A könnyező Szűzanya és a fejedelem – II. Rákóczi Ferencre emlékeztek Felsővadászon

A családi vagyont megalapozó dédapa, Rákóczi Zsigmond a 16. században vásárolta meg a falu birtokát; a család tagjai ettől kezdve viselték a „felsővadászi” előnevet. II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc éveiben is többször megszállt a településen. A fejedelem életnagyságú portréjával is ékesített egykori családi kastély ma a Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolának ad otthont.

Az emléknapot a helyi görögkatolikus templomban tartották meg. A helyszínválasztás elsőre szokatlannak tűnhet, de II. Rákóczi Ferenc életét meghatározó vallásosságára tekintve már nem az. Ennek egyik tárgyi emléke az a puha szarvasbőrből készült, arany- és ezüstszállal hímzett miseruha, amelyet 1707-ben adományozott a helyi római katolikus plébániának.

A megemlékezésen felszólaló előadók is Rákóczi Ferenc Istenbe vetett rendületlen hitét és alázatát helyezték a középpontba.

Buka Gábor felsővadászi parókus, az emléknap főszervezője úgy fogalmazott, a fejedelem példája ma is irányt mutat: alázatos ember volt, akinek egész életét áthatotta az Isten iránti vágy és az örök igazság keresése.

Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök beszédében azt a hipotézist támasztotta alá, mely szerint a Rákóczik évszázadát különösen is megáldotta a Szűzanya könnyeivel, jelenlétével és imádságával. Hajagoson, eredeti nevén Klokocsón (ma szlovákiai búcsújáró hely) néhány évvel Rákóczi Ferenc születése előtt könnyezett a kegykép. Ezt a képet nagyanyja, Báthory Zsófia Munkácsra vitette. Édesanyja, Zrínyi Ilona, amikor Munkács várát hősiesen védelmezte, a klokocsói kegykép közelségével és tiszteletével töltekezve tudta a nagy harcot megvívni.

A pócsi könnyező kegykép Bécsbe szállításával kapcsolatban II. Rákóczi Ferenc a Recrudescunt kezdetű kiáltványához csatolt Centum gravamina (Száz sérelem) 90. pontjában úgy fogalmaz: jogtalanság a pócsi kegykép Bécsbe történt elvitele és vissza nem hozatala. A kegykép további története jól ismert; 1715-ben a másolata is könnyezett Máriapócson.

„Bizton feltételezhetjük, hogy Rákóczi életében az Istenszülőhöz fűződő tisztelet és lelki kapcsolat mindvégig megmaradt” – fogalmazott Orosz Atanáz püspök, majd felolvasta Rákóczi Ferenc egyik, latin nyelven írt alázatos, bűnbánó imádságát.

Tóbiás Krisztina történelem szakos tanár részletesen bemutatta Rákóczi Ferenc életét és korát, valamint mindazokat az okokat és következményeket, amelyek az akkori politikai döntéseket befolyásolták.

Pacsai János kerületi esperes előadásában hangsúlyosan jelent meg a fejedelem keresztény hite és a kudarcokhoz való viszonya. II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc bukása után sem mondott le elveiről, a száműzetésben is fegyelmezett, szorgalmas és imádságos életet élt.

Pacsai János arra is rámutatott, hogy a Rákócziak története a térség görögkatolikus múltjával is összekapcsolódik: a távolabbi Rákóczi-birtokokról, a mai kárpátaljai területekről érkező ruszin családok új közösségeket alapítottak a vidéken, templomokat építettek, és magukkal hozták hitüket, hagyományaikat is. Több mai görögkatolikus parókiának fellelhetők ilyen gyökerei.

A rendezvény zárásaként Várhelyi Krisztina, a falu szülötte egy jövőbeni felsővadászi történelmi emlékhely kialakításának elképzeléseit tárta a hallgatóság elé.

Az emléknapon az edelényi Szent János Görögkatolikus Gimnázium, Technikum és Szakgimnázium diákjainak előadásában elhangzó históriás énekek méltó módon egészítették ki az előadásokat.

A rendezvény a településen már jól ismert Rákóczi-emlékkiállítás megtekintésével zárult.

Az emléknapról szóló bővebb beszámolót ITT olvashatják.

Szöveg: Varga-Juhász Bernadett

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír