A kő – Palánki Ferenc megyéspüspök gondolatai a járvány idején

Elhengeríthetetlennek látszó kő a szívünkön az életünk jelen helyzete, ez a járvány, mely szenvedést, fájdalmat, gyászt okoz, és akár lázadást, de legalábbis ellenérzést szít bennünk Isten ellen. Sokan fölteszik a kérdést: „Miért engedte Isten? Büntetni akar minket?” – Nem! Isten nem büntet, mert végtelenül szeret, de megengedi a rosszat, főleg, ha nem hallgatunk rá, s a magunk feje után megyünk. Nem ígérte, hogy nem lesz semmi bajunk egész életünkben. Nem ígérte, hogy hosszú, egészséges és kellemes életút végén besétálhatunk a mennyországba. Azt azonban megígérte, hogy velünk lesz minden nap a világ végezetéig. Nem ítélt minket a szenvedésre, a kereszthordozásra, hanem meghívott: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap és úgy kövessen” (Lk 9,23).

Gyakran eszembe jut egy eset. A kárpátaljai nagy árvíz idején láttam a televízióban egy riportot. Egy idős ember, a házának romjain állva mondta: „Az egész életem munkája veszett el. Hát, igen! Veszteséget, kárt szenvedni nagyon nehéz, de ha a veszteség nyomán feltámad a lélek, akkor nem csináltunk rossz cserét.”

Ebben az emberben ott volt a feltámadás valósága, a nyitottság az örök dolgokra.

A járvány a hitünk, az Istenbe vetett bizalmunk és egyben emberségünk, vagyis szeretetünk próbája.

Nem az a kérdés, hogy Isten miért engedi meg a rosszat, hanem az, hogy a jó emberek megmaradnak-e jónak? Tudunk-e másokra is figyelni, a közelünkben élőknek, a rászorulóknak segíteni? Tudunk-e szeretni?

Nagyböjt napjait éljük, készülünk a feltámadás ünnepére. A hagyományos közösségi alkalmak, imák s főleg a szentmisék és szentáldozások hiányoznak a legjobban. De az élő Jézus velünk van! Most is! Benne bízhatunk, rábízhatjuk magunkat. Ő átvezet bennünket ezen a nehézségen. Seregély István érsek gondolatát idézem: „Láttam a folyót, melyen minden embernek át kell mennie, s a folyó neve: szenvedés. És láttam a hajót, mely átvisz a folyón, s a hajó neve: Szeretet!”

Az életünkön és főleg ebben a nehéz helyzetben meglátszik, hiszünk-e a feltámadásban. „Jézus nem visszajött, hanem előrement!” (Barsi Balázs) Benne beteljesedett az ember sorsa, melyet Isten öröktől fogva szánt nekünk. Jézus feltámadásából következik a mi feltámadásunk valósága. Sajnos sokan nem tudják ezt elhinni, sajnos sok a halott hitű ember, aki bár részesült a keresztségben, mégis a krisztusi hit sírjává lett. Hengerítsük el a követ szívünk ajtajából, hogy bennünk is föltámadjon az igaz hit, mely legyőzi a rettegő félelmet és a halált! Megkezdett örök életünk van!

Palánki Ferenc
megyéspüspök

Forrás: Deberecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes; a fotón az úgynevezett Gördülő kő (Jordánia, Nebo-hegy) látható. A hagyomány szerint Jézus sírját ilyen kővel zárták le.

Magyar Kurír