A kegyelem és a bűnbánat gyógyítja meg a lelkünket – Nagyböjti lelkigyakorlat Londonban

A lelkigyakorlat első napja keresztúttal és bűnbánattal az elcsendesedés, az elmélkedés és az ima gyakorlásában telt. A résztvevőknek lehetőségük volt a szentgyónás elvégzésére, majd a közösség szentmisével ünnepelt.

Félix atya az elveszett bárányról szóló történetet állította szentbeszéde középpontjába, mellyel kapcsolatban valamely számunkra fontos dolog elvesztéséről, az életben való eltévedés veszélyeiről, valamint a megtalálás, vissza- és hazatalálás öröméről szólt, hangsúlyozva: Lukács evangéliumában a hangsúly ugyancsak a megtalálás örömén van; nem a veszteség feletti bánat kerül az előtérbe. Ezzel együtt Lukács evangéliumának sajátja, hogy az elveszett, ám megkerült bárány a kóborlásban annyira kimerült, hogy vinni kell, nem tud magától hazamenni. Ez arra utal, hogy Isten soha nem mond le a bűnösről, kitartóan keresi, s ha rátalál, magához vezeti. Nem azt hívja és várja haza, aki magát igaznak tartja, hiszen tudja: az nem igényli a megváltást. Az eltévedtek miatt aggódik, őket hívja és várja leginkább haza.

Isten saját képmására teremtette az embert, nekünk pedig ezt az isteni képmást kell újra és újra felfednünk, megtalálnunk magunkban. Nincs köztünk olyan, aki meg ne tapasztalta volna a valami elvesztése miatti aggodalmat, szomorúságot – emlékeztetett szombati prédikációjában Mariut Félix, majd hozzátette: ezzel együtt legtöbbször azt az örömet is megtapasztalhatjuk, amikor megtaláljuk az elveszített, keresett dolgot. Áttételesen bár, de ugyanígy keressük magunkban istenképiségünket is, és amikor megtaláljuk, akkor felfedezzük és átérezzük azt az örök békét is, amely lelki békénk alapja, s saját életünkben személyesen is megtapasztaljuk az isteni kegyelem működését.

Mariut Félix szombati prédikációja végén Reményik Sándor Kegyelem című versét idézte:

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Március 19-én, a vasárnapi szentmisén az evangélium a vakon született ember történetét idézte fel.  Mariut Félix arra biztatta az angliai magyar közösség híveit, hogy bátran kérjék Jézus kegyelmét a lelki vakságból való gyógyulásban is. Lelkünkben leginkább a bűnbánat által tudunk gyógyulni, s különösen is igaz ez a nagyböjti időben – hangsúlyozta a szónok. – Ha vezeklő szívvel elvégezzük a szentgyónást, akkor újjászületett lélekkel készülhetünk a húsvéti örömre és élhetjük meg a feltámadás örömét.

A külhoni magyar ajkú angliai közösség a liturgiát követően megemlékezett az 1848–49-es forradalom évfordulójáról is. Ebből az alkalomból Kumin Ferenc, Magyarország londoni nagykövete mondott ünnepi beszédet.

Forrás és fotó: Magyarok Nagyasszonya Angliai Római Katolikus Főlelkészség

Magyar Kurír