Győrbe zarándokoltak a Komáromi Esperesi Kerület papjai és hívei

A győri Nagyboldogasszony-székesegyház plébánosa, Böcskei Győző kanonok köszöntötte a zarándokokat. Felidézte Boldog Apor Vilmos 1943-ban, Sopronban mondott templomszentelési beszédét: „A város lakói közelebb jutottak egymáshoz, amikor lelki igények teljesüléséért együtt fáradoztak. Ebből a kézfogásból hadd legyen állandó megértés.”

A Káptalandombon épült székesegyház egybegyűjti a híveket, valahányszor belépnek falai közé. Ezek között a falak között megtaláljuk mennyei Édesanyánk könnyező kegyképét, amelyhez mindig gyermeki hódolattal járulunk – fogalmazott a székesegyház plébánosa. „Vigyék magukkal azokat a lelki értékeket, amelyeket a mai napon kapnak Isten ajándékozó jóságából.”

A koncelebrált szentmisét a Komáromi Esperesi Kerület esperese, Kovács Csaba Albert, a tatai Szent Imre-templom plébánosa vezetésével mutatták be a jelen lévő lelkipásztorok. A főcelebráns a szentmisét a Komáromi Esperesi Kerületért, a megjelentekért, az ott szolgáló papokért, az ott élő hívekért, valamint a nemrég elhunyt Horváth István atyáért mutatta be.

A szentbeszédet a tatai Szent Imre-plébánia káplánja, Both Zoltán atya mondta.

A zarándoklat mindig közös út, amelyen az Úr Jézussal találkozunk az Eucharisztiában, és imádságainkban a Szűzanyát köszöntjük. Kérdések tömkelege van szívünkben, lelkünkben – hangzott el a prédikációban. – Jézus szavai erősítenek meg: fel kell venni a keresztet, el kell indulni akkor is, ha nem könnyű, ha sok bizonytalanság vesz körül bennünket.

A zarándoklat során, amikor megnyílunk mások felé, magunkat is jobban megismerhetjük – mondta a szónok. – A zarándokút során sosincs holtidő, minden pillanata hasznos lehet.

Itt két anyával is találkozunk, hiszen a székesegyház is, mint minden templom anya az egyházmegyében, és a Szűzanya is vár minket – emelte ki Both Zoltán tatai plébános. – Ahol pedig az édesanya van, ott mindig otthon van, ott a szülői ház. Amikor a győri székesegyházba jövünk, nem idegen helyre megyünk, hanem hazaérkezünk. Amikor belépünk a székesegyházba, akkor egy szülői házba léptünk be. Itt az édesanyánk, aki vár minket, aki hív, aki fogad minket, aki hagyja, hogy pihenjünk, erőt gyűjtsünk.

Hazautunk egy önismereti út betetőzése:

a napkeleti bölcsekhez hasonlóan más úton térünk haza, tehát nem vagyunk ugyanazok az emberek, mint akik elindultunk. Tudtunk töltekezni a szülői ház értékeiből.

Újuljunk meg, amiben meg kell újulni; az értékes régi dolgokban erősödjünk meg, a haszontalan dolgokról pedig tudjunk lemondani.

A Szűzanya mindig arra hív, hogy kövessük őt, s ő elvezet Jézushoz. Engedjük, hogy hasson ránk a Szűzanya szeretete; engedjük, hogy hasson ránk egyházmegyénk főtemplomának szépsége, hogy ezekből táplálkozva új erőt meríthessünk – buzdította a híveket Both Zoltán atya.

A szentmisét követően a kegyoltárnál a Brenner János Papnevelő Intézet növendékeinek vezetésével köszöntötték a győri Könnyező Szűzanyát.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír