A kárpátaljai magyar görögkatolikusok búcsúját tartották Máriapócson

Hazai – 2026. július 21., kedd | 18:42

25 éves hagyományához híven a Kárpátaljai Magyar Görögkatolikus Helynökség idén is részt vett az Illés-napi búcsún Máriapócson, ezúttal július 19-én. Zarándoklatukat a békéért ajánlották fel.

A jól ismert Mária-ének sorát választotta a külhoni helynökség az idei zarándoklat jelmondatának: „Nyújtsd ki mennyből, ó Szent Anyánk, kezedet!” Az ukrajnai helyzet miatt 2022 óta elsődlegesen a békéért és a családok megoltalmazásáért ajánlják fel.

Idén is közel kétszázan gyalogszerrel érkeztek a kegyhelyre a búcsú előtti szombaton. 

A gyalogosok az országhatártól, Beregsurányból július 17-én indultak el, és két nap alatt mintegy hatvan kilométert tettek meg, egy nagyobb, éjszakai pihenést beiktatva Nyírmadán.

A zarándokok – idén is többnyire nők és gyermekek – lelkesen énekelték újra meg újra az egykori magyar himnuszt, eredeti és módosított refrénnel: „Kárpátaljáról, édes hazánkról, ne feledkezzél el, szegény magyarokról!”

Július 18-án, szombaton kora este a már megérkezett zarándokok az Istenszülő tiszteletére Akathisztoszt énekeltek a kegytemplomban.

A szertartás végén a zarándoklat főszervezője, Csirpák József salánki parókus egy-egy emléklappal köszöntötte a gyalogos zarándoklatra először vállalkozókat. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök pedig egy-egy máriapócsi rózsafüzért is átnyújtott a több mint húsz első zarándoknak.

Ezután kezdődött az ünnepet megelőző virrasztás lítiás nagyvecsernyével, amelyet szintén a püspök vezetett.

A búcsú reggelén sok zarándok érkezett még busszal vagy autóval, legtöbben szintén Kárpátaljáról, de szerte a metropóliából is.

Közben Kiss Máté püspöki titkár Illés próféta alakjához kapcsolódóan tartott katekézist a templom előtti téren. Beszédében rámutatott: Illés próféta ereje nem rendkívüli képességeiben, hanem Istennel való mély és bensőséges kapcsolatában rejlett. Ez adott neki bátorságot hitének védelmére a bálványimádás ellen és a politikai hatalom nyomásával szemben.

Az ő példája arra tanít, hogy az imádság nem csupán kérés, hanem mindenekelőtt figyelmes odafordulás Istenhez, hogy felismerjük akaratát, és engedelmeskedjünk neki. Máté atya azt is hangsúlyozta, hogy

Isten jelenléte többnyire nem látványos csodákban, hanem a csendben és az élet apró kegyelmeiben tapasztalható meg, ahogyan Illés próféta is az enyhe szellőben találkozott vele.

A keresztény ember feladata csendben, szeretettel, kitartással és példamutató élettel tanúságot tenni Krisztusról még akkor is, amikor ezért gúny vagy üldöztetés éri.


A búcsúi Szent Liturgiát Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök vezette, Demkó Ferenc, a munkácsi egyházmegye magyar helynöke és a híveket kísérő kárpátaljai áldozópapok, illetve a hazai egyetemista fiatalokat kísérő Salai Szabolcs szolgálata mellett. A liturgián koncelebrált többek között a korábbi magyar esperes, Szabó Konstantin is, aki Szent Illés napján, július 20-án ünnepelte pappá szentelésének 40. évfordulóját.

A liturgián Orosz Atanáz püspök szólt a zarándokokhoz. Mondanivalójának központi üzenete az ünnepre előírt evangéliumban, a kenyérszaporítás történetében Jézustól elhangzott felszólítás volt: „Ti adjatok nekik enni!” (Mt 14,16)

Jézus nem fogadja el a tanítványok kézenfekvő megoldását, hogy küldjék el az embereket, és ők gondoskodjanak magukról, hanem felelősséget ad nekik. Ez a felszólítás ma is érvényes – emelte ki a főpásztor. – Az apostolok utódai sem „rázhatják le magukról” a szükséget szenvedőket, a keresztény ember nem háríthatja át másokra a felelősséget a rászorulók iránt.

Bár sokszor úgy érezzük, kevés az erőnk és az eszközünk, Isten nem a lehetőségeink nagyságát, hanem a szívünk készségét nézi.

Amink van, amivel rendelkezünk, az talán édeskevés. De Isten számára az a fontos, hogy a magunk részéről hozzá akarjunk járulni az ő cselekvéséhez”

– mondta a miskolci megyéspüspök.

Majd konkrét statisztikai adatokkal mutatott rá a mai világ egyik legsúlyosabb ellentmondására: miközben emberek százmilliói éheznek, a fejlett társadalmak óriási mennyiségű élelmiszert pazarolnak el és dobnak a szemétbe. Az evangéliumi történetben Jézus még a maradék összegyűjtésére is figyelmeztet, ez ma számunkra is időszerű üzenet – hangsúlyozta Orosz Atanáz püspök.

A kenyérszaporítás csodája azonban egyúttal előképe az Eucharisztiának. Krisztus ma is táplálja népét, immár saját testével és vérével – mondta a miskolci főpásztor, Szent Pál szavait idézve: „A mi kenyerünk már nem közönséges kenyér, hanem »Krisztus testének közöltetése«.”

Később a gondolatmenetet folytatva az Eucharisztia közösségteremtő erejére is kitért, hiszen a szentáldozás nem csupán Krisztussal, hanem egymással is egyesít bennünket:

Az elmúlt évek bebizonyították, hogy mi e lelki táplálék nélkül nem tudnánk élni.”

Arra buzdította a zarándokokat, hogy vasárnapról vasárnapra kapcsolódjanak be Krisztus eucharisztiájába. Kiemelte: „A legelső zsinati konstitúció szerint

az Egyház ilyenkor a leginkább látható, az Úr eucharisztiájának ünneplésében.”

Orosz Atanáz püspök végül a rászorulók, a „legkisebbek” szolgálatára irányította a figyelmet, valamint arra, hogy a tanítványnak nem a korszellem irányzataihoz kell igazodnia, hanem Krisztus teljes igazságához, még akkor is, ha ez áldozatokkal jár.

A Szent Liturgia záróáldása után, miközben a papság díszes menetben vonult el, a püspök megáldotta a zarándokokat és az otthoniaknak szánt kegytárgyaikat.

Kérjük továbbra is a pócsi Szűzanya közbenjárását, hogy az egymással szemben álló népek mielőbb kiengesztelődve, békében élhessenek egymás mellett – és az évek óta szétszakított családokban végre apák, anyák és gyermekeik újra együtt élhessenek!

Forrás: Miskolci Egyházmegye

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett

Fotó: Varga-Juhász Bernadett, Kapin Benedek

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria