A kicsinység az út, hogy találkozzunk Istennel – Könyv jelent meg a pápa betlehemről szóló írásaiból

„Két ízben kívántam elmenni Greccióba. Először azért, hogy megismerjem azt a helyet, ahol Assisi Szent Ferenc kitalálta a betlehemet, ami meghatározó volt gyerekkoromban is: szüleim Buenos Aires-i házából sosem hiányzott a karácsonynak ez a jelképe, még a fát megelőzően” – írja a könyv bevezetőjében Ferenc pápa, majd elmondja, hogy másodszor azért ment el Greccióba, hogy ott írja alá Admirabile signum kezdetű apostoli levelét a betlehem jelentéséről és értékéről. Mindkét alkalommal nagy hatást tett a rá az a barlang, ahol a betlehemi, illetve a grecciói éjszakát párhuzamosan ábrázoló középkori freskó látható.

Mint írja, ez az élmény indította arra, hogy elmélyítse a keresztény misztériumot, mely szeret a legkisebb dolgokban rejtőzni. És valóban, Jézus Krisztus megtestesülése az isteni kinyilatkoztatás szíve marad, még ha könnyen el is feledjük, mert olyan diszkrét, hogy észre sem vesszük. A kicsinység ugyanis az út ahhoz, hogy találkozzunk Istennel.

Ezért fontos megőrizni a betlehem szellemiségét, egészségesen megmerítkezni Isten jelenlétében, mely a kicsi, olykor banális, ismétlődő, hétköznapi dolgokban nyilvánul meg. Megtanulni lemondani a csábító, de rossz útra vivő dolgokról, hogy megértsük és kövessük Isten útját.

Soha nem szabad belefáradnunk, hogy az imában kérjük a megkülönböztetés ajándékát. A betlehemi pásztorok befogadják Isten meglepetését és csodálattal élik meg a vele való találkozást, imádva őt: a kicsinységben felismerik Isten arcát. Hajlamosak vagyunk a nagyságot keresni, de azt valóban megtalálni már ajándék: megtalálni a nagyságot a kicsinységben, melyet Isten olyannyira szeret.

Ferenc pápa így folytatja a betlehemről szóló könyv előszavát: karácsony éjjelén két jel vezet minket Jézus felismerésére. Az egyik a csillagos égbolt. A megszámlálhatatlan csillag közül is kiragyog egy különleges csillag, mely a királyokat kimozdítja, útnak indítja, bár a cél még előttük sem világos. Így van ez a mi életünkben is: egyszer csak feltűnik egy különleges „csillag”, ami arra hív, hogy felvállaljunk egy döntést, válasszunk, elinduljunk egy úton. Erősen kell kérnünk Istentől, hogy mutassa meg azt a csillagot, ami kimozdít minket szokásainkból, mert az a csillag fog elvezetni Jézus, a Betlehemben születő gyermek szemlélésére, aki azt akarja, hogy egészen boldogok legyünk.

Azon az éjjelen, melyet megszentelt az Üdvözítő születése, egy másik fontos jelet kaptunk: Isten kicsinységét. Az angyalok megmutatják a jászolba fektetett gyermeket a pásztoroknak. Nem a hatalom, az önelégültség vagy a gőg jelét, nem.

Az örökkévaló Isten egy védtelen, szelíd, alázatos emberi lényben alacsonyítja le önmagát. Isten lehajol hozzánk, hogy mi vele járhassunk, és hogy ő mellénk léphessen.

Ámulatot és csodálkozást érez mindenki, kicsik és nagyok a betlehem előtt. Nem fontos, hogyan rendezzük be a betlehemet, lehet mindig ugyanolyan, vagy évről évre változó. Az a fontos, hogy az élethez szóljon.

Szent Ferenc első életrajzírója, Celanói Tamás írja le 1223 karácsonyának éjjelét, melynek 800. évfordulóját ünnepeljük idén. Amikor Ferenc megérkezett, ott találta a jászlat szénával, mellette az ökörrel és a szamárral. Az emberek leírhatatlan, korábban sosem érzett örömöt éltek át, amikor meglátták a karácsonyi jelenetet. Aztán a pap az istállóban ünnepélyes szentmisét mutatott be, megmutatva a kapcsolódást Isten Fia megtestesülése és az Eucharisztia között.

Akkor, ott, Greccióban nem voltak szobrocskák: a betlehemet azok hozták létre és élték meg, akik jelen voltak.

Ferenc pápa így zárja a kötet előszavát: „Biztos vagyok benne, hogy az első betlehem, ami az evangelizáció nagyszerű művét valósított meg, ma is ámulatot és csodálatot kelthet. Így az, amit Szent Ferenc azzal az egyszerű jellel megkezdett, napjainkig hitünk szépségének tiszta kifejezési formája marad.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Wikipedia; Vatican News

Magyar Kurír