A kerek évfordulón megtartott búcsúi liturgiára Gergely Tamás atya szolgálattevő elődeit és az egyházmegye főpásztorát is meghívta, valamint a két filia, Viss és Zalkod híveit.
Orosz Atanáz püspök ünnepi beszédének kezdetén az evangélium szavaihoz fűzött magyarázatot arra a kérdésre válaszul, miért örvendezve tértek vissza a tanítványok a jeruzsálemi templomba, annak ellenére, hogy Jézus eltávozott közülük: „Az Úr Jézus világossá tette, hogy amikor az Atyához megy, egyúttal velünk marad mindörökre: »Én veletek leszek mindennap a világ végezetéig.« (Mt 28,20) Jézus jelenléte nem szűnt meg, csak átalakult, megváltozott. Tanítványai pedig örömmel maradtak a templomban sokáig.”
Az ősi jeruzsálemi templom nem csak a zsidók számára volt fontos. A korabeli írók följegyezték, hogy az egyszerre képviselte az egész földet, ugyanakkor az Isten országát, a mennyországot is – mondta a főpásztor.
Később a kenézlői templom építésének története és egy közép-afrikai falu hithű közösségének története között vont párhuzamot. Ott a falu lakói költöztek át egy vízi baleset után a folyó túlpartjára, hogy a templom közelében legyenek. A kenézlőiek pedig templomot építettek maguknak, hogy ne kelljen minden alkalommal a Tiszán átkelve, Balsára templomba járniuk. Orosz Atanáz méltatta a templom ikonosztázionját is, amely sokban hasonlít az ungvári székesegyházéhoz.
Június 1-jén az I. Niceai Zsinat igazhitű atyáinak emlékezetét is tartjuk, ahol rögzítették, hogy az, aki fölment a mennybe, ugyanaz, aki leszállt; „az Atyával egylényegű a Fiú, aki Isten létére jött el, hogy velünk sorsközösséget vállaljon, szenvedjen, meghaljon és föltámadjon és bennünket is a mennyországba vigyen föl” – mondta a püspök.
„Számomra különösen sokatmondó az, ha a templomhoz kötődik valaki” – jelentette ki a miskolci főpásztor. Több meglepő egészségügyi kutatás eredményét is megemlítette, melyek többek között azt is mutatják, hogy a rendszeresen templomba járóknak általában jobb marad az egészségük és házasságuk, sokkal kiegyensúlyozottabbak, kevesebb a krónikus alvászavar körükben. Persze nem ezért járunk templomba, hanem „hogy Jézus Krisztus jelenlétét, a mennybe ment Krisztus folyamatos jelenlétét még inkább átéljük és erőt merítsünk belőle”.
„Ajánlom, hogy aki csak teheti, ebben a hónapban még legalább kétszer jöjjön el a templomba. Legalább egyszer az Atya kedvéért, egyszer a Fiú kedvéért, akinek előhírnökét és két főapostolát is ünnepeljük majd a hó végén, és még egyszer a Szentlélek kedvéért, akinek leszállását jövő vasárnap, pünkösdkor az egész katolikus világ egyszerre ünnepli. Így kívánom mindenkinek, hogy ez a mai templomünnep valóban a templomhoz való kötődés megerősítése legyen, és itt, a szép ikonosztáz előtt az Isten országának, a mennyországnak szép élményével tudjuk folytatni életünket” – zárta beszédét Orosz Atanáz püspök.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Szerző: Varga-Juhász Bernadett
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria