A költészet napját Iancu Laura két versével ünnepeljük

Még ma

nem jó hír
nem jó arra ébredni
nem jó egyik kézzel a másikat verni
nem jó a kicsontozott testet
szamárháton lógatni
nem jó átfázott földben régi halottak
között halált halállal toldani
aki hallott már kora reggel
falevelet fecskével muzsikálni
és kileste hogy ami a tavasznak
virágpor a télnek hó
meglehet írva van és nem cáfolható
nem lehet nem lehetséges hogy
minden hiábavaló
hihetőbb a lator félrecsúszott arca
hihetőbb a vérfoltos istenbeszéd
folytathatatlan mondata
még ma velem leszel a paradicsomba’

*

Az irgalmasság vasárnapján

a fehérvári Szent Vendel utcában
két veréb vitézkedik
a macskakövek éléskamráiban
a szürkébb bátrabb
a csendesebb mintha
parázson járna ugrál
s úgy tetszik nekem a gyufaszál
valami jajgatóra emlékezteti
az árus keze meg-megrándul
talán szabályosan talán
a szél járása szerint
reszketek én is amikor
egymásba akad tekintetünk
hol láthattam honnan ismerem
Munkácsy festette Veronika kendője
talán a fehérvasárnap teszi hogy
az ember mégis emlékeztethet Istenre

Fotó: Gulácsy Lajos (1882–1932): Arte, Vita, Natura (KogArt)

Magyar Kurír

A versek nyomtatásban az Új Ember 2023. március 26-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelentek meg.