Az indonéz származású szerzetes a szülőhazájában jelen lévő kereszténységet mutatta be. Előadása elején Indonézia földrajzi, természeti és építészeti jellegzetességeibe engedett bepillantást, majd szólt a kulturális és vallási sokszínűségről is. Ghie Marselinus elmondta, hazájában nyolcvannyolc százalék az iszlám vallásúak aránya, a katolikusok száma pedig ötmillió.
Csodával határos módon azonban működik az „élet párbeszéde” – emelte ki a verbita szerzetes –, hiszen leszámítva az elenyésző számú radikális csoportot, a különböző vallásúak tisztelik egymást és békességben élnek.
A kereszténységet a 16. században portugál misszionáriusok terjesztették el Indonéziában. Először domonkos, majd jezsuita, végül verbita szerzetesek érkeztek az országba. És hogy mi volt a titkuk? Talán az, hogy közel voltak a Jóistenhez, keményen dolgoztak, és példát mutattak az embereknek – hangsúlyozta az előadó.
Majd elmondta, hogy a kereszténység kialakulása előtt úgynevezett természeti vallás volt jellemző Indonéziára: az emberek egy nagy kő vagy fa előtt imádkoztak és végeztek különböző szertartásokat. Marselinus atya rámutatott: az akkor élt emberek még nem ismerték Istent, nem tudták, ki teremtette őket, de hittek egy Mindenhatóban. Sajnos manapság ennek az ellenkezője figyelhető meg: sokan tudják, hogy Isten létezik, mégsem hisznek benne.
A verbita szerzetes elmondta azt is, Indonéziában az egy településen élő családok közösségekre tagolódnak, és rengeteg vallási vagy egyéb szabadidős programot szerveznek maguknak. Mivel (Magyarországgal ellentétben) a központ, a találkozási hely nem a plébánián, hanem a családoknál van, ezért számos esemény (igeliturgia, bűnbánati liturgia, rózsafüzér) helyszíne leginkább a családi ház és annak környéke.
Ghie Marselinus végül családjáról és a papi hivatáshoz vezető útjáról beszélt. Előadása során többször gitárt ragadott, és indonéz, illetve magyar nyelvű énekekkel színesítette az estet.
Forrás: Szombathelyi Egyházmegye
Fotó: Bedőcs Gyula
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria