A költészet napját Szabó T. Anna versével ünnepeljük

Látszó láthatatlan

Tágas világban szűk szükség ne érjen,
láss ki magadból, örülj: nézz az égre,
a magasság mindig tüdődbe férjen,
minden csak kezdet, ne gondolj a végre:

ahogy a felhők formát váltanak,
úgy vált alakot, úgy villódzik minden,
a láthatók is félig látszanak,
a létezőkben ott lüktet az Isten,

hagyd átlobogni magadon a létet,
végigleng rajtad minden pillanatban
a mindig alvó, aki mindig ébred,
a vannincsfényű játszó láthatatlan,

engedj a fényes, teljes áradásnak,
és része leszel az örök egésznek,
az azonosként újra s újra másnak –
te is felhő vagy, semmi rossz nem érhet.

„A vers címe Látszó, láthatatlan. A tegnap fényképezett égi és földi fellegekről jutott eszembe...” – fogalmazott április 5-én közösségi oldalán Szabó T. Anna.

Forrás és fotó: Szabó T. Anna írói Facebook-oldala

Magyar Kurír