A keresztény nem hallgathat arról, amit megtapasztalt – Lektoravatást ünnepeltek Törökbálinton

Az örömteli közösségi alkalmon a főpásztort Bohn István plébános köszöntötte, aki hosszú ideje mély lelkiséggel végzi közösségépítő és közösségmegtartó lelkipásztori munkáját Törökbálinton.

A megyéspüspök a szamariai asszony és Jézus találkozásának példáján keresztül arra szólított fel, hogy meg kell nyitni a szívünket, a lelkünket Isten felé. Nem a múlt a fontos, hanem ami előttünk van, hogy Krisztusról tanúskodjunk minél több embertársunk előtt. „Családi közösségben, munkatársi körben, baráti körben sokféle alkalom van a tanúságtételre. A keresztény ember nem hallgathat arról, amit megtapasztalt, amit lelkében átélt, ami szívének gyógyulása, lelkének gazdagságává válik. A szamariai asszony megtette ezt, és erre hív bennünket is az Egyház. Erre hív minden megkeresztelt embert, és ehhez ad különös kegyelmet a bérmálás szentségében mindenkinek” – fogalmazott Spányi Antal.

„Amikor az Egyház valakit egy úton elindít, hogy egy szentségben részesítsen, annak megvannak a maga feltételei. A diakonátus szentségének az útja a lektorátuson keresztül vezet. Ez az első állomás, amelyben az Egyház egy küldetést, egy feladatot bíz valakire, hogy az ő nevében, a megbízása alapján hirdesse, olvassa a Szentírás szavait. Adja az Úr, hogy ez a hirdetés, ez a tanúságtétel legyen eredményes, legyen gyümölcsöző, és hozza meg azt az eredményt, amelyre Jézus is vágyakozik, hogy minél több ember szívében fölfakadjon az élő víz forrása, minél több ember befogadja a hitet, éljen a hit bizonyosságában és örömében!” – hangzottak el a főpásztor biztató szavai.

Spányi Antal püspök a szentbeszéd után ünnepélyes szertartással lektorrá avatta Simon Pétert, aki küldetést kapott arra, hogy Isten igéjét úgy közvetítse, hogy az érthetően, méltó módon hangozzék el, és életté váljon a hallgatók szívében.

A törökbálinti egyházközség egy jelentős létszámú közösség, amelyet Bohn István plébános hosszú idő óta formál, tanít, és hiteles élete hosszú ideje példakép. Így születtek meg körülötte azok a közösségek, hivatások, amelyek keresik annak módját, hogy az Istent hogyan tudják jobban, hitelesebben szolgálni, és a többi ember javára lenni. Rendszeresen összejárnak, egymást segítve, egymást erősítve, együtt keresve az Isten szolgálatának az útját.

A közösségek körében született meg Simon Péter sajátos hivatása, aki vállalja a szolgálatot, mint állandó diakónus. „Ez az út nem rövid, ez az út áldozatos, felelősségteljes, és ezt az utat a családjával együtt kell vállalnia és járnia. Simon Péter családjával együtt indult el, és ez az első lépés, amiben az Egyház az ő szolgálatát elfogadja” – hangzott el a püspök méltatásában.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Kata, Körtvélyes Tivadar

Magyar Kurír