A Keresztény Múzeum kincseiből nyílt szakrális népművészeti tárlat a Pesti Vigadóban

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Az 1992-ben a Keresztény Múzeum gondozásába került népi vallásosság tárgyi emlékeit tartalmazó gyűjteményt ebben a gazdagságban első ízben tárta a nagyközönség elé a múzeum, a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti Tagozatával együttműködésével, akadémiai pályázati támogatással. A Begyütt Jézus a házamba címmel rendezett tárlat nemcsak a népi vallásos élet tárgyait reprezentálja, hanem ennél tágabb szellemi-tárgyi világot idéz meg, a magyarországi vallásos életébe enged bepillantást.

A kiállításmegnyitón részt vettek Kontsek Ildikó, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója, Erdélyi Zsuzsanna családtagjai és a közélet képviselői.

A tárlatot Fekete György, az MMA elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében méltatta azok munkáját, akik a mának átmentik, megismerhetővé teszik a népi kultúra világát. Kiemelte Erdélyi Zsuzsanna csaknem egyedülálló munkásságát, és visszaemlékezett a gyűjteményből készült első, az esztergomi bazilikában a nyolcvanas években nyílt kiállításra.

Reveláció erejű volt ez azok számára, akik a nagyművészetet és a kisművészetet egy dolog kétféle vetületének tekintik. Ami szent, abban nincs alantas, nincs másodrendű, ami szent az egy a legnagyobb alkotásokkal – fogalmazott Fekete György. – Bár egyfajta lebecsülési attitűd jelen van a népiessel szemben, de ma, amikor a kereszténység visszaszorulóban van, minden betű, kép, faragvány, kerámia, ami közelebb visz a Teremtőhöz, többet ér. Ezeket a tárgyakat nem a tanult profik hozták létre, minden tárgy az alkotója szívéből fakadt, nem a tanultságból.

Nagy jelentőségű – hangsúlyozta az MMA elnöke –, hogy a magas művészet alkotásai és a népi kultúra tárgyai együtt, egyszerre vannak jelen. A gyűjtő intézmény nagy érdeme, hogy a művek közötti különbségeket az Istenhez való közelség szempontjából állapítja meg.

Kérem, szeressék ezt az anyagot! – buzdította a látogatókat Fekete György.

Varga Lajos váci segédpüspök, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ (OKGYK) igazgatója megnyitó beszédében arra a kérdésre kereste a választ, mi a népi vallásosság, hol helyezhető el a vallásosság fogalmában, mik a megkülönböztető sajátosságai és az értékei. A püspök meghatározásában a vallásosság az élmény szintjén a szakrális megtapasztalásában realizálódik. Hangsúlyozta, a vallásosság egyetemes jellegén belül a népi vallásosság sajátosságait a mentalitás- és életvitelbeli jelenségek adják. Míg a régi ember számára a hétköznapokban megélt hit összekapcsolódott a természet rendjével, a mezőgazdasági munkával, addig ez mára megszűnt. Mindazonáltal ma is beszélhetünk a társadalom különböző rétegeinek eltérő vallásosságáról, hozzátéve, hogy ezek átjárják egymást. Ezt igazolta példákkal a püspök a paraszti és polgári családok hasonló búcsújárási szokásait, valamint az arisztokrata családok körében is élő Jézus Szíve-tiszteletet említve.

A megkülönböztető sajátosságok között elsőként a gondolkodásbeli különbségeket tárgyalta Varga Lajos. Hangsúlyozta, a népi vallásosság gyakorlati jellege miatt közvetlenül nem áll kapcsolatban spekulatív jellegű teológiai irodalommal, a forrásai a himnuszköltészet, a legendák, énekek, látomások leírása. Bizonyos formáiban nagyobb hangsúly esik az ártó szellemekre, míg a keresztény eszmerendszer középpontjában a szerető Isten áll, aki Jézus által megváltja a világot. Tomka Miklóst idézve a püspök rámutatott: a népi vallásosság az élet egészét fogja át.

A tárgyak szakralizálásának helye és módja is megkülönböztető sajátosság. A teológia felfogása szerint szent az, ami a liturgiával, az istentisztelettel áll kapcsolatban, így a mindennapi élet tárgyait elkülöníti a liturgiában használt tárgyaktól. Ezért ezeket a tárgyakat a kultusszal való kapcsolatuk miatt tiszteljük. A népi vallásosság azonban kilép a templom falai közül, tágabb összefüggésben is értelmezhető – mondta az OKGYK elnöke. Példaként említette a híres csíksomlyói Mária-kegyszobrot, amely a katolikus székelység szemében magával Szűz Máriával azonosul, a maga tárgyi valóságában is a közösség égi pártfogója.

A népi jámborság a szentelmények és ünnepek esetében új szimbólumképzést végez – állapította meg Varga Lajos. – Ennek során az ünnepelt misztérium és a hétköznapi élet egymáshoz kapcsolódik, így a legelvontabb igazságok a mindennapi élet eseményei által kerülnek közel a vallását gyakorló emberhez. Ez talán a népi vallásosság legnagyobb értéke: a misztikus hajlam, az isteni szférával való közvetlen érintkezés.

Az népi életvitelben a hitet, s ezzel teljes világnézetet mély átélés jellemzi. Példa rá az együttérzés Jézussal a szenvedésben. Az együttérzés értékét nem csökkenti ugyanakkor elvont érzelgősséggé, hanem a mindennapi élet megszentelésévé nemesíti – hangsúlyozta az előadó.

Végül a kiállításon látható gyűjteményt méltatva kiemelte, Erdélyi Zsuzsanna a megfelelő időben, az 1960-as, ’70-es, ’80-as években kezdte meg a gyűjtést. Akkoriban még sok mindent el lehetett érni. A megmentett tárgyakkal sikerült egy olyan világot átörökítenie, amely ma már csak maradványaiban létezik.

Juhász Judit, az est háziasszonya, az MMA szóvivője elmondta, az akadémia megalakuláskor Erdélyi Zsuzsanna volt a népművészeti tagozat vezetője.

2015. február 13-án bekövetkezett halálakor Kobzos Kiss Tamás vette át a vezetést. Tőle ma vettünk végső búcsút. Tisztelegjünk emléke előtt Bach egy darabjával – kérte a szóvivő, majd felhívta a figyelmet, hogy 2016. január 10-én, a tárlat zárásakor, amikor Erdélyi Zsuzsanna 95 éves lenne, Klukon Edit és Ránki Dezső koncertjével emlékeznek.

* * *

A kiállítás a népi vallásos élet tárgyainak felvonultatásával a régmúlt embereinek lelki világát idézi meg. Találkozunk hitüket, áhítatukat, szakrális környezetüket, mindennapjaikat, ünnepeiket idéző tárgyakkal, a szakrális élet gyűjteményével. Így a bemutatott anyag nemcsak muzeológiai, hanem az élő hitről tanúságot tevő jelentőségű is.

A jómódú családoktól és egyházi emberektől származó értékes apácamunkák, míves darabok együtt láthatók a szegény falusi asszonyok egyszerű rózsafüzéreivel, szentképeikkel, gyónócédulákkal, húsvéti tojásokkal, hímzésekkel. A kiállítás összeállításánál nem a tematika, nem a társadalmi hovatartozás volt az útmutató, hanem őseink mindennapi hitéletének változatos és szerteágazó szellemi-tárgyi kultúrájának bemutatása.

Szerkesztőségünknek Soós Sándor néprajzkutató, a kiállítás kurátora számolt be a gyűjtemény létrejöttéről. Elmondta, Erdélyi Zsuzsanna Bálint Sándorral a hetvenes évek derekán vetette fel a népi vallásosság tárgyi emlékeinek összegyűjtésének szándékát. Tervéhez megnyerte Lékai László bíborost, aki támogatta a vallási néprajzi kutatást.

Az Új Ember 1980. január 6-án megjelent számában a három fél (Lékai László, Bálint Sándor és Erdélyi Zsuzsanna) közösen kérték az ország lakosságát tárgyak felajánlására. A tárgyakat a nép adta szívvel-lélekkel, csodálatos levelek kíséretében – idézte a kurátor Erdélyi Zsuzsannát. – Több ezer darab gyűlt össze, a nyolcvanas években ebből rendeztek a bazilikában egy kiállítást, amelyre Fekete György is utalt. Aztán raktári anyagként „Csipkerózsika álmát aludta” a gyűjtemény, mígnem 1992-ben a Keresztény Múzeum gondozásába került.

2002-től három, figyelemfelkeltésnek szánt kiállítást rendeztek a gyűjtemény anyagából, de csak annak egyes részeit mutatták be. 2013-ben kezdték meg az anyag módszeres feldolgozását, restaurálását. A munka ma is folytatódik, a teljes feldolgozáshoz még évek kellenek – tette hozzá Soós Sándor.

A most nyílt tárlat a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg, a Népművészeti Tagozat kezdeményezésére.

Fotó: Mudrák Attila/Keresztény Múzeum

Trauttwein Éva/Magyar Kurír