A Kárpátaljai Magyar Görögkatolikus Helynökség búcsúját tartották Máriapócson

Máriapócs a célja a 22+ görögkatolikus zarándoklatnak is. Szombaton este, éppen az Akathisztosz szertartására gyalogoltak be a templom udvarára a Tokajból indult fiatalok. A megtett hosszú utat Orosz Atanáz püspök vezetésével a kegytemplom udvarán körmenettel zárták. 

Közben Szikszóról és Miskolc-Szirmáról is megérkezett a kerékpáron zarándoklók maroknyi csapata.

A lelki előkészület a búcsúra az esti vecsernye szertartásával, majd az éjszakai körmenettel és evangéliumolvasással ért véget.

Vasárnap reggel római katolikus misével vette kezdetét a Máriapócs és Csíksomlyó között kilenc napon át tartó kerékpáros zarándoklat, a liturgiát Főcze Imre Bonaventura OFM mutatta be. A kerékpárosokat induláskor Papp Bertalan, Máriapócs polgármestere is köszöntötte. (A két város, Csíksomlyó és Máriapócs testvértelepülések.) A hosszú útra indulókra Mosolygó Péter kegyhelyigazgató kérte Isten áldását.

Miközben a kegytemplom előtti tér árnyékos részei megteltek a Kárpátaljáról busszal érkező zarándokokkal, Pindzsu István atya tartott elmélkedést, amit Ferenc pápa a nagyszülők és idősek világnapjára írt üzenetének felolvasásával zárt.

A búcsúi Szent Liturgiát Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök és Luscsák Nílus püspök, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye apostoli adminisztrátora vezette. A liturgián Luscsák Nílus püspök mondott beszédet; szavait Demkó Ferenc, a munkácsi egyházmegye magyar helynöke fordította.

„Őseink, nagyapáink, nagyanyáink nagy szeretettel jöttek erre a helyre, mert megtapasztalták azt, hogy itt vigasztalást találnak azok is, akik nemcsak az élet örömeiben akartak osztozni egymással, hanem bánatukban és nehézségeiben segítséget kerestek. A betegek gyógyulást, a foglyok szabadulást nyertek ezen a szent helyen. Azt, hogy hány embernek gyógyult meg a lelke, azt talán nem is lehet megszámolni. Őseinkhez hasonlóan mi is eljöttünk erre a helyre; elhoztuk fájdalmunkat, bajainkat, problémáinkat és gyógyulást kérünk azokra” – fogalmazott Luscsák Nílus püspök.

A kegykép könnyezésének történetét felidézve utalt arra is, hogy a tizenhetedik század végén akkor könnyezett a máriapócsi ikon, amikor még harcok voltak a katolikusok és a protestánsok között. „Tudjuk, amikor háború van, mindig a leggyengébbek, a legszegényebbek és a legelhagyatottabbak szenvednek leginkább. A könnyezés annak volt a jele, hogy az Istenszülő Mária, a mi mennyei Édesanyánk együtt szenved velük” – tette hozzá a szónok.

Beszédében Luscsák Nílus püspök Chira Sándor hitvalló püspök 1947-ben Kárpátalján elhangzott szavait idézte. Akkoriban a szovjet államrendszer minden létező módon üldözte az Egyházat és a görögkatolikusságot. „»Ragadozó farkasok támadták meg ezt a nyájat, de ne félj te kicsi nyáj, mert a ti Anyátok ott van veletek.« Tényleg nehéz idők voltak, amelyek próbára tettek bennünket, és azt látjuk, tapasztaljuk, hogy a görögkatolikus egyház úgy Kárpátalján, mint Ukrajnában is kibírta, túlélte mindezt – mondta a püspök. – Most is ragadozó farkasok pusztítják a földünket, de

tudjuk, hogy ahogyan a múltban is, most is égi Édesanyánk velünk van.

Tanúi voltunk azoknak a csodáknak, amelyeket az Úr Isten véghezvitt Kijevben, Harkivban, Herszonban és a többi városban. Mindez pedig azért történt nagy valószínűséggel, mert a Katolikus Egyház püspökei Ferenc pápával együtt 2022-ben, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén Mária legszentebb szívének ajánlották Ukrajnát és Oroszországot is.

Azért vagyunk itt, hogy ismételten újra és újra megéljük az Istenszülő közelségét az életünkben. Imádkozunk a békéért és ugyanakkor imádkozunk, hogy megváltozzon a szívünk is.”

Később arra adott választ a munkácsi püspök, milyen jelentést is hordoz a máriapócsi ikon. „Mária életének középpontjában az Isten van, akit teljes szívével magasztal. Magasztalja az Urat örömében és megpróbáltatásainak idejében is, úgy az örömhírvétel alkalmával, mint a kereszt alatt is.”

Azt kell megvizsgálnunk, mennyi hely van a mi szívünkben, amely Jézus Krisztushoz tartozik. Keresztényként magasztalom-e őt mindennap? Keresztény létünknek ez az alapja: dicsőíteni Istent.

Rábízni magunkat az ő Gondviselésére életünk nehéz napjaiban is – nem elcsüggedni, hanem imádkozni. Leginkább fontos, hogy dicsőítsük azon a módon az Urat, melyet itt hagyott nekünk az Ő Egyházában.

Máriához hasonlóan igyekezzünk mi is gyakran énekelni szívből: „Magasztalja az én lelkem az Urat” (Lk 1, 46).

Luscsák Nílus püspök fohásszal zárta a homíliát: „A legszentebb Istenszülő járjon közben értünk, imádkozza ki számunkra a békét, hogy az a béke a mi szívünkbe is költözzön. Védőleplével takarjon be mindannyiunkat, vigyázza akik a háborúban harcolnak Ukrajnában, és óvja azokat szerte a világban, akik most emiatt szenvedek.”

A liturgia végén Orosz Atanáz miskolci püspök köszöntötte a búcsúi zarándoklat minden résztvevőjét, és Szent Péter apostol szavaival bocsájtotta őket útjukra: „Szeretteim, kérlek titeket, hogy mint idegenek és zarándokok tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek. Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent” (1Pt 2,11–12).

A teljes fotógaléria IDE kattintva megtekinthető.

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Szöveg és fotó: Varga-Juhász Bernadett

Magyar Kurír