A keresztény örömről szólt a tavaszi Nagymaros

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az Isten dicsőségére, dicsőítésére szánt találkozó énekléssel, tánccal, rövid elmélkedésekkel indult. „Adjátok át magatokat annak az örömnek, amivel a Jóisten ma meg akar ajándékozni titeket – kezdte napindító gondolatait Farkas László, a Váci Egyházmegye korábbi ifjúsági referense. – Sok minden sodor a csüggedés, a pusztulás felé, és akadályt gördít örömünk elé, de ne feledjük, hogy Jézus Úr minden halál felett, és a fájdalom út a feltámadás felé. Éljünk a mennyben, Isten örömében, ahova bármely pillanatban beléphetünk Jézus ösvényén!

A napindító gondolatok után a Váci Egyházmegye ifjúsági régióit összefogó Mentemisszió (mente.hu) fiataljainak zenéje, éneke, tánca következett. Az egyházmegye jelenlegi ifjúsági lelkésze, Bezák Tamás az öröm litániáját olvasta fel. „Ments meg Uram az aggodalmaskodástól, a teljesítménykényszertől, a túlzott megfelelni akarástól, a csüggedéstől” – hangzott a könyörgés, amit hálaadás követett.

Dobszay Benedek ferences tartományfőnök, a Férfi Szerzeteselöljárók konferenciájának elnöke is köszöntötte e jelenlévőket, majd emlékeztetett, hogy a tavaly októberi Nagymaroson Nagy Bálint SJ az imádságról beszélt, ami nem más, mint ráhagyatkozás Istenre, az Ő vezetésére. – A mostani témánk is a ráhagyatkozásról szól – folytatta Dobszay Benedek –, ezúttal az öröm összefüggésében, amiről általában keveset beszélünk, pedig az örömhír a kereszténységünk lényege.

A ferences szerzetes elmondta, hogy a következő nagymarosi ifjúsági találkozók tematikus íve a szentségekről szól majd, felkészülve a 2020-ban sorra kerülő nemzetközi eucharisztikus kongresszusra.

Az idei, tavaszi találkozó főelőadását Farkas László atya, a Váci Egyházmegye korábbi ifjúsági referense tartotta, aki a természetes és a természetfeletti örömről beszélt. – Isten az öröm forrása, és szüntelenül elérhető. Nem az a legnagyobb történés ebben a pillanatban, hogy a bűn súlya nyom, amit elkövettél, és nem az, hogy valaki alaposan megsértett, hanem, hogy Jézus ezt a pillanatot is megváltotta, és közeledni szeretne feléd. Engeded-e, hogy közel jöjjön hozzád? – tette fel a kérdést az előadó, majd így folytatta: Valaki azt mondta, a mosoly keresztvetésünk egyik formája. Természetesen nem „muszáj-vigyorról” van szó, mert az nem hiteles; Istenben való örömünk nem érzés, hanem életforma, kitart az érzelmileg megterhelő, depressziós időszakokban is, kiléptet önmagunkból, felemel, belső békét ad: ez a beteljesedett szeretet tudata.

Farkas László hangsúlyozta, hogy a természetes örömök (például a mozgás, pihenés, étkezés) élvezetet adnak, ösztönös reakciók, a boldogságra vezető öröm ezzel szemben szellemi akció, önátadás, eggyé válás azzal, amit teszünk, tudatos figyelem, s mint ilyen tanulható: a fejben dől el.

Átélhetünk élvezetet úgy is, hogy közben nem érezzük boldognak magunkat. Az igazi öröm eléréséhez, ahhoz, hogy beteljesedjen az életünk, önkontrollra van szükségünk: gondoljunk a hegymászóra, akinek sajog a lába, de boldog, mert már látja maga előtt a célt, s továbblép. Az igazi öröm tartós (szemben a múlékony élvezettel), akkor növekszik, ha megosztjuk másokkal, és új rendet teremt a tudatban – folytatta az előadó. – Gondoljunk csak arra, amikor a kényelemszeretetünket legyőzve örömöt szereztünk másoknak!

Farkas László a lényeg megvilágítására egy ír közmondást idézett: Ha boldog akarsz lenni, ne házasodj meg, de ha valakit boldoggá akarsz tenni, házasodj meg!

Az igazi örömről szólva az előadó Csíkszentmihályi Mihály világhírű pszichológus kutató flow (áramlat)-élmény elméletét hívta segítségül, amely szerint a boldogító flow-élmény feloldódás a cselekvésben, az önmagáért való tevékenységben, amely által összehangolt egészként éljük meg magunkat, egyúttal megfeledkezünk magunkról, nem foglalkozunk az énünkkel. – Ehhez gyakorlás által juthatunk el; a pszichológia megállapítása szerint a legtöbb örömmel járó tevékenység erőfeszítést igényel. A legnagyobb flow-élmény pedig az istenkapcsolat – tette hozzá Farkas László. – Örömtelenségünk gyakori oka, hogy nem fejlesztjük és alulértékeljük a képességeinket, illetve túlzott elvárásoknak akarunk megfelelni, és úgy érezzük, soha nem valósul meg az, amit szeretnénk (frusztráció). Fel kell ismernünk, kérnünk kell Istentől a látást, hogy mibe kell beleadnunk legjobb erőinket, milyen tevékenységek által érezzük magunkat elemünkben.

Az előadó megjegyezte, hogy vannak krónikus örömtelenségben szenvedő betegek (skizofrének), és a betegségük oka, hogy képtelenek a lényegtelen ingereket kizárni az életükből – Társadalmunk ebbe az irányba halad – tette hozzá Farkas László –, ezzel szemben nekünk, keresztényeknek el kell szánnunk magunkat az elmélyülésre, a lényegtelen információk (ingerek) kizárására, hogy össze ne zavarodjunk, és képesek legyünk arra figyelni, amire oda kell adnunk magunkat, legyen az éppen házasság vagy más hivatás.

A mentális egészségünket segítő, a leglehetetlenebb helyzetben is használható, ingyenes recept az örömtelenségünk gyógyítására a Bibliában, a Filippieknek írt levél 4,4–9-ben található: az Úr közelsége, a vele való találkozás gyógyír a múltra vagy a jövőre vonatkozó aggodalmainkra. Csak meg kell engednünk Istennek, hogy legyen az, aki: gondoskodó. S fel kell hagynunk azzal, hogy túl sokat gondoljunk magunkról; ismert az önsajnálat alapmondata: „Ha figyelembe vennék a szükségleteimet, boldogabb lennék!”

„Ha nehézség ér, bajban vagyunk, akkor is adjunk hálát az Úrnak, előre megköszönve a megoldást, amit a seb, a fájdalom által előre elkészített a számunkra. Köszönjük meg!” – biztatott László atya. – Sajnos sok esetben inkább a „suttogónak” hiszünk, aki azt mondja: úgysem fog sikerülni, úgysem fognak szeretni; Isten helyett, aki pedig bízik bennem, aki számára becses vagyok.

Az igazi öröm eléréséhez el kell fogadnunk azt, ahova Isten helyezett minket, másként fogalmazva: meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk, és nem máshova, más után futni. Isten irgalmát nézd, ne a veszteségeidet! Legyél készséges a megbocsátásra, mert a sértettségedhez való ragaszkodás lerombolja benned a szeretetet! – buzdította a jelenlévőket Farkas László.

A természetfeletti örömöt Isten jelenlétébe lépve kapjuk meg, ahogy az minden eucharisztiában (hálaadás) megtörténik: ez az Úrban való részesedés misztériuma – tanította az előadó, és összefoglalóan hozzátette: Akár jó, akár rossz ér, mindig adjunk hálát, dicsérjük Istent, neki terve van velünk, eggyé akar válni velünk.

Ezek után különféle, saját életéből vett, megindító példákon, próbatételeken keresztül mutatta be e dicsőítés gyümölcseit. „Mert a dicsőítés nem más, mint erős együttműködés Istennel, hogy Szentlelke által cselekedhessen a megoldhatatlannak látszó helyzetekben is, mert ő nagyobb, mint a problémám, és mindig van jobb ötlete. Jézussal a helyemen vagyok, még életem keresztjén is” – zárta előadását Farkas László.

A főelőadást szentségimádás követte, majd a fiatalok különféle fakultációkon, imaműhelyeken vehettek részt. Többek közt Farkas László atyával a plébániakertben maradva beszélgethettek és imádkozhattak tovább. Kerényi Lajos piarista szerzetes a nagytemplomban várta a résztvevőket az előadásán. A nagymarosi kálváriadombon Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke; Brückner Ákos Előd, Somogyi Sándor és Lejtényi Emánuel atya tartott kérdezz-felelek fakultációt.

Az Iránytű Hivatástisztázó Műhely programja a Szent Márton Közösségi Házban várta az érdeklődőket. Szentes Judit szociális testvér segítségével egy ősi imamód, a lectio divina (szentírásolvasás) tanulására és kipróbálására nyílt lehetőség. A keleti lelkiségről, a Jézus-imáról, a görögkatolikus hagyományról Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke beszélt. Schnider Anikó Angelika domonkos nővér az öröm zsoltárairól tartott biblikus műhelyt. Fábry Kornél atya tájékoztatást adott a 2020-ban Budapesten sorra kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos tudnivalókról.

Csókási Anna Sacré Coeur-nővér táncmeditációs alkalommal készült, bemutatkozott a Fokoláre Mozgalom, az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat munkatársai pedig a Szent Márton Közösségi Ház udvarán várták a beszélgetni, önmagukkal találkozni vágyókat. A főelőadás végétől a szentmise kezdetéig folyamatosan alkalom nyílt a szentgyónásra; a művelődési házban véradást szerveztek.

Délután a plébániakertben tartott szentmise főcelebránsa Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke volt; a szentbeszédet Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke mondta. A szertartás elején köszöntötték az ezüstmisés Gáspár István atyát, a Nagymaroson (és korábban Kismaroson is) kezdetektől zenei szolgálatot vállaló Ferenczi Rudolf egyházzenészt, közismert nevén Daxot, 70. születésnapja alkalmából, és Fazekas Katalint, aki 25 éve segít „háttéremberként” többek között a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó oltárának díszítésében.

Orosz Atanáz beszédében a nap témájához kapcsolódva hangsúlyozta, Márk és Lukács evangéliuma szerint is Jézus mennybemenetele után a tanítványok szívükben örömmel távoztak Jeruzsálembe, mert Jézus garantálta számukra jelenlétét minden időkre, megígérte, hogy nem hagyja őket árván. Végül is azt élhették át, hogy egybenőttek Krisztussal.

Megtanulhatjuk tőlük a különbségtételt a pillanatnyi élvezet és a maradandó boldogság között. Az előbbi nem építőköve Isten országának, eltávolít az istenkapcsolattól. Például ilyen a birtoklás szennye a szeretetben, amely leköt, rabságba ejt. Ezzel szemben a maradandó boldogságban – Ferenc pápával szólva – feltárul a gyengédség titka, amelytől szabaddá és naggyá válhatunk a szeretetben, s ezt bizony semmilyen extra mobilalkalmazás nem tudja megadni. Az életszentségre, a jézusi nyolc boldogságra való meghívás bizony ma is szembemegy a korszellemmel – mutatott rá a görögkatolikus püspök.

Az élvezet rövid távú, nem tesz boldoggá, sőt az ókori görög bölcsek szerint keserű fájdalom következik utána – folytatta Orosz Atanáz. – A teljes boldogságot az ember számára az Istennel való egyesülés biztosítja. A boldogság a szentségre való meghívottságunkkal jár együtt – szögezte le a püspök. – Ehhez a nyolc boldogság útját kell végigjárnunk – idézte Ferenc pápát. Majd utalt arra a keleti egyházban bevett bölcsességre amely szerint: „Kereszt által lett a világ öröme”.

Mindehhez Szent Ferenc Fiorettijéből idézett a püspök, azokat a részeket, amelyek arról szólnak, hogy a tökéletes boldogság abban áll, hogy békével, örömmel viseljük az áldott Jézus szenvedéseire gondolva a megaláztatásokat, bántásokat. – Volt idő, amikor Nagymaros is átélhette az üldöztetés idejét – emlékeztetett Orosz Atanáz, s megemlítette napjaink üldözött keresztényeit is. Hangsúlyozta: a legnagyobb adomány önmagunk legyőzése, Krisztus szeretetéért elviselni minden méltánytalanságot, kellemetlenséget.

A püspök buzdította a fiatalokat, hogy legyenek a béke és az öröm hordozói, telítődjenek a Lélek gyümölcseivel, és ha sejtésszerűen, valahogy megszerették Istent, akkor gondoljanak arra, hogy az üdvözült igazak ezen öröm beteljesült formájának mindenkor részesei. Orosz Atanáz hozzátette: az igaz ember olyan „hely”, aki befogadta Krisztust.

A mise után közös éneklés folytatódott Sillye Jenővel és barátaival, majd táncház kezdődött a Jászok Együttessel.

A helyszínen egész nap ifjúsági szervezeteket, lelkiségi mozgalmakat, programokat bemutató standok várták az érdeklődőket. A találkozó részeként 1989 óta működik a Gyerekmaros, a fiatalabbaknak és a gyerekeknek szóló lelkinap, amelyen évek óta közel nyolcszáz gyerek vesz részt, korosztályok szerint öt táborban.

Fotó: Tibély Gergő

Körössy László/Magyar Kurír