A háromszázhuszonhét évvel ezelőtt történt könnyezés emléke ma is egybegyűjti az embereket Győrben. Szűz Mária kegyképét 1655-ben menekítette ide egy üldözött ír püspök, Walter Lynch. A Szűzanyát és a gyermek Jézust ábrázoló kép 1697. március 17-én, Szent Patrik, Írország térítő apostola és védőszentje emléknapján vérrel könnyezett.
A vérrel könnyezés évfordulója hagyományosan a Győri Egyházmegye búcsúünnepe. Évről évre határon innen és túlról érkeznek zarándokok a kétnapos búcsúra, hogy a könnyeivel értünk könyörgő Mária közbenjárását kérjék életükért, szeretteikért.
A székesegyház zsúfolásig megtelt az ünnepre. A kapuban Böcskei Győző székesegyházi plébános fogadta Veres András főpásztort. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt ugyanis a szentmise főcelebránsa és szónoka.
Veres András megyéspüspökkel koncelebrált Kálmán Imre püspöki irodaigazgató, Az asszisztenciát a Brenner János Hittudományi Főiskola papnövendékei adták. Az egész liturgiát átszőtték az énekek, a búcsú hagyományos Mária-dallamai.
A szentmise kezdetében Veres András köszöntötte a zarándokokat, s mindazokat, akik a Magyar Katolikus Rádió és a Kossuth Rádió közvetítésé révén kapcsolódtak a liturgiához. Az ünnepi alkalmon részt vettek az ír nagykövetség képviselői.
Veres András szentbeszédében a szentmise olvasmányához kapcsolódott, és arra szólított fel, nagyböjt 5. vasárnapján gondolkodjunk el, mit jelent, hogy Mária „kegyelemmel teljes volt”. Mária szívében hordozta Isten törvényeit. Az olvasmányban azt olvassuk, hogy az Úr kinyilatkoztatja Jeremiás prófétának, hogy új szövetséget köt népével: „Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek”.
Az új szövetség törvényeit Isten az emberek szívébe írta, „ezért ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig”. Korunkban minden baj abból forrásozik, hogy sem kicsik, sem nagyok nem ismerik Istent, nem járnak törvényei útján. Sokan mintha Jeremiás idejében élnének, megfeledkeztek az Istennel kötött szövetségről, nem idegen tőlük a keresztényellenesség. Veres András Az ember tragédiája római színére utalva mutatott rá, hova vezet, ha az ember elvet minden erkölcsi rendet, a testi gyönyörökben fuldokló, emberségéből kivetkőzött életet él.
„Nem bírod, úgy-e, kéjek mámorával / Elandalítni azt a szózatot, / Mely a kebelnek mélyét felveri / S jobb cél felé hiába ösztönöz” – idézte a műből Péter apostol szózatát, rámutatva, az ember a bűnös életforma miatt nem akarja meghallani Isten hangját, és nem vesz tudomást az isteni törvényekről, melyek a jó felé irányítanák vágyait és gondolatait.
Mi azonban arra vagyunk meghívva, hogy az új szövetség fiai legyünk. A szívünkben hordozzuk Isten törvényeit,
és az iránta való szerető engedelmességből igaznak és jónak fogadjuk el törvényeit, akkor is, ha nem értjük egyes törvényei okát és célját.
Isten ugyanis szeretetből adta az erkölcsi törvényeket is, melyek a mi javunkat szolgálják, s ha nem szerintük cselekszünk, önmagunk és mások ellen vétünk, a következményeket pedig mindannyian hordozzuk.
A keresztény embernek egyértelműen el kell köteleződni az igaz és a jó mellett. A teremtő Isten törvényei minden ember javát szolgálják, a nem hívőkét is. Ezért ezeket mindenkinek tanítanunk kell, hogy Isten szeretetének megismerése által készségessé váljanak törvényei elfogadására. A bűnök következményeiként a szenvedést egyikünk sem kerülheti el. Egymás segítségére kell lennünk mind testi, mind lelki szenvedés közepette. Azt tapasztaljuk, minél gondtalanabb valaki, annál kevésbé érzékeli mások szenvedését. Aki már maga is szenvedett, képes az együttérző szeretetre.
Mária kegyképe akkor könnyezett vérrel, amikor Írországban tetőfokára hágott a keresztények elleni véres üldözés.
Mária igazi együttérzést mutat, ami csak szeretetből születik, és szeretetből tud elvezetni az önfeláldozásig, sőt az önajándékozásig.
Ebben áll az igazi együttérzés. „Tanuljunk szeretetet, hűséget, együttérzést a Vérrel Könnyező Szűzanyánál, éljünk a mindennapokban az ő erényei szerint!” – buzdított Veres András.
A szentmise végén a papság és az asszisztencia a Könnyező Szűzanya-kegyoltárhoz vonult. A főpásztor által vezetettl imádságban Mária közbenjárását kérték Egyházunkért, egyéni és családi életünkért, Szent Mihály közbenjárását kérték a békéért, és a püspök vezetésével a teljes búcsú elnyeréséért is imádkoztak. Végül ereklyetiszteletre nyújtották a véres könnyekkel átitatott kendőt.
A kétnapos búcsú első napján, március 16-án a Győri Egyházmegye lelkipásztorai és szüleik zarándokoltak el a Nagyboldogasszony-székesegyházba, hogy kifejezzék tiszteletüket a Könnyező Szűzanya kegyképe előtt. A szentmisét Várszegi Asztrik püspök, nyugalmazott pannonhalmi főapát mutatta be.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria