A kilencvenéves szolnoki Szent József-templomban mutatott be szentmisét Varga Lajos váci segédpüspök

A város legfiatalabb egyházi intézményeként kilencven évvel ezelőtt, 1933-ban emelték az akkor szegényházi templomként épült Jézus Szíve, mai nevén Szent József-templomot (ma is Jézus Szíve Plébánia).

A történet előzménye, hogy az első világháború utáni évekre a hívek létszámához képest kicsinek bizonyult a belvárosi Nagytemplom, a Vártemplom pedig háborús sérülései miatt még nem tudta ellátni szolgálatát. A város ezért 1921-ben telket adományozott egy új katolikus templom építéséhez a szolnoki esperesi kerületben, de a városnak nem volt anyagi forrása újabb lelkészség fenntartására. Közben egy adományból 1925-ben megépült a Szegények otthona a korabeli vásártéren, s abban alakítottak ki egy kápolnát az ott szolgáló apácák, az Isteni Üdvözítő Leányai számára.

A kis kápolna 1926-ban lelkészt is kapott. A kápolna utódjaként építették 1933-ban a mai istenházát, amelyet annak idején folyosó kötött össze a hozzá tartozó intézménnyel. A háború után a szegényház államosításával különválasztották az épületeket, így 1947-ben önálló plébánia lett a Jézus Szívéről elnevezett templom, melynek titulusa Szent József maradt.

Október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén szentmisével és elmélkedéssel emlékeztek meg a kilenc évtizeddel ezelőtti eseményről. Délután három órától a szolnoki származású Keresztfalvi Péter bencés szerzetes tartott elmélkedést. 17 órakor szentmisét mutatott be Varga Lajos váci segédpüspök, Lédeczi Dénes esperes-plébános koncelebrálásával, nagyszámú hívő előtt.

Az ünnepség bevezetéseként Lédeczi Dénes esperes-plébános üdvözölte a jelenlévőket, közöttük Szalay Ferenc polgármestert, Györfi Mihály alpolgármestert és Póta Sándor önkormányzati képviselőt. Az ünnep kapcsán Varga Lajos váci segédpüspök és a szolnoki származású Keresztfalvi Péter bencés atya is Szűz Mária oltalmának népünket megtartó erejére hívta fel a figyelmet, amely a múltban és a jövőben is képes volt minden megpróbáltatást a javunkra fordítani.

Varga Lajos segédpüspök elmondta, először elsőmisés korában járt a templomban, majd felidézte Himfy Ferenc egykori plébános emlékét is, akinek nem véletlenül áll szobra a városban. Emlékeztetett Himfy atya töretlen helytállására a pártállami idők legsötétebb korszakában és Krisztus ügyének és Egyházának megalkuvásmentes szolgálatára.

A főpásztori szentmisét követően Törőcsik László akolitus a még Máthé György esperes-plébános által alapított Himfy Ferenc-díjat, a Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész által alkotott bronz emlékplakettet vehette át a segédpüspöktől évtizedes, a plébánia folyamatos működését biztosító önzetlen szolgálatának elismeréseként.

Forrás és fotó: Szoljon.hu/Váci Egyházmegye

Magyar Kurír