A konkoly minden része mérgező…

Covid első hulláma idején sokan fedezték fel újra a természetet, amely szinte az egyetlen lehetséges helyszínéül szolgált a nem családtagokkal való találkozásra. Mások a parlagon hagyott területeiken kezdtek el újra kertészkedni, felfedezve a termőföld áldott termékenységét. Egy kis konyhakerttel jómagam is elkezdtem bíbelődni, és azóta is tart ez a „szenvedélyem”, holott egyáltalán nem lennék rászorulva anyagilag, de mégis… Az idei tavasz, főleg a Dunántúlon, csapadékban bőséges volt, meg is látszik ez az üdezöld a természeten, és persze a kiskertemen is, ahová vagy három hétig nem tudtam kimenni, és ahol újra megéltem a mennyek országáról szóló hétvégi evangéliumot!

Legelőször is elképedtem a látványon: gyönyörű ágyásaimban alig lehetett látni a kikelt haszonnövényeket a gaztengertől, annak ellenére, hogy természetesen gyomokból egy szemet se ültettem! És ami elgondolkoztató volt, hogy a gyomok  vastagabb szárúak és jóval erőteljesebb lettek, mint az én vetőmagjaimból kikelők. Nem véletlen: a nemest elnyomja a közönséges! Mennyire igaz ez napjainkban! A bulvár sokallta kelendőbb, mint egy szépirodalmi remekmű vagy mint egy katolikus hetilap. Tini megasztárok trágárkodásokkal teli dalait fiataljaink tömkelege tudja, és sokszor fújja is kívülről, miközben egy-egy népdal eléneklése ma már komoly kihívást jelent a számukra, ráadásul cikinek is tartják. Azonban a mostani örömhír-hirdetés kapcsán ne menjünk el szó nélkül azon tény mellett se, hogy Budapesten éppen az e korosztályból származó fiatal keresztényekkel tudott megtelni egy sportaréna, ráadásul egy nyolcvanhat éves, a mozgásában erősen korlátozott egyházfő, Ferenc pápa hatására. Hatalmas lelki élményt jelentett mindazoknak, akik ott lehettünk, az a felismerés, hogy

az evangélium élő valóság, és sok fiatalnak a szívében jó földbe tud hullani a mag. Vegyük észre a terebélyesedő konkoly árnyékában kikelő és élni akaró nemes búzaszemeket is.

De mit tegyünk a gazzal? Ismétlem, kiskertemben újraéltem az evangéliumot… A hagymánál muszáj voltam abbahagyni a gazolást, mert az összefonódott gyökerek miatt dédelgetett növényeimet is kihúztam volna a gyommal együtt. Nem maradt más hátra, mint megfogadni a jézusi tanácsot, és várni a betakarításig…közben pedig bizakodni a jó mag erejében.

A küzdelem a „végső aratásig” tart! Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, nem mondhatjuk, győzött a jó… Folyamatosan nevén kell neveznünk a dolgokat, miként a növényhatározó szakkönyv is ezt teszi az érintett gyom kapcsán. Ebben olvashatjuk, hogy a vetési konkoly minden része mérgező. Magjai a búzalisztbe keveredve azt élvezhetetlenné, nagyobb mennyiségben pedig mérgezővé teszik. Mivel a sütés-főzés során a konkolyból származó méreganyag nem bomlik le, görcsöket, keringési zavart és fejfájást okozhat.

Fájhat tehát a fejünk a világban működő ellenséges emberek művei miatt, de sokkal inkább örvendezhet a szívünk jó Gazdánk jó magokkal teli lelki kincstára miatt, amely soha ki nem ürül, és amelyből mindig igényelhetjük az utánpótlást.

Jó kertészkedést minden lelkes olvasónak!

Szerző: Fekete Szabolcs Benedek

Magyar Kurír