Az egybegyűltek a hegyeshalmi Szent Bertalan énekkar ír dalokból összeállított imaórájával készültek lelkiekben a szentmisére. A kulturális napok keretében Veres András megyéspüspök és Ragnar Almqvist, Írország magyarországi nagykövete megkoszorúzta a Könnyező Szűzanya kegyképét Győrnek ajándékozó Walter Lynch püspök székesegyházi emléktábláját.
Walter Lynch 1595 körül született Írországban, ahol alapfokú oktatásban részesült. Az akkori politikai helyzet miatt azonban – a katolikusokat kitiltották a felsőoktatásból – Lisszabonba küldték felsőfokú tanulmányok folytatására. Később Párizsban teológiát tanult, és ott szentelték pappá. Írországba hazatérve vezető pozíciót töltött be a helyi egyházban, mígnem 1647-ben Clonfert püspökévé nevezték ki. Ezek az évek nem voltak könnyűek az ír katolikusok számára. Az angol korona növekvő dominanciája, valamint a fokozódó cromwelli üldöztetés arra késztette Lynch püspököt és még sokakat, hogy elmeneküljenek a szigetről. Hosszú utazás után végül Bécsbe érkezett. Ott találkozott 1655-ben Püsky János győri püspökkel, akinek kedvessége és nagylelkűsége révén meghívást kapott Győrbe. Itt kapott lakhelyet, az egyházmegye kanonokja lett, és szerepet vállalt a város egyházi életében. 1663. július 14-én halt meg, éppen, amikor visszatérni készült Írországba, ezért itt temették el a győri székesegyházban. Halála után kevés személyes tárgyainak egyikét – a Madonna gyermekkel képet (Könnyező Szűzanya kegykép), amelyet vélhetően Írországból hozott magával, a székesegyház északi oldalán, a Szent Anna-oltár közelében helyezték el.
1697. március 17-én, Szent Patrik ünnepének reggelén, miközben a hívek a misén vettek részt, szemtanúk mesélték, hogy Mária képe csodálatos módon három teljes órán keresztül véres könnyeket hullatott. Az egyházi hatóságok által megvizsgált kép az idők folyamán a Mária-áhítat középpontjába került nemcsak Győr városában, hanem egész Magyarországon és azon túl is.
„A Jóisten hívását megérző fiatalembernek kihívást jelent a hat év teológiai képzés: nem könnyű az önismeret, az önnevelés folyamata, hogy pappá érjen az ember. A szemináriumban töltött időszak komoly együttes munkálkodást jelent a bennünk és az értünk, rajtunk, a mi javunkra dolgozó Istennel – fogalmazta meg gondolatait Németh László atya a papi hivatásra való felkészülésről. – Amikor a hat év végére ér valaki, a főpásztor, az apostolutód kézrátétele elindítja őt a küldetés útján. Lelkipásztori munkát kell végeznie, és itt mutatkozik meg, hogy vajon érdemes volt-e elindulnia ezen az úton.”
A szentmise szónoka a lelkipásztori hivatás karakterét párhuzamba állította Pál és Barnabás olvasmányban hallott missziós küldetésével (vö. ApCsel 14,21b–27). Antiochiába visszatérve Pál és Barnabás „összehívták az Egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját”. Ferenc pápa ezt szinodális együtt járásnak, együtt gondolkodásnak nevezte. XIV. Leó pápa is fontosnak tartja ezt a gondolatot, hiszen megválasztása utáni első beszédében, a Szent Péter-bazilika központi loggiáján így fogalmazott: „Szinodális Egyház akarunk lenni, úton járó Egyház, mely mindig békére törekszik.”
Az együtt gondolkodás, együtt cselekvés nagyon fontos az Anyaszentegyház szempontjából, hiszen mindannyiunk üdvössége múlik rajta. A szinodalitáshoz pedig finom lelkipásztori érzék kell.
Ezt a lelkipásztori érzéket az ember otthonról hozza magával. Ez a finom érzék családiassá teszi a kapcsolatot a lelkipásztor és a hívek között. A családon belül megosztjuk bánatunkat, örömünket, elmondjuk a sikereinket és sikertelenségeinket is. Fontos, hogy a lelkipásztor ezzel a bensőséges odafigyeléssel forduljon a rábízott hívekhez.
„Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást”– hallottuk Jézus szavait a mai evangéliumban (vö. Jn 13,31–33a.34–35). Németh László a jézusi szeretetparancs kapcsán felidézte azt a középkori ikonográfiai hagyományt, amely a szenvedő Jézust szőlőprésben ábrázolja. Ezeken a középkori képeken a megkötözött, a megostorozott, tövissel koronázott Úr Jézusnak úgy folyik a vére, mint a szőlő leve a présben.
Minden hivatás megélése és teljesítése áldozat. De minden ember öröme, megelégedettsége és harmóniája éppen abban rejlik, hogy az Isten által számára kijelölt hivatást készséggel, szívesen tudja-e betölteni
– hangsúlyozta az ötvennyolc éve pappá szentelt Németh László.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ábrahám Kitti
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria























