat tartalmaz a mai kutató számára is. Külön pontokban veszi sorra a plébánia alapításától az istentisztelet és a valláserkölcsi élet változásait. Részletesen leírja a körmenetek rendjét, és ismerteti katolikus alapokon létesült, mai szóval „civil” szervezetek működését. Emellett hosszan tárgyalja a hithez kapcsolódó népszokások és a városban működő katolikus iskolák tanítási rendjét.

A kaposvári plébániatörténet a teljesség igényével és alapos szakmaisággal elkészített mű, a veszprémi egyházmegye történetét feldolgozó monográfiák egyik patinás darabja.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír