A kegyelmek forrása – A Pécsi Egyházmegyei Levéltár cikksorozata a szentévre készülve

A pápák által meghirdetett szentévek az üdvtörténet különleges kapcsolódási pontjait jelentik égiek és földiek között, a kegyelmek kimeríthetetlen forrásai mindenki számára, mely időszakok központi fogalmai a bűnbánat, a bűnbocsánat, a jubileumi búcsú elnyerése.

A Pécsi Egyházmegye középkori oklevéltára (1009–1543) néhány oklevelet leszámítva lényegében megsemmisült. Pécs török uralmát (1543–1686) követően, a püspökség újjászervezése során újból kifejlődött püspöki és székeskáptalani levéltár az idő előrehaladtával szentévekkel kapcsolatos iratokat is megőrzött.

Az 1700-tól 1875-ig megtartott vagy elmaradt rendes és rendkívüli szentéveknek ugyan pécsi vonatkozásai nemigen vannak azonkívül, hogy a Rómából elküldött dokumentumok egynémelyikét iktatta a püspökség, ráadásul ezek hellyel-közzel olyan dokumentumok, amelyek más egyházi levéltárakban is jó eséllyel fennmaradtak, ezért nem túl egyediek, mégis érdemes kitérni ezek közül néhányra. Az cikksorozat első részében az 1700–1875 közötti szentévekből mutatnak be részleteket levéltári vonatkozásban.

A második rész 1900-ba visz vissza; egy jutalmazott pályaművet olvashatunk, amit Marton Sándor írt. 1875. augusztus 25-én született az akkor Somogy, ma Baranya megyéhez tartozó Tótszentgyörgy településen. Édesapja Marton József (kovács), édesanyja Kiss Julianna (háztartásbeli). Szigetváron, a ferences templomban keresztelték Gyula Sándor névre. Felsőszentmártonban nőtt fel. Gimnáziumi tanulmányait a ciszterci rend pécsi főgimnáziumában végezte 1889–96 között. A pécsi növendékpapok sorába kisszeminaristaként került, majd a nagyszeminárium alatt adatott meg neki, hogy hét szeminarista társával együtt, az 1900-ra meghirdetett rendes szentév keretében megszervezett magyar nemzeti zarándoklattal eljutott Rómába.

Erről az utazásról, illetve, mivel 1900-ban nemcsak a Világegyház ünnepelt szentévet, hanem ez az esztendő egyúttal a keresztény magyar állam létrejöttének 900. évfordulója is volt, annak hazai, egyházmegyén kívüli és belüli ünnepségeiről is élménybeszámolót írt, amely a pécsi Szent Pál apostol megtéréséről nevezett szemináriumban működő irodalmi műhely, a Szent Pál Társulat 1900/1901-es évkönyvében jelent meg.

A harmadik, befejező részben 1925–26-ra tekinthetünk vissza. A levéltári anyagok változatosságát szem előtt tartva a Pécsi Egyházmegyei Levéltár összeállításában a fényképek állnak a fókuszban. Ezek nagy része az 1925. évi szentévhez, a másik, kisebbik része pedig az 1926. esztendőhöz kötődik.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegyei Levéltár

Magyar Kurír